Szuperlúzer

Én az a ló vagyok, akin Semjén Erdélyben lovagolt.

Tegnap különös dolog történt velem. A 4 Metró (amit a jövőben szeretnénk átkeresztelni 5 Metróra, mert jobban hangzik marketing okok miatt) keleti vájatában rendeztünk be kifutót Marinak, lézer show-val, füstgéppel, mert divatbemutatóra készül. Azt mondja, jobb formában van, mint Bioncé, hát majd meglátjuk. Éppen hatágú csillagokat ragasztottam a betonra, amikor a vészkijárat ablakán benézett egy ló. Egy barna ló, szomorú szemekkel. Sokáig nézett, végül megszólalt.

–         Nem engednétek be engem is? Bent megmagyarázom.

Természetesen, kaptam egy könnyű infarktust, de Jeszi nem izgult egyáltalán, beengedte őt. A barna ló fáradtan bekocogott. Megállt középen, a szemembe nézett, és kérdezte, leülhet-e?

Zavarban voltam, mert nem tudtam arról, hogy lovak ülnek. Állva alszanak, ritkán fekszenek, de nem akartam udvariatlan lenni, helyet mutattam az egyik sámlin.

 

A ló leült, lábaival a fejét átölelte, egy darabig szuszogott, majd megszólalt.

– Én az a ló vagyok, akin Semjén Erdélyben lovagolt.

A társaság azonnal felfogta, mi a szitú. Máté felemelte a kezét, és jelezte, hogy ne vegyük annyira szorosan körül, mert levegőre van szüksége a szerencsétlenül járt lónak. Míg egy hatalmas izzadtság csepp folyt végig azon a hosszú ló pofáján, mesélt.

– Már reggel tudtam, hogy ez nem az én napom. Ott álltam lenn az udvarban, Semjén ablaka pont rám nézett. Ő nem, csak az ablaka, ezért én figyeltem őt. Állt a tükör előtt, és próbálgatta a Bocskaiját. Derék tájon nyomkodta magát, kihúzta magát, nem volt teljesen elégedett, láttam rajta. Amikor feltette a fejére a stüszi vadászkalapot, na, akkor elmosolyodott. Én csak egy ló vagyok, de majdnem felnyerítettem fájdalmamban. Ha ember lennék, biztosan stílusosabb kalapot viselnék erdélyi lovagláshoz. Azt is hallottam, mit beszéltek. Rasszistának tűnt. Érdekes módon a fehéret utálták. Hogy azért nem fehér lovat hoztak, mert már Horthy kegyelmes uramék már használták a történelem során, ezért legyen barna. Érted, barna?! Nem akarok Tarantino filmekből idézni, de miért pont én legyek az a barna ló, akit akarnak?! Ez a sors. Boldogan éltem Háromszék legelőin nyargalászva, egészen addig, amíg meg nem jött ez a helyettes micsoda, úgy tudom, hogy a politikában hívő keresztények között Ő fővadász.

Megállt a mesélésben, a vájatban teljes csend, csak Gyuri kezdett el sírogatni csendesen. Amióta övé a nemzet összes pénze, ezt csinálja. A ló kért egy hamutartót, majd folytatta.

–         Az egészben az volt a legszörnyűbb, hogy a csizma felvételénél az erdélyi csicskát seggbe rúgta. Az nem szólt semmit, a fővadász meg mód felett örült, hogy lábán a két számmal kisebb csizma. Ekkor nézett le rám az ablakból, és egyből vérig sértett. Azt kérdezte a többiektől, hogy ezt az öszvért hol szerezték be? Én öszvér? Szamár ez a fővadász, és belőle lenne öszvér, ha megkívánnám. De undorodtam tőle, mármint a szagától, mert borotválkozás utáni after shavet használt, citrom illatút. Ha legalább lócitrom illatú lett volna, de ő az olcsóbbikat használta.

Töltöttem a poharába egy kis pálinkát, amit még a szolnoki olajból főzte a Nyerges család. A ló mutatta, hogy patás állat, így megittam. Hálásan nézett rám.

–         Amikor rám ült, akkor kezdődtek az igazi bajok. Képtelen volt az ütemet tartani, összevissza rázkódott a hátamon, pedig görcsösen szorított a combjával. Már azon gondolkodtam, kitörök, de ott volt a többi ló, előttük szégyelltem volna magam. A végén még neki állt föl, hogy a derekát feltörte ez a cudar öszvér…amikor pont fordítva történt, az én lábam sérült meg, az én derekam tört össze. Alig tudtam az ünnepség után hazamenni az istállóban.

–         Oké, de mi a probléma? Rossz volt, elmúlt, igaz se volt. Túl kell lépni, nemcsak az embernek, hanem egy lónak is az élet horror helyzetein, mert különben szociopata lesz.  

A ló megint felemelte a végtagjait, de intettem a fejemmel, hogy ez nem az a pata. Sem az ördögé, nyugodjon meg. Végre kibökte.

– De meg akar venni magának, mert valahogy belém szeretett. És én nem akarok Semjén-féle kentaur lenni.

A pillanat drámai volt, sokak szemében könny csillogott. Adtunk neki törülközőt, meg szappant, és kijelöltük neki az egyik vonalszakaszt. Ha szomorúnak érzi magát, vágtázhat a föld alatt is.    

Nálunk lehet lazulni, izgulni, minden csak szemszög kérdése.

Még hozzá harci helyzet, amiben a feszültség fokozódik, pedig Magyarországon ma a lakosságnak legalább a kétharmada unja a politikát. Az alaptörvény újbóli módosításával azonban végleg pontot tehetünk ennek a szánalmas demokráciának a végére. Mari annyira izgatott volt emiatt, hogy még bugyit is elfelejtett felvenni a banánszoknyája alá, amikor ajtót nyitott a 4 Metró főkapujánál. A meglepetéstől felsikoltott.

 

Több mint egy tucat komoly férfi, talárban, aktatáskával a kezükben nyugodtan ácsorogtak, és csak azért kopogtak be hozzánk, hátha van hamutartónk, és rágyújtanának egy cigire, ha nem zavar minket a füst.

–          Hát ez égés, aminek nem nagyobb a füstje, mint a lángja. Mindjárt szólok a fiúknak – válaszolta Mari, és lelkendezve újságolta el nekünk, hogy az egész magyar alkotmánybíróság ott áll az ajtónk előtt, és legálisan drogozni szeretnének.

De vajon miért nem jönnek beljebb?  Cigarettánk nekünk is van, Gyurinak meg van orvosi célból termesztett füve, amcsiból hozta az egyik cimbije diplomáciai futárként. Nálunk lehet lazulni, izgulni, minden csak szemszög kérdése. De Máté, aki nemcsak a szegényekkel foglalkozik, hanem a gazdagok lelkével is, rájött, hogy az alkotmánybírók várakoznak valamire. Húzzák az időt. Érthető, az ő döntésük végleges. Az Alaptörvény meg nem, minden héten beleírnak valami újat. Most valami olyasmit, hogy ami az Alkotmány Bíróság szerint alkotmányellenes, az nem az, mert benne van az Alaptörvényben.

 

Azonnal fölfogtam a problémát. Először is, momentán ekkora bírói kart nem is tudunk elhelyezni kényelmesen a föld alatt. Igaz, az Etele tér alatt van még hely, de jó részét már elfoglalták a nyugdíjazott bírók. De ha ennyi bíró sűrűsödne össze ilyen kicsi ponton, félő, hogy a kritikus tömeg miatt beomlana a föld. A várakozásuk oka egyszerű. Megvárják Áder Jánost, köztársasági elnökünket, miként dönt az Alkotmány Bíróság sorsáról? Két dolog lehetséges. Vagy (morálisan) jól, de (politikailag) rosszul dönt,- akkor a bírók a saját kismackójukkal alszanak az otthoni ágyukban, igaz, ebben az esetben Áder János elnöki elhelyezését kell megoldanunk a szuperlúzerek között. Most eldől, mi erősebb benne? A barátság vagy a nép szeretete? Profi vagy lúzer? 

Ha (morálisan) rosszul, de (politikailag) helyesen dönt, és aláírja az Alaptörvényt, a Sándor Palota budija marad továbbra is a legszemélyesebb élettere. Akkor a demokráciának, hál istennek, papíron is vége, az alkotmánybírók elhelyezését megoldjuk majd a szellőző csatornában.

 

Ekkor újra megverte valaki erőszakosan a vasajtót. Hát, persze, amíg mi elemeztük Áder János rókafogtacsuka helyzetét, nem vittünk ki nekik küblit a csikkeknek. Fölkaptam az egyik vödröt, amibe Jeszi a lyukas zoknijait tartja, és rohantam ajtót nyitni. Elképzelhetitek mekkora volt a meglepetésem, még a számat is tátva hagytam. A bírók helyett egy szőke lány állt előttem, alig ismertem meg. Janics Natasa volt az.

–          Hazajöttem újra. Beengedsz?

–          Téged mindig, legkedvesebb lúzerem.

Amíg sírt, teát főztem neki, és meghagytam a Gyurinak, hogy zavarja el a bejárat előtt dohányzókat a pitlibe.    

 

Soha nem gondoltuk volna, hogy egy ország szívében ugyanaz a fáradt olaj van, ami bennünk, és ez erőt ad nekünk a holnap bénázásaira.

Szia, Sanyi! ByeAlex! Zdravo Sale! És utána röpül a mancs a másik markába, a csípő berezeg, a szemek huncutul mosolyognak. Rég volt már ilyen jókedvünk a 4 Metró vájataiban, aminek az egyszerű oka, hogy a Dal versenyt a mi fiúnk, egy virtigli szuperlúzer, Márta Alex nyerte meg.  Soha nem gondoltuk volna, hogy egy ország szívében ugyanaz a fáradt olaj van, ami bennünk, és ez erőt ad nekünk a holnap bénázásaira.

 

Először is féltünk Kállay Sanders Andrástól, mert az ő produkciója valóban esélyes lehetett volna Svédországban.  A hangja egyedi, kitűnően tiszta, tele van játékkal, hajlítással, ritmusérzéke kitűnő, ráadásul félig néger, ami ilyen zivataros időben jól jött volna imidzsként egy rasszista országnak. Még a semmit mondásában következetesen unalmas zsűri is őt szerette volna küldeni az európai kifutóra.

Talán, ez is hatott kuruczos lelkű népünkre, aki ha szavaz, akkor mindig protestál a fennálló rendszerrel szemben. Ebben az esetben Rátkay Philip a mi beépített emberünk, csak meg ne tudja, mert itt a föld alatt semmi szükség egy intendánsra. Föld felett ez nem okoz problémát, könnyen eltűnik a tömegben egy DJ, még ha ő is a közszolgálat vezetője.

Radics Gigi szép lány, Vastag Csaba szép fiú, vagyis szóba se jöhetett nálunk, míg a görögös nevű Sanyi kötött sapkájában pont úgy nézet ki, mint egy utóvizsgákon elhasalt másodéves paleontológus, szép jövőjű közmunkás Matolcsy foglalkoztatási projektjéből.

  

Mari, akinek harisnyáján felszaladt a szem, amikor a betonkeverőben lekvárt főzött, szeretett először bele. Persze, ő érzékeny a külső megjelenésre, így azonnal kiszúrta azt a férfias bokazoknit, amibe a fiatalember a vastag pantallóját kényszeresen betűrte. Mari összekiabálta a csapatot, még Jeszi is abbahagyta orrszőr gyantázását, hogy lássa az alteros dalos pacsirtát. Amikor belekezdett az éneklésbe, tökéletes csend lett a metróba. Már rég halottunk ennyire szürke, jellegtelen hangot. Igaz, ritkán volt hamis, de erről nem tehetett, hisz sem magasság, sem mélység nem volt három akkordos szerzeményében. Azért izgultunk érte rendesen, mert a dal nem volt annyira szörnyű, mint az előadása. Jó ötletnek tartottuk, hogy majdnem acapella énekelt, így legalább senkinek nem lehetett illúziója arra vonatkozóan, hogy a hangjával akar karriert csinálni. Azért mégis csak van tétje az ő Eurovíziós útjának, ha összeszedi magát, utolsó is lehet. A Compact Disco tavalyi tündökléséhez képest ez mindenképpen fejlődés.

Azonnal ki is néztünk neki egy vackot a Rákóczi tér alatti keszonban. Tojásdobozokkal szigeteltük le, hátha itt is eszébe jutna dalra fakadni, ami beláthatatlan következményekkel járna, hisz a metró veszélyes üzem.

 

Tudtam én mindig is, hogy eljön az idő, amikor egy egész ország próbál menedéket lelni a föld alatt. Költőink már rég megjósolták („ …hol egy nemzet süllyed el,…hol sírjaink domborulnak,), de mindig azt hittük, hogy a nemzetközi helyzet fokozódása miatt pusztulunk el. Amikor Alexet megszavazta az ő népe, hogy képviselje őt a világ előtt, tudtuk, nincs messze már a kataklizma, amikor saját magunk hülyesége betakar minket örökre. Amikor lefeküdtem a hibás IKEA darabokból összeszögelt ágyamra, félhangosan ki is mondtam: jó érzés volt ezen az estén magyarnak lenni. 

Hoós Tibor járt nálam, és arról érdeklődött, nyithat-e postafiókot a 4 Metró titkos vájataiban? 

Végre! Szombathely nem akar kimaradni a Nagy Nemzeti Lúzer versenyből, aminek a Toldi futam nevet adtuk. Elhihetitek nekem, hogy jobban drukkolok ennek a városnak, mint például Miskolcnak, vagy Pécsnek. Hoós Tibor járt nálam, és arról érdeklődött, nyithat-e postafiókot a 4 Metró titkos vájataiban? Fontos lenne a kialakult helyzet miatt, nem beszélve arról, ha jók a tapasztalatai, talán egy hálózsákot is bérelne itt. Látszott rajta, hogy zavarja a környezete, pedig Mari most is bombázó volt, múlt héten kapott babydollában főzte nekünk a kávét.

  

Én azonnal bíztattam, nem érdemes várnia, ő közénk tartozik, mindig lesz számára priccs a nyomócsövek alatt. Lássuk be, jogosan hitte azt, hogy egyedüli pályázóként, a bírói kar támogatásával, őt nevezik ki a Szombathelyi Törvényszék élére. Ja, azért pályázott, mert azt mondták neki, hogy pályázni kell. Tehát nem tehet arról, hogy úgy viselkedett, mint egy hülye, ezt visszautasítom. Bár hülye az, aki ma Magyarországon hisz a pályázati rendszerben, legyen az bármilyen. Vagyis filozófiai kérdés, ki a  hülye, belátom.

A kézből etetésre kapásból egy példa, mondjuk Szombathely. Handó Tünde (bírónő, és profi feleség) nem tett mást, mint amit elvártak tőle, döntött egymagában, vagy talán mégse, de az biztos, hogy nem a pályázatok alapján, mert akit kineveztek, az nem is akarta azt, amit most megkapott. Nekem tetszik Tünde bátorsága, igaza van akkor, ha nem foglalkozik majd az európai, ellenzéki kritikákkal, hogy a magyar bírói kinevezésben kézi irányítás van. Mi más lenne tahók? Majd robotkar fogja kiválasztani az elnököt? Lúzerek az európaiak, ha azt hiszik, hogy Tünde foglalkozni fog talárja patyolat tisztaságával. Különben is, praktikusan, fekete.

  

Őszintén, megmondom, képtelen voltam a bíró kollega érzékenységével foglalkozni, mert egyetemi éveim mesterét, Margócsy Istvánt várom, tudom, hogy egyszer eljön hozzám, ide le a sötétbe, ahol még a patkányok is békésen szuszognak. Margócsy tanár úr nem volt semmit, arisztokratikus stílusban szivarozott, nem tisztelte a fiatalokat, de szerette Petőfit. Miatta örökösen a könyvtárban ültem, pakoltam magam a heti egy speckolra is, amin aztán vérengzett rendesen. Kedves emlék, amikor német darabos briketté tanult fejemnek lazán hármast adott, ami érthető volt, hisz mindent tudtam, de utána megengedte, hogy tegezzem. Vissza is éltem a helyzettel, aminek büntetése, hogy még többet követelt tőlem. Amikor elhagyom az egyetemet, alig tisztelek pár embert, például őt. Most, hallom, kicsi a bértömeg az ELTÉ-n, farigcsálni kell a tanári karból, a resztlit leporolják. Világos minden, gondolom, ez már a reform, forrás kivonással robbantunk, amivel majd utolérjük a világszínvonalat, de előtte nem árt, ha elbocsátjuk a régi, öreg, fostos mestereket. Ez a Margócsy amúgy politikailag is megbízhatatlan, ilyen vörös báró féle, nem véletlen, hogy szereti Móriczot.

  

Mikor elalszom Jeszi fuvola játéka mellett, annak örülök, hogy már öreg vagyok, és nem most kell egyetemre járnom. Micsoda lúzerek! 

 

Vereckeiért sokat izgultam.

 

Éppen a lágy tojásomat, két darab, ütögettem reggelizés címén, amikor valaki vidáman megverte a vasajtónkat. Azon is a kopogtatót, bronzból Gyurcsány feje, Gyuri találta ki, és miután már övé a magyar nemzet összes pénze, áldozott a minőségi kivitelezésre. Türelmetlen volt, így a tojásaimat vissza tettem a helyükre, és ajtót nyitottam. Vereckei Ákos volt, szerkóban, lapáttal, napszemüveggel, ami érthető, mert még nálunk, magyaroknál is tavasz van. Na, ezt is a Vezérnek köszönhetik, hogy így örülnek, ha bármi is kirügyezik ebben az országban.

 

Hadarva beszélt, sietett, valóban messzi országba készül, ezt tudtam, de hamar kiderült, hogy csak búcsúzni jött, nemsokára tizenkét órán át szeli a levegőt keleti irányba, hogy a napalmmal áztatott, de gazdagon termő Vietnamban földet érjen. Pontosabban vizet. Hátba veregettem, gratuláltam, mert tudtam, ráfér a pihenés, Vietnam meg 2013-ban tényleg jó hely, az utazási irodák borsos áron adják. Kár, hogy ott nincsen metró, átmennénk mi is, kicsit kitelelni az itthonit. De biztos, a háborúban annyi alagutat fúrtak, hogy elment a kedvük a földalatti közlekedéstől.

 

Vereckeiért sokat izgultam. Akkor is, amikor begyűjtött két olimpia aranyat magának és nemzetének, meg akkor is, amikor inkább befizetett volna a kasszába pénzt is, csak higgyék el neki, hogy még most is olimpiai bajnok akar lenni. Nem hitték, ennyi. De ebben a pillanatban felírtam a kockás füzetembe, mint lehetséges lúzer példaképet.

Monológja akár a szerelmes Rómeóé, mégis úgy hangzott, mint Tiborc panasza:

–         Tudod, örülök neki, hogy végre kipróbálhatom az edzésterveimet. Oké, eddig csak magamat edzettem, de két arany már ad némi bátorítást. Most arra vagyok kíváncsi, vajon működik-e a vietnámi gyerekek között is? Gondolj bele, micsoda kihívás! Vietnam jelenleg nem tartozik a világ élvonalába, sőt, nyugodtan mondhatom, sehova sem tartozik, de abban biztos vagyok, hogy tele van hajóval. Láttam fotókat, meg arra felé sok a víz.

–         De Ákos, nézz magadba, és magadra. Te hozzájuk képest görög isten vagy.

–         Oké, a vietkongok kicsi termetűek, de rettenetesen szívósak. Majd hosszú távon indulnak. Kitalálom, elhiheted. Az is lehet, hogy kettőt összeragasztunk, és rövidtávon is benevezünk.

  

Látszott rajta, hogy lelkes, nem akartam kedvét szegni, csak arra figyelmezettem, hogy vigyen magával egy megbízható tolmácsot, nehogy az év végén manióka gyökérben fizessék meg a munkáját. Különben is, a magyarok csodákra képesek. Eszembe jutott, amikor Szabó Bencét jegelték itthon, gondolom az olimpiai aranya nem volt meggyőző, 19-re lapot kért, és átugrott Chavezhez Venezuellába, a női válogatott kapitánya lett. Azonnal sporttörténelmet írt, az egyik bombázó csaj világbajnokságon hetedig lett, a csapat sem jutott soha ilyen messze.

Chavez veregette Bence vállát, mosolygott. Vereckei is képes lehet erre. Ha elképzelem, akkor is beszarok, a szpíker üvölt: a magyar fiú fél hosszal vezet…nem lehet utolérni…jaj, jaj, a vietnami hajó rájön a nyakunkra….még mindig mi vezetünk…már csak pár méter… és olimpiai bajnok….Huang Nuan Min. De kár, de kár, az ezüst is szépen csillog.  Vigasztaljon minket, hogy magyar edzője volt.    

Az igaz, hogy Pannóniában a kutya sem megy ki leróni a tiszteletét a Kerepesi temetőbe, de a franciák mind a mai napig virágokat visznek neki a Pere Lachaise temetőbe, pedig ott csak egy obeliszk árválkodik.

Régi kedves harcostársam, Paizs Miklós

látogatott meg a földalatti pánik szobámban, és reggelig beszélgettünk. Hóna alatt Arany János trilógiája, a Toldi lapult. Újra olvasta, és most már bizonyos benne, hogy ha van nemzeti példaképünk lúzerség terén, az mindenképp a bivalyerejű hős.

 

Érvelése elsöpört bennem minden ellenállást. Nemesi származása ellenére örökösen leparasztozzák, gondatlan emberölés helyett gyilkossággal vádolják, egész életét katonáskodással tölti, mégis szíve szerelme egy kövér, undorító, gyáva fickóé lesz, tévedés okán. Igaz, nem csinált róla filmet Koltai Gábor, ami jó hír, de az semmiképp, hogy senki más sem. Pedig ha a Die Hard 123-nak siker volt a mozikban, akkor ennek magyar változatától is elvárhatnánk egy tíz ezres nézőszámot. Oké, a magyar film megszűnt, de az elmúlt száz évben sem gondoltak arra, hogy kinematográfiai eszközökkel újraélesszék az Alapmagyart. Máté végig körülöttünk sündörgött, izgatott volt, ami érthető egy ombudsman esetében. Ő mondta ki, és igaza volt:

–         Az embernek akkor is vannak jogai, ha nem fideszes. (?!) Nem helyes, ha hülyeségben csak a jelen számít. Hisz hosszú az út hazáig, vagyis aki nem tiszteli az elődöket, a jövő idiótáit sem érdemli meg.

Ebben igaza volt, így azonnal úgy döntöttünk, hogy poszthumusz lúzer bizottságot állítunk föl, amiben Mari a levezető elnök, már csak azért is, mert egyedül ő vállalta a tagságot.

 

A díj megformálására Fekete Györgyöt kértük fel, aki rendkívül kreatív módon egy fűtőtest radiátor szelvényéből faragott ki egy ezüst fejű fokost. Elsőre nem hasonlított a farkas kaland túlélőjére, de megmagyarázta. A Toldiról elnevezett fokos éppen olyan erős, mint névadója. Bármit rá lehet akasztani, nem szakad le, és ha ő nem tartana ki, akkor a magyar lélek a sáros altalajon kötne ki. „Ez nem modernség kérdése, hanem keresztény hagyományőrzés, hisz ez pásztorbot, ami után kullognak a birkák. Hatékony önvédelmi eszköz olyanokkal szemben, akik messziről és közelről is zsidónak látszanak.”

A díj születése után pörögni kezdtek az események. Levelek százaival bombáztak minket, például a Frankel Leó utca lakói. Azt tudták, hogy Tarlós István akaratával szemben nem érdemes szembe szállni, mert képes lenne bezáratni az utcájukat, felbontani a járdát, szigetelő szalaggal körbekeríteni a házaikat. Igazság szerint nem is tudtak az ellen érvelni, hogy Frankel Leó kommunista volt.

 

1890-ben ő hozta létre a Magyarországi Általános Munkáspártot, tagja volt a Párizsi Kommünnek, az I Internacionálé szervezője volt, ráadásul haverkodott Marxxal, spanja volt Engelsnek. Tarlós javaslata az volt, hogy jobb lenne, ha az utca Zsigmond királyról lenne elnevezve, aki sem kommunista, sem zsidó nem volt.

Hát ez az. Kitört közöttünk is a vita. Vajon cigány, zsidó, buzi, liberális, komcsi elnyerheti e a lúzer díjat? Mari szerint ez nem probléma, vagyis, hogy ki a zsidó, az eldönthetjük mi magunk is. Ő például a Klubrádió frekvencia pályáztatásában is eszerint jár el, egészen addig, míg a bíróság nem hoz számára kedvező ítéletet, addig nem ismeri el a pályázat nyertesét. Ha ebből sem ért a bíróság, az ő bajuk lesz, az azonnali nyugdíjazásban majd lesz idejük gondolkodni.

Ekkor kénytelen voltam közbeszólni, és helyre tenni izgága gyermekeimet. Az igaz, hogy Pannóniában a kutya sem megy ki leróni a tiszteletét a Kerepesi temetőbe, de a franciák mind a mai napig virágokat visznek neki a Pere Lachaise temetőbe, pedig ott csak egy obeliszk árválkodik. A lúzer, ha szuper, akkor egyetemes érvénnyel az, vagyis meg kell várnunk, hogy a franciák is elfelejtsék őt. Erre most még nem látok esélyt. Vagyis nem jár neki az ezüst fokos arany tagozata, de még a bronz sem.

Nincs értelme a további halogatásnak, megalakítottuk a parlamenti képviselők panaszirodáját, amely jogsegélyszolgálatot, takarítást, és rovarirtást is vállal.

Gyuri ötlete volt, hogy legyen széles a profilunk, ez adó szempontból kedvező. Mari lett az iroda vezetője, mert neki van tapasztalata, és különben is nála a WC kulcsa. A 4 Metró diszpécserszolgálata túlméretezett vizes blokkot kapott volna a Demszkytől, ezt alakítottuk át bőrfotel és ital automaták segítségével. A Vezér képét középre felfestette Jeszi bőrbarát festékkel. Az első freskója, igen szép. Vikit úgy festette meg, hogy ha valaki sétál előtte fel és alá, akkor rákacsint barátságosan.

Az első ügyfelünk Zsiga Marcell, fideszes képviselő és felesége volt. Hiába volt az asszonyon bunda, meg kucsma, látszott rajta, hogy ő is, ahogy a férje, alultáplált, vészesen sovány.

  

–          Ugye, kérem, szembetűnő, hogy mennyire összébb húztuk azt a nadrágszíjat! – kortyolt bele a mézes teájába a honatya, de látszott rajta, hogy nagyon ideges. – A feleségemmel nem lé böjt kúrán voltunk, hanem spóroltunk. Erőnkön felül, és most még a Blikk is belénk harapott. A terrorista bulvár az életünkre tör. Ezért jöttünk el hozzátok, mert van az éhezésnél rosszabb. A jó hírünket teszik tönkre.

Majd belekezdett egy hosszú monológba arról, hogy hiába került az új háza negyven millióba, amihez eleve volt tíz milliója, ugye, tisztán, neki is, meg a feleségének is, illetve neki húsz milliója volt a cihában, nem tudja pontosan, pontosabban nem tudhatja senki, mert a parlamenti képviselő feleségének anyagi helyzete mindig is titkos volt. Jól néznénk ki, ha a honatya gatyáján kívül még a feleségének a bugyijában is turkálna a hivatal. Ez akkor pornó lenne, nem vagyonnyilatkozat.

 

Próbáltam elmagyarázni neki, mekkora lúzerség megbukni egy formális vagyon nyilatkozaton. Még a hülye is rájön, hogy lehetetlenség megspórolni havi egy millió kétszázezret egy millió kétszázezerből, úgy hogy közben nem hal éhen. Nem beszélve a fűtésről, világításról, benzinről. Még ha akciós farhátat vásárolt egész évben, és a maradékot átküldette a Máltaiakkal a képviselői irodájába, akkor is. Ekkor ő arra hivatkozott, hogy a felesége jól menő bírósági fogalmazó. Néha annyira jól fogalmaz, hogy mindenki örvend, még a peres felek is, ilyenkor belehúznak a töltőtollába egy húszezrest is. Az asszony majd az összes pénzt hazaadja, ami hiányzik belőle, az a szájfénye, szőlőzsír, de egy fogalmazónak könnyen kiszárad a szája, ez már munkavédelem tárgykörébe tartozik, vagyis utólag téríti nekik az állam.

 

A panasziroda nem azért alakult meg, hogy ítélkezzen a társai felett. Zsiga Marcell különben is jóhiszemű volt, nem hitte el, hogy bárki is utána számol annak, honnan lehet neki házacskája. Megint Gyuri találta fején a szöget. Mondja azt, hogy a Pintér tábornoktól kapott kölcsönt. Ő nem fél senkitől, bevallotta, hogy van pár száz milliócskája, a legnagyobb része követelés. Vagyis jó lesz, ha mindenki befogja a pofáját, mert ha elveszti a türelmét, saját kezűleg szedi be mindenkitől a tartozását. Azt meg, hogy az egész magyar uralkodó osztály megbukjon egy vagyon nyilatkozaton, az életszerűtlen. Marcell elégedett volt. Tele pakolta a zsebeit azokkal a parizeres szendvicsekkel, amiket Máté kent meg a fogadására, és közben mentegetőzött, éppen spórolásba van. Egy tök vékony lapos tévére vágyik, de nem igazán telik rá a fizetéséből. Megértettük. 

  

Piszok rosszul nézett ki, de az látszott rajta, hogy profi.

Azt is írhattam volna, hogy Andrew Bajba vajban (fürdik), de most félre a rosszmájúságot, valóban kellemetlen bajba került hollywoodi harcostársam. Elmesélem nektek, miként, hogyan?

A történet a napfényes Nyugaton kezdődik, ami egyeseknek kelet, de ezt most hagyjuk, a mi Vajna gyerekünk, méretes szivarja, és huncut mosolya mögül hozzá segítette például Svarcit, hogy Kalifornia kormányzója legyen. Hasta la vista baby!  Schwarzenegger jött, látott, győzött, és becsületesen küzdött szenátorként a marihuána legalizálása mellett. (Úgy tűnik, az osztrák rokon hatásos, mert már mindenhol legalizált lesz a fű amcsiban, amikor még nálunk mindenkit az amerikai drogstratégia szerint dugnak börtönbe, evvel biztosítva a maffia utánpótlását. Sokszor gondolok hálával Viktorra, és Sanyira.) A mi András öcsénk bukott pár filmet financiálisan, de reputációban semmiképp, vagyis azt is mondhatnánk, ő a lúzer tökéletes ellentéte. Annyira profi, hogy leginkább ezt a szót emlegetik vele kapcsolatban, nem véletlen, hogy Viki is ezt hallotta róla profi titkos szolgák szájából. De az élet és a sors érdekes. Hajnali ötkor hallom ám, hogy valaki kapargatja a vasajtó rozsdavirágait, azt hittem, hogy egy kóbor, chip nélküli kutya, és kilőttem rá az egész tárat. Tartok egy Ak-47-est az ágyam mellett, Osama Bin Ladentől lestem el. Ahogy elül a füst, látom, hogy ez nem egy eb, hanem a producer, és vonyítva könyörög, engedjem be. Persze, és teát is raktam föl neki. Piszok rosszul nézett ki, de az látszott rajta, hogy profi.

A 4 Metró lenyűgözte. Neki is van pánik szobája, de nem ekkora, és ennyire profi. Vettem a puncsolást, és együtt érzően rákérdeztem a lényegre.

– Látom, nincs filmszemle? 1958 óta az első eset.

– Áh, kit érdekel. Nem ezért jöttem. Segítened kell. Bajban vagyok. Nagyobban, mint az Evita után. Rosszabb, mint Dobó Kata.

-Húha, gyere be az én vájatomba, a többiek még alszanak, reggelizz majd velünk. A többit megoldjuk. – nyugtattam meg, mert éreztem, ez a profi életében először komoly bajban van, csak egy szuperlúzer segíthet.

Elmesélte, hogy ő rég túl van már a tarrbélákon, meg ezeken a lassú uszályokon, Jancsó vitrinbe való, a Szász János meg lila, kit érdekel, amikor a párt avval bízta meg, hogy szülje meg a magyar közönségfilmet. Az első feladat nem a film, hanem a közönség megszületése, ezen dolgozik ő is, ügynökei is. A peteéréstől számítva tizenöt év. De akkor óriási siker lesz, vagyis hagyjam békén a filmszemlével, nagyobb a baj. Kimondta azt a nevet, amit nem lett volna szabad, mert átokkal jár. Keresztet vetettem. Fekete György!

A villám váratlanul csapott le rá, amikor kereste a kassza kulcsát, azt mondták neki, hogy a Gyuri zsebében van. Nem is értette azonnal. Milyen Gyuri? Ő Andrew. Kiderült, hogy nem róla van szó, hanem egy beszélő nevű emberről, aki furcsa hajkoronát visel, és most ő akkora húsosfazék trónján ül, ami még a mi Vajnánkat is érdekelné. A baj az, hogy most a Vajna gyerek fazeka is az ő fekete segge alatt van.  Amikor erre rákérdeztek az ATV-ben, kitört belőle a gyerekkor összes frusztrációja, és dacosan megmondta, ő bizony összepakol, hazamegy amcsiba, ha ez a bácsi az ő főnöke. Nem kellett volna kimondania, de mindenki érezte, hogy ebben azért igaza van. Sok rossz van az életben egy filmes producer életében, de eddig még nem találkozott soha a belső építészetben jártas művésszel, aki nemcsak a gyóntatószékben náci. (Ja, a mi Vajnánk amerikai-magyar- zsidó ember, de azért fájhatott neki a messziről magyarnak látszik meghatározás.)

Hát, igen, ha Vajna kénytelen lesz Gyuri elé járulni, és az a film nem a fafaragók és nemezelők éves biennáléjáról szól, akkor nincs se tejszín, se film, se reputáció. De van megoldás. Nekem jutott eszembe a jezsuita rend. Vatikánból mindig érdemes meríteni, tudta ezt a KGB is. Vagyis a rend csak a pápa alá tartozik, a többieknek coki. Vajna esetében is ez a megoldás. Ő csak Vikinek szolgál, a pénz meg visszakapja. Hogy is nézne ki egy profi producer az állampolgárok adójából beszedett állami pénz nélkül?

Különben is, azért mert ebben az évben nem lesz filmszemle, nem azt jelenti, hogy minden magyar filmrendező lúzer. Sőt.

Ma reggel közel kétszázan gyülekeztek a 4 Metró keleti bejáratánál. Messziről homlesseknek, és magyaroknak tűntek, de közelről látszott rajtuk, hogy filmrendezők. Volt, akinek forgatókönyv, filmszalag volt a kezében, másoknak különböző díjak, szobrocskák, oklevelek. Oscar, Berlini Ezüst és Arany Medve, locarnói, velencei papírosok, úgy szorongatták, mint hajléktalan igazolványt az ebédosztás előtt. Be akartak jönni hozzánk, de mi erre nem vagyunk felkészülve. Különben is, azért mert ebben az évben nem lesz filmszemle, nem azt jelenti, hogy minden magyar filmrendező lúzer. Sőt.

 

Ha maga Andrew Vajna toporogna a vasajtó előtt, talán gondolkodóba esnék. Kétségtelen, hogy ez a messziről amerikainak látszó üzletember hatalmas veszteségeket produkált saját erőből az Ígéret Földjén, ami alapján automatikusan kérhette volna felvételét a föld alá menekülők közé. Madonnának kevés kudarcát tartják számon, de mégis csak sikerült neki a prodjuszerrel az Evitában. De a magyar ember a jéghátán is megél, főleg, ha amerikai állampolgárságú, és időben hazajön. Pont jókor, a Vezér éppen olyan embert keresett, aki profi módon tönkre tudja tenni a több mint száz éves magyar filmgyártást. A feladat nem volt könnyű, a magyar film világhírű volt, sőt, az amerikai filmgyártás két stúdióját is magyar zsidók gründolták össze. Innen származik a lúzerek imájából az a sor: nem elég magyarnak, tehetségesnek is kell lenni. Az antropológia ismeri a tehetségtelen magyar fogalmát is, de erről nem szívesen beszélünk, mert Fekete Gyuri szerint a gondolat is erkölcstelen. Főleg, ha valaki igaz keresztyén magyar.

 

Jó, jó, tudom azt, hogy közel két éve nem forgott normális magyar film Pannóniában, vagyis nehéz úgy bemutatni a filmeket, ha nem készültek el. Egy-két kivétel azért akad. Habermann Jenő és Kállomista Gábor producerek, csodálatos módon, úgy tudtak eltapsolni több százmilliót a gonosz liberális időkben, hogy azt elfelejtették. Másként nem lehetett, mert különben miért gyalázta K. Gabi az Echo tévében a kollégáit, hogy felelőtlenül költekeztek?

A Tűzvonalban című sorozat, Stohl Buci remeklésével, a XXI század egyik alapműve, annak ellenére, hogy ma már senki nem emlékszik rá. Akkor még a módosult tudatú színész-celeb a másik oldalon állt, rendőrként leplezte le a börtöntöltelékeket. Kétségtelen, hogy a minden politikai rendszerben zseniális Szabó István: Ajtója leforgott, de valahogy az érzésünk, hogy utolsó őszinte vallomása a Mephistó volt.

 

Azt meg végképp nem értem, hogy Vezérünk, aki az állami propaganda utolsó császára, miért nem él a film lélekre gyakorolt hatásával? Kétségtelen, hogy a KISZ rendezvényeken megcombosodott Koltai Gábor próbálkozásai borzalmasra sikerültek, hiába voltak a színészei kék szemű magyarok, mint Franco Néró.

De az is lehet, hogy nem felejtette el Lenin esztétikai- stratégiai tanítását, miszerint a proletáriátus legélesebb fegyvere a film. A vallásos magyar ember meg pacifista, nem használ más életére veszélyes eszközöket. Ezt Gyuri mondta nekem, aki egy zseni.  

Behívtam magamhoz Marit, beszélnem kell vele, mert ez így nem mehet tovább.

Először is, valóban jól áll neki ez a szexi Mikulás jelmez, de mégsem hordhatja a föld alatt, mert itt mégiscsak férfiak laknak kérem. Az, hogy egy nővel élünk együtt, nincs ebben semmi probléma, megmondta ezt Máté is, aki pedig igazán ért az emberi ügyekhez. Az sem szerencsés, hogy nemsokára kitavaszodik, és ő még mindig rénszarvasokkal fotóztatja magát. De ez volt a kisebbik baj. Szóltam neki, hogy üljön le arra a sámlira, mit az MMA elnöke faragott ki, és hallgasson meg, ne vágjon közbe, és húzza össze a köpenye dekoltázsát.

Figyelj, ha egyszer jól cselekednél! Csak egyszer! Ráadásul ebben az esetben még cselekedned sem kellett volna semmit, elég, ha ülsz a tévé előtt, iszod a Nescaféd, és arra vársz, hogy teljen az idő. Ebben az esetben nincs fellebbezés, akadékoskodás, hátsó üres oldalak aláírása, egyszerűen törvényerőre emelkedik, amit a magyar bíróság első, majd másod fokon is kimondott: érvényes a Klub Rádió szerződése. Ehelyett te az utolsó pillanatban bedugtad a BDSM szerkódból a szöges cipődet, aminek a sarkában a levél, és amiben azt írod, hogy a NHNN nevű vírus jogkövető magatartása miatt…Megőrültél! Az egész világ már erről a nyomorult Klub Rádióról beszél. Lehet, hogy ők majd elhallgatnak, ha nem, majd lecsap a TEK, de a világból mindenhonnan hallatszik a röhögés, meg a fújolás. Van, aki azzal gyanúsít, persze én nem hiszem, hogy az Aratónak dolgozol, mint marketinges. Az nekem is gyanús, hogyan tud ez a rádió reklám nélkül életben maradni, de azért abban hiszek, hogy nem vagy áruló. A lúzereket elárulod, akkor nem marad senkid. Egyedül maradsz az élet harcában, mint VV Zsuzsi a zuhanyrózsa alatt. Csak anyád néz könnyekkel szemében.

 

Mari ideges lett, azonnal átöltözött az inkvizítori ruhájába, ami fekete volt, és nyakban zárt. Rágyújtott egy kubai szivarra, amit még fekete rabszolganők puhítottak a combjukon, és olyan komoly arccal, ahogy a színházban Shakespeare előadásokon látta, bevallotta.

–         Nem én akarom, hogy dögöljön a saját mocskába az a buzi, liberális  rádió, hanem Ő.

–         Ő?

–         Ő.

–         Biztos?

–         Igen.

Sokáig csend volt köztünk, én azért kussoltam, mert hibát követtem el, ezentúl Mari megzsarolhat, mert az ŐT kétségbe vonni nem lehet, erre mindenki megesküdött. Az Ő egyébként többes szám első személyben beszél, de azt gondolja, hogy ÉN. Mindegy, bonyolult, a lényeg az, hogy őrültségnek tartottam, hogy a hatalom a világ előtt pofozza az elhíresült ellenzékét. Az ilyeneket a csatornában kell elintézni, mármint a média versenyében, de nem hallgatnak rám. Ő, MI, ÉN egyszerre őrjöngeni kezdett, amikor véletlenül rátekert a 95.3.-ra, és meghallotta benne kedves Bolgár urat. Utasította Marit, hogy domináljon.

A baj az, hogy még most is azt gondolom, hogy igazam van, és Ő téved. Pszt. Csak csendben. Az is lehet, hogy lúzer?! Lehetetlen, mert akkor kis ő-vel mondanánk a nevét esti imáinkban.

Mindenesetre holnap szólok Jeszinek, ő gyanútlan a nők terén, nehogy felkérje Marit médiumnak, ha asztaltáncoltatással egybekötött kommunikációt akar rég eltávozott rokonaival.