Különben is, azért mert ebben az évben nem lesz filmszemle, nem azt jelenti, hogy minden magyar filmrendező lúzer. Sőt.
Ma reggel közel kétszázan gyülekeztek a 4 Metró keleti bejáratánál. Messziről homlesseknek, és magyaroknak tűntek, de közelről látszott rajtuk, hogy filmrendezők. Volt, akinek forgatókönyv, filmszalag volt a kezében, másoknak különböző díjak, szobrocskák, oklevelek. Oscar, Berlini Ezüst és Arany Medve, locarnói, velencei papírosok, úgy szorongatták, mint hajléktalan igazolványt az ebédosztás előtt. Be akartak jönni hozzánk, de mi erre nem vagyunk felkészülve. Különben is, azért mert ebben az évben nem lesz filmszemle, nem azt jelenti, hogy minden magyar filmrendező lúzer. Sőt.
Ha maga Andrew Vajna toporogna a vasajtó előtt, talán gondolkodóba esnék. Kétségtelen, hogy ez a messziről amerikainak látszó üzletember hatalmas veszteségeket produkált saját erőből az Ígéret Földjén, ami alapján automatikusan kérhette volna felvételét a föld alá menekülők közé. Madonnának kevés kudarcát tartják számon, de mégis csak sikerült neki a prodjuszerrel az Evitában. De a magyar ember a jéghátán is megél, főleg, ha amerikai állampolgárságú, és időben hazajön. Pont jókor, a Vezér éppen olyan embert keresett, aki profi módon tönkre tudja tenni a több mint száz éves magyar filmgyártást. A feladat nem volt könnyű, a magyar film világhírű volt, sőt, az amerikai filmgyártás két stúdióját is magyar zsidók gründolták össze. Innen származik a lúzerek imájából az a sor: nem elég magyarnak, tehetségesnek is kell lenni. Az antropológia ismeri a tehetségtelen magyar fogalmát is, de erről nem szívesen beszélünk, mert Fekete Gyuri szerint a gondolat is erkölcstelen. Főleg, ha valaki igaz keresztyén magyar.
Jó, jó, tudom azt, hogy közel két éve nem forgott normális magyar film Pannóniában, vagyis nehéz úgy bemutatni a filmeket, ha nem készültek el. Egy-két kivétel azért akad. Habermann Jenő és Kállomista Gábor producerek, csodálatos módon, úgy tudtak eltapsolni több százmilliót a gonosz liberális időkben, hogy azt elfelejtették. Másként nem lehetett, mert különben miért gyalázta K. Gabi az Echo tévében a kollégáit, hogy felelőtlenül költekeztek?
A Tűzvonalban című sorozat, Stohl Buci remeklésével, a XXI század egyik alapműve, annak ellenére, hogy ma már senki nem emlékszik rá. Akkor még a módosult tudatú színész-celeb a másik oldalon állt, rendőrként leplezte le a börtöntöltelékeket. Kétségtelen, hogy a minden politikai rendszerben zseniális Szabó István: Ajtója leforgott, de valahogy az érzésünk, hogy utolsó őszinte vallomása a Mephistó volt.
Azt meg végképp nem értem, hogy Vezérünk, aki az állami propaganda utolsó császára, miért nem él a film lélekre gyakorolt hatásával? Kétségtelen, hogy a KISZ rendezvényeken megcombosodott Koltai Gábor próbálkozásai borzalmasra sikerültek, hiába voltak a színészei kék szemű magyarok, mint Franco Néró.
De az is lehet, hogy nem felejtette el Lenin esztétikai- stratégiai tanítását, miszerint a proletáriátus legélesebb fegyvere a film. A vallásos magyar ember meg pacifista, nem használ más életére veszélyes eszközöket. Ezt Gyuri mondta nekem, aki egy zseni.