Szuperlúzer

Elhelyeztünk egy mécsest Balog Zoltán és Martonyi János fényképe előtt.

Minden jel szerint ők lesznek a katolikus egyház soron következő boldogjai, száz év múlva szentjei. (Ehhez, talán az is kéne, hogy Martonyi gyónja meg egy templom sarkában, hogy őt kényszerítették az ifjú kommunisták, hogy a kommunista párt tagja legyen. Erre valószínűleg a rá jellemző szerénység miatt nem került sor.) Egy biztos, az arcukon látszik, hogy kellemetlen nekik ez a helyzet.  A lúzer, mindegy, hogy miniszter, postás, rúdtáncos ribanc, arról ismerszik meg, hogy nem érzi jól magát a bőrében.

 

Balog Zoltán majdnem elhányta magát Hoffman Rózsa mellett, amikor sajtótájékoztatón a diákok mertek kérdezni. A tegnapi csülökpörkölt akkor jött fel a garatig, amikor Rózsa arról ábrándozott, hogy a diákok és a miniszter úr is megvesszőzi. Magam is vizuális típus vagyok, vagyis tökéletesen értem. De Balog Zoltán arcát szemlélve más oktatásilag kényes helyzetben, az az érzésem, hogy ő igazi lúzer, közénk való. Írok neki egy sms-et, hogy szeretettel várjuk, és még azt, amit Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésében a bíró mond Raszkolnyikovnak. Aki olyan, mint egy Nap, nem bújhat el egy szoba koporsójában. Vagyis jobb lesz neki, ha a föld alá költözik, ahol soha nem süt a nap, és mindenki szereti. Az ő esete nagyon érdekes, mert egyetlen erkölcsi hibája van, amire nincsen jó filozófiai magyarázat, és ez a gyávaság.  Nem minden szemüveges ember gyáva. Nem minden kopaszodó ember gyáva. Nem minden cingár ember gyáva. Sőt, nem minden cingár, kopaszodó, szemüveges ember gyáva. De Balog Zoltán az, amikor a propaganda gépezethez adja arcát. Persze, az is lehet, hogy ez bátorság. Itt meglehetősen kevés az oxigén, és ez megzavarja a gondolkodásomat. Bocs.

 

Martonyi János előbbre tart a mennyei ranglétrán. Még nem látszódnak rajta a stigmák, de ez csak idő kérdése. De az biztos, hogy külügyminiszterként vért könnyezett, amikor kiadtuk puszira a baltás gyilkost az azerbajdzsáni testvéreknek. Ő neki biztosan eszébe jutott volna, hogy kérni  kellene érte valamit. Mondjuk földgázt, vagy olajat a tűzre. Télen, ebben a hidegben, ez normálisnak hatna. Emlékszem rá, pedig még él, Horn Gyulára, akitől ’89-ben megkérdezték Bonnban, hogy mit kér Magyarország azért, hogy kiengedte a szandálos németeket a vasfüggönyön, és ő rávágta, hogy semmit. Erkölcsi kötelességünknek éreztük. Pedig, ha mást válaszol, akkor talán nem jött volna ránk sem Feri, sem Viki, hogy megmentse ezt a szegény lúzer népet.

 

Érdekes levelet kaptam a magyar űrhajóstól, Farkas Bertalantól. Arról ír, hogy neki annyira hiányzik a világűr,hogy szeretne végleg búcsút mondani a kéklő égboltnak. Van abban valami, amit mond. Gondolkodni fogok róla. Csak aztán nehogy a csillagokkal ámítsa Marit, aki szabadidejében is örökösen csak a celebekről olvas.   

Az a sikertörténet, amiről Rózsa beszél, majd a fiatalok is belátják, ha elmúlik a tél, és a szénszünet miatt kinyitnak az iskolák, egyetemek.

Ma a 4-es metróban hatalmas munka folyt. Pánikszobát alakítottunk ki azoknak, akik rettegnek a kormány döntéseitől. Talán túlzott paranoiának tűnhet, hogy a bombabiztos földalatti járatokba biztonsági szobát építettünk, de jobb félni, mint megijedni.

Lázár János már jelezte, hogy hétvége felé lejönne pár órára, hogy pihenhessen. Teljesen ki van idegileg. Ugyanis valamelyik párttársa azt kérte a svájci bankoktól, hogy fedjék fel a magyar betétesek titkait. Amikor kiderült, hogy ő volt az, aki ezt követelte, pánikba esett. Tökéletesen értem őt, hisz a fiának Svájcban szeretné biztosítani a jövőt, ezért utalt át oda kisebb-nagyobb összegeket. Ha kiderül az, amit már mindenki tud, félő, hogy nehezen tudja majd elkerülni azt a harminc százalékos büntető adót, amelyet ő is pártolt a szemét, sunyi gazdagok megleckéztetésére. Persze, az is lehet, hogy nem róla van szó, hanem egy másik Lázárról, akit Krisztus feltámasztott. Vagy a Lázár testvérekről. De mindkét esetben kínos lehet a betétekbe való kukucskálás.

A probléma csupán az, hogy Hoffman Rózsa már most elfoglalta az egyik sarkot, amit terápia céljából ciklámen színűre festettünk. A diákok elől menekült ide, akik kérdezni szerettek volna tőle a Hungexpon. Annyira megijedt ettől, hogy nagy nyilvánosság előtt inkább hazudott egy kicsikét (előadása végén kérdezhetnek tőle), amitől igazi profivá vált, mert amíg a füllentést emésztették a svájci bicskás diákok, volt ideje lerohanni hozzánk. Szegény, most is sír, és nem érti miért ilyenek vele a fiatalok, amikor ő is volt fiatal. Hát, ezt most nehéz is elhinni. Az a sikertörténet, amiről Rózsa beszél, majd a fiatalok is belátják, ha elmúlik a tél, és a szénszünet miatt kinyitnak az iskolák, egyetemek. Ennek ellenére nem kellett volna szexuálisan izgatni a hallgatókat – Engem megkövezhetnek, megvesszőzhetnek, és gondolom, a miniszterúr is szívesen kiveszi ebből a részét – de itt a 4-es metróban ennek sem látjuk akadályát, minden csütörtökön magunk is szervezünk orgiákat. Arra még nem is gondoltunk, hogy a BDSM-be minisztereket alázzunk. Jó ötlet, köszönjük.

 

Schiffer András viszont levélben utasította el meghívásunkat. Az ő esete érdekes. Soha nem esett pánikba. Ami nem feltétlenül jelenti a túlélésre való képességet. Karakteres együtt nem működése a szövetségeseivel már a saját pártjának létét veszélyezteti. Jó, utálja Bajnait, Gyurcsányt, a Millát, a Szolidaritást, a szocikat, nem tartja a kapcsolatot dédnagyapjával, sem párttársaival, de ez még nem elegendő ok, hogy minket is visszautasít. Jeszinek nem is esett jól, könnyezett. Mari is csodálkozott, hogy nem kíváncsi az ő muffinjára. Pedig az puha, ízletes, itt-ott mazsolácskák bújnak meg benne. Buta ez az Andris, mert amikor Mari főz, akkor igazán szexi. Mikor a szalonnát pörcre pirítja, még a fülünk is elvörösödik.

Mindenki hozzon magával egy nyuggert!

Egész éjjel nem aludtam, mert az elnöki cellámban sírt Janics Natasa. Mint a záporeső, kezdtem megsajnálni, de hogy érezze a témával szembeni távolságomat, kielemeztem neki hegeliánus logikával, miért ő a magyar lányok között a lúzerkirálynő ?! Most hagyjuk az olimpiai aranyakat, mással is megesik, jó vele sokszor, de a lényeg az, hogy magyar-e vagy nem magyar? Szerb? Érthető, hisz az volt, háborús szökevényként fogták ki a Dunából, egyből magyar lett, aztán szerelmes egy bolgárba? Hát, köszönöm szépen, indul a tévés soap, hősei mi vagyunk, de az életnek semmi köze ahhoz az igazsághoz képest, hogy senki nem fizetett érte egy petákot sem. Mondom én, mindegy, mennyi aranya van. Ha igazi lúzer, akkor most elválik a férjétől, Majd újra összeházasodnak, és akkor a nemzetközi jogászok a tudói, hogy most mi van? Egy biztos, Natasa is kinézett magának az én váramban egy állomás alatti vízvezeték csövet, amiről azt mondta, hogy jó lesz, legalább tud edzeni, mert ezen az embervásáron már csak ő bukhat. Az aranyakhoz meg ragaszkodik. Amikor a nemzetközi helyzet fokozódik, az aranyak az értéküket vesztik. Hiába van ráírva, hogy Athén. Vagy ezüstben London. Az sem szar színű. Hagytam, hogy megegye a rántottáját, még sötétben akart kiszökni a magyarok elől, haza Vajdaságba. Úgy döntöttem, akárhányan is leszünk a föld alatt, neki mindig szorítunk neki helyet. Natasa ne sírj. Csak a lúzerek sírnak.

Meghalt két zsiráf Budapesten. A hírtől mindenki szomorú és csendes lett, még Jeszi is. Ismertem őket, apa és nemrég született fia volt, az állatkertben találkoztunk, erre ők kértek, hogy használjam ki a nyitva tartás előnyeit, így a rácsoknál az apa lábai elé álltam. Ő rám nézett. Én fel. A kicsi az apját nézte, én meg nem tudtam mit mondani, csak köszöntem. Szerbusztok. Itt laktok?

Nem válaszoltak, de jobb is, mert azonnal éreztem, hogy rossz kérdés. Nem tudom, miért van ez velem, amióta Gyuri minden reggel beszélget velem a kamatlábak kiheréléséről, azóta fáj a fejem, és butaságokat kérdezek. Ez a férfi nő? Meg hasonlókat. A tizenharmadik havi nyugdíjjal biztosítjuk magunknak a nyuggereket, ezt értem. Eljött 2013, a cirkusz szép lassan indul a hatalomért. Mindenki hozzon magával egy nyuggert! A jelszót Mari dolgozta ki, büszke rá, na ja, valaha kreatív volt a magazin piacon. A pénzosztást már Julius Césarnak is bejött, pedig a római polgárok jobban éltek, mint a magyarok. Lehet, hogy Viki nem hiába járt ingyé egyetemre, maradt benne érdeklődés, miként is rúgták a bőrt a régiek? Cirkusz, pálinka, suska, szavazz Vikire, mert ő hatvan fokon is kihozza a foltot Európa közepéből. Isten is meglátja, bármi is lesz az ára! Tudtam én, hogy fúrni kellett volna tovább, kicsi lesz nemsokára a 4 Metró, de azt mondták a Vitézek, meg a Sámán, hogy szoci baktériummal van fertőzve. Nem fúrnak egy centit se. Hopp, topp, leállt a bál. Még varjak sem károgtak a földalatti csöndben. Tudom, mert akkor jöttem le ide először. Tudtam, hogy nem lesz itt a Tarlós, és néha ennyi is elég a nyugalomhoz.

 

Matolcsy álmában beszélt, amitől felment a forint a tőzsdén.

Ma reggel a Szikra típusú távírónkra, amit egy okos telefonból fejlesztettünk vissza, különös üzenet érkezett a Vatikánból. Benedek pápa, alias Ratzingertől jött, amin nem csodálkoztunk, tudtuk róla, hogy twitterezik. Arról érdeklődik, hogy tudunk-e számára biztosítani egy számára megfelelő cellát? És hogy elfogadunk e készpénzt, bármilyen pénznemben?

 

A Rákóczi tér alatt van egy márvány bunker, amit még a Szent Koronának alakítottunk ki, ha esetleg mégsem tévedtek volna a világ végéről a maják, csak a pontossággal nem voltak tisztába, ami érthető, hisz nem volt karórájuk. Ebben a márvány kockában el lehetne Ő exellenciája, a falra graffitivel felfestünk majd egy keresztet, még svájci gárdistát is kaphat az ajtó elé, mert Jeszinek van egy svájci sapkája, és azt kölcsönadhatja a biztonsági őrnek. Van bennem némi sznobizmus, egyszerűen örülnék annak, ha a vendégkönyvbe beírna a Római Pápa. Amikor olvastam, hogy Olaszországban bebuktak a vatikáni titkos bankok, mert nem feleltek meg a pénzmosás elleni törvénynek – amit még az amcsik a terroristák ellen kényszerítettek ki a világon – valahogy megéreztem, hogy felvesszük, mi lúzerek, a vatikáni lúzerekkel a kapcsolatot. Persze, titkos vonalon, az Opus Dei lesz a postás, és Máté testvérem süti majd kenyérbe Péter kulcsait. A jelszó IOR, amire a válasz: Instituto per le Opere di Religione, de ezt csak én tudom, mert a többiek képtelenek megjegyezni a világ legtitkosabb bankjának nevét. A Vallási Műveletek Hivatalához képest (aminek vezérkarába csak bíborosok juthatnak be) a CIA amatőr lúzerek elfekvője. Egy biztos, a vatikáni bankok könyvelése nem olvasható a neten. Sem máshol. Vagyis sehol sem. Ez már tiszta metafizika. A piszkos anyagiak eltűnnek a Semmibe. Genezis és az Apokalipszis könyve már írt róla, de soha nem gondoltam a kettős könyvelésre.

 

A baj nem itt van, hanem a készpénzzel. Első hallásra jól jött volna húszezer dollár, – az elnöki lakosztály nálunk is drága – vagy húsz ezer yen, esetleg 20 euró, mert elfogyott a kamrából a Pick Szalámink, és Mari is szeretne magának egy új gumikesztyűt. Ő azt mondta, hogy a mosogatáshoz, de mi nem igazán hittük el neki.

Gyuri azonnal tiltakozott a cash miatt, és most is igaza volt. Ő egy zseni!

 

Nem azért hoztuk az ATM-es törvényünket, hogy az első alkalommal mi szegjük meg. Főleg ekkora pénzforgalom esetén. Ha a Benedek pápa képtelen a bankkártyáját használni, mert letiltották, sajnáljuk, menjen más hova, nem mondhatunk le a 2%-osnak álcázott adónkról. Ja, ezek a keresztény bankok rosszabbak a zsidóknál is, bárkit lehúznának. Na, minket nem fognak. Gyuri küldött egy SMS-t. Attila népe soha nem fog fejet hajtani Róma előtt. Éljenek a japánok!  Ebből érteni fognak a csuhások, de Jeszi biztonságból leírta németül is, nehogy az legyen a baj, hogy félreértették már megint a magyarokat.  Végére odaírtuk, amennyiben rendeződik a vatikáni bankok körüli félreértés, szívesen várjuk bankkártyával a kezében Herr Ratzingert.

 

A magyaros vendéglátás híres a világon. Minden külföldi követségeken olvasható egy olyan lista, ahol, ha kicsit drágán is, de jól szórakozhat egy külföldi. Ebbe szeretnénk bejutni, de nem lehet oly könnyen kiszorítani a maffiát a belvárosból.  

Éjjel mindenki az ágyán forgolódott, sokan gondolták, hogy rosszul döntöttünk, hogy elzavartuk a katolikus állam fejét. Matolcsy álmában beszélt, amitől felment a forint a tőzsdén. Én álmot láttam. Péterfillérek hullottak az égből, és pont az én 4 Metróm szellőztetőjébe. Aranyeső, ezüst eső, réz eső. Álmomban elhatároztam, amint felkelek, azonnal elásom ez égi vagyont a föld mélyébe. 

A kormányzó párt nagyszabású akciója a szavazás manipulálására elakadt Jani bajszában.

Sokáig senki nem akarta elhinni, de igaz volt a hír.

Áder János, a Magyar Köztársaságunk Elnöke, rövid látogatást tett a 4 Metró alagutjaiban. Meglátogatta az ott ideiglenesen tartózkodó lúzereket, és rövid beszédet mondott.

Még jó, hogy reggeli után jött, mert csak hagymánk és szalonnánk van, az is kevés, kell az nekünk. Ehhez képest még ő hozott magával pezsgőt, amit a beszéde alatt meg is ittunk. Érdekesen viselkedett, vidám-szomorkás hangulatban volt, a haja is másként volt fésülve, a bajsza is rövidre vágva. Még furcsább volt, amit mondott. Hogy ő valaha Viktor játszópajtása volt, és ő még azt is elviselte, ha kicsavarta a homokozó lapátot a kezéből, holott ő már rendelkezett ilyennel, később is, mindig megmondta neki, hogy hol felejtette a hátizsákos tatyóját, amiből később marketing elem lett, vagyis spanok voltak, tesók. Talán az volt a baj, hogy eltávolított maga mellől, oké, Brüsszelbe, aminél van szarabb hely is a világon, de a távolság végül távolságot szül a szívekben.

 

A többiek bután hallgatták, én viszont mindent értettem, mert egyszer a lúzerek titkos rádió adóján, a Nyugatban megkérdeztem Bozóki Andrást, aki nemcsak Fidesz alapító volt, és miniszter, hanem látnok is, ha minden jól megy, akkor baj lesz, mert Jani nem olyan, mint a Pali. Akkor nem igen hittük, hogy különbség van-e két név között, a formai eltérésen túl, de ma már tudjuk, hogy Áder János igazi lúzer. Mégsem lesz regisztráció! A kormányzó párt nagyszabású akciója a szavazás manipulálására elakadt Jani bajszában. Persze, kellettek hozzá a bírók is, vagyis fontolóra vettük, hogy kiszélesítjük a Keleti Aluljáró diszpécser szobáit, hogy veszély esetén elhelyezzük ott a taláros bírákat. Hú, de dühös lehet most az a kis krapek a Vadász teremben! Talán még kiabált is a cselédséggel, amit nem mindenki vesz jó néven, például Kövér. Mindenesetre riadóztatják a Bayer-féle béke kommandót, majd ő az utcán visszavág az elhízott, öreg, komcsi bíráknak. Persze, miután lerendezte az Együtt 2014-et a Kossuth téren. Már építik is Viktornak a lelátókat, hogy végig izgulja a kilencven percet. Külön kérése volt, hogy ne legyen hosszabb a tüntetők csatája.

Én más miatt voltam nyugtalan. Az volt az MTI, minden idők legkoncentráltabb hírügynökség anyagában, hogy a lúzerek csak ideiglenesen tartózkodnak a metróban. Ők soha nem tévednek, tudtam. Mégsem bírtam elhinni, hogy Tarlósék befejezik azt, amit mindig is gyűlöltek, először is Demszkyt, emiatt meg a 4 –es Metrót.

Nem beszélve arról, hogy határidős a meló, ami automatikusan azt jelenti, hogy csúszni fog. Még életünkben befejezik, vagy nem. De most baj van. Beütött a krach. Gyuri, aki valahogy érti, mit is beszél Viktor, belső infókkal bírt. Nemsokára választások, és ilyenkor jön a szokásos parasztvakítás, vagyis pár ligetes parkot, zenélő szökőkutat, CBA-t át kell adni. Mága Zoltán hegedül. Semjén templomot szeretne, de nem kap. Esetleg egy atombiztos kripta a templom alatt, úgy is azt hiszi, hogy üldözik. Ekkor ugrott be a szemüveges, futsallos srácnak, akinek a nevét mindig elfelejtem: mi lenne, ha Viktor azt a metrót adná át, amit még a libsik nyomtak, és amit mi ekéztünk? Mindenkinek tetszett az ötlet, a szemüveges srác kapott is érte egy bőrlabdát, amin rajta volt a Videoton külföldi sztárjainak az autogramja. Egy hülye akadékoskodott, hogy akkor miért kellett az Alstomot kizárni, meg feljelenteni, de leintették, ki emlékszik már a részletekre.

 

Amikor lehunytam a szemem, megszámoltam a vájatban rohangáló patkányokat, hogy szép legyen az álmom. De egész éjjel forgolódtam, lázam is volt. Mi van, ha ezt is elveszi tőlem az én Vezérem, nemcsak a megtakarított magánnyugdíjamat?

Gyuri szerint a jövővel mindig számolni kell, különösen, ha már a jelen is eredménytelen.

Méghozzá tömegesen jelentkeznek Marinál, aki emiatt a fogadói iroda nyitva tartását kénytelen volt megduplázni: így már egy óra sem elég, hogy regisztráljuk a lúzer novíciákat. Pár példa arra, hogy ha mindenkit felvennénk, kicsi lenne hozzá a 4-es Metró (ez az édes, meleg, kedves kuckó, amit halálos veszedelem fenyeget, de majd erről később…).

Először is itt van a Parlament őrsége abban a pipec kis egyenruhában, amit 200 millióból csináltatott Kövér a szolgáknak. A szűkös költségvetés ellenére szépen sikerült, tényleg olyan, mintha a két világháború közt lennénk, még nyerő állásban. Kár, hogy akkor a Don kanyarba nem jutott Horthy reprezentációs keretéből, igaz, most sincs másként, mert ebből a pénzből maximum két-három rakétát vehettünk volna Grippenekre, így viszont madárijesztőnek meglehetősen drága. Öt perc vita azért volt. Máté szerint most őket utálják a legjobban, pedig hát az a csüngő bajszú, sovány, de mégis Kövér ember találta ki az egészet. Gyuri viszont helyesen érvelt, az új ruhában még évekig kihúzzák a legnagyobb hidegben is, ha esetleg késik az unortodox út sikere a világban.   

 

Szőcs Géza esete édesapjáról kicsapta a biztosítékot. Kiderült a mocskos szájú román sajtóban, hogy a Securitate alkalmazásában az édesapja jelentéseket írt, és ami szexi, a fiáról is. A vita azon volt, hogy vegyük fel Gézát, vagy inkább hagyományt törve, az édesapját, poszthumuszként a lúzerek közé. Volt, aki nem tekintette belügynek, de ezt trianoni alapon visszautasítottuk. Magyar ember magyar ember, akár besúgott, akár besúgó. Jeszi csúcsformában volt, és elképzelte azt a szomorkás esti kolozsvári jelenetet, amikor a novemberi hideg miatt mindenki a hideg lakásban ücsörgött az üres teája fölött, és egymást nézte. Géza fiatal volt, és szeles, oda is vágta az apjának: miért nézel engem ilyen hosszan édesapám? Mire az öreg felsóhajtott: hát, mert rossz a tévénk fiam. Most kiderült, hogy nem azért. Én nem szavaztam, tartózkodtam. Történt velem ugyanis, hogy amikor a Pokorni megtudta, hogy az apja besúgó volt, elsírta magát a tömeg előtt. Na, én lúzer, ezek után átmentem apámhoz, és megkérdeztem tőle: ugye, apám, te nem voltál besúgó? Apám elpirult, én meg a föld alá süllyedtem, kétszer is, először ott a konyhában, másodszor a Történeti Levéltárban, amikor kikértük a rólunk vezetett kartotékokat. Apa és fia, két lúzer e hazában. Azóta kicsit tikkel a szemem, ha a Viki és bandája a besúgó aktákat emlegeti, még jó, hogy most sem szavazták meg Schiffer András (lúzer novícia) beadványát a titkosítás feloldására. Majd csak kihal az összes besúgott.

 

Indoklás nélkül elutasítottuk a Bárándy papa és fia kérelmét, még akkor is, ha tőlük függ a jövő ellenzéki összefogása. Kétségtelen, hogy Freud és Jung óta kétesélyes a meccs.

Deutsch Tamás szerelmeinek és feleségeinek esete felvetett egy módszertani és technológiai problémát. Gyuri szerint a jövővel mindig számolni kell, különösen, ha már a jelen is eredménytelen. Mondtam, hogy a Gyuri egy zseni. Vagyis az volt a kérdés, hogy Fesszel Krisztina, Urr Anita, Für Ágnes, Juhász Tünde után Deutsch új felesége kapjon-e hálóhelyet a Bosnyák tér egyik mellék vájatában? Még jó, hogy jelen voltam, mert logikából nem erősek a barátaim. Az kétségtelen, hogy a fogadó irodák csekély pénzt fizetnének besszre, és óriásit kaszálna az, aki hinne Tomiban, de. Érveltem. Ha feldobunk egy érmét, és az mindig a fejére esik, nem csökken az esélye annak, hogy a következő dobás írás lesz, sőt. Vagyis soha nem volt nagyobb esélye Tominak arra, hogy most, végre, megtalálta élete párját.

(Kár, hogy a matematikai valószínűség számítás – szart sem ér szívügyekben.)  

Na ja, kellett a kóla titkos alapanyaga a varázsláshoz, és most annyi van neki, amivel még a magyar koronán lévő ferde keresztet is kiegyenesítheti csupán szellemi erejének koncentrálásával.

Már csak pár nap van hátra ebből az évből, ami az elrugaszkodás éve volt, ezután jön a szakadék, és végre zuhanunk. Úgy döntöttünk, hogy titkos szavazással – amit én összesítek – eldöntjük, hogy ki volt az Év Lúzere. Matolcsy Gyuri benne van a zsűriben, összeférhetetlenség miatt nem indulhat, amitől kétségtelenül szegényebb a mezőny. Bárkire lehet javaslatot tenni, mindegy, hogy politikus, állat, vagy civil. A 4 metróban illegalitásban élő összes pancser szavazott, Jeszi kétszer is, de nem szóltunk neki, hogy úgy érvénytelen. Hamar kialakult az élmezőny.

Schmidt Pál hamar bekerült a döntőbe, mégis csak köztársasági elnök volt, alatta megszűnt a köztársaság, és ő is elnöknek lenni, két ócska betű miatt. Dr. Bubó hozzá képest egy dörzsölt zsivány.

Mari is kapott jelölést a vesztett perei miatt, de ez is összeférhetetlen volt. Hiába, a legjobbak már itt vannak a föld alatt. Ángyán József vigaszágon, de bepréselte magát a legjobb hat közé. Elfogadtuk, hogy büntetésként kétszázötvenezer forint KP-ban is karcos, főleg, hogy azt gondolta, amit mondott, és fordítva. Giró-Szász döntős helyezése mindenkit meglepett. Sokan emlékeznek rá, hogy volt olyan, hogy értelmesen beszélt, és nézett egyszerre, ehhez képest fél év alatt már csak nézni képes. Ilyen rohamos leépülés a retorikában értékelendő, örülök, hogy ő is ott van a döntőben, amit, ha valaki megnyer, kap egy álomnyaralást a jövendőbeli Etele téri metró megálló alá, és minden hónapban három krumplit. A projekt a Gyurié, sószobát, jégkamrát, és aroma gödröt alakított ki, ahol a hangszóróból halkan Enya szól.

 

Fej-fej mellett párbajoztak a közösségek. A Videoton azért volt esélyes, mert rettenetesen nehéz lehet úgy focizni a szar magyar bajnokságban, hogy minden feltétel, és kérés teljesül, mégis a szar magyar bajnokság elhódítása sem sikerül. Ezt egy ország, és ami rosszabb, Szeretett Vezérünk, Viki is nézi. Európa meg undorító. Ahelyett, hogy meghódítatta volna magát a vezér kedvenc csapatával, kiverte az első körben. Ráadásul mindenki kúrvára örült, hogy végre van egy csapatunk, amelyik nem kap gólt. Hát, ennyit a lúzer magyarokról, emlékszem, volt olyan idő, amikor nem voltunk lúzerek, és akkor az ment, hogy mindig lőttünk egy góllal többet. Nem tudom, hogy igaz- e a legenda, de tartják szavahihetők, hogy Puskás odament a Real Madridban a Di Stefanóhoz, aki addig a csapat gólkirálya volt, és megkérdezte tőle, mi a titka? „Mindig lövök meccseként legalább három gólt. Ennyi.” Puskas Pancho megköszönte, és innentől kezdve minden meccsen lőtt négy gólt. Azt mondják, fantasztikus volt az a bajnokság, amikor ez a két zseni harcolt egymással egy csapatban. Úgy, hogy passzoltak egymásnak. A többiek adták a díszletet. De ez régen volt, a magyar csoda most Felcsúton nyugszik, Viki magán múzeumában. Nem véletlenül. Egy éjszaka rájöttem.

 

Amíg a világ, és az undorító Európa nem hajlandó vereséget szenvedni labdarúgóinktól, addig csak a sámán módszerek hatékonyak. Nem véletlenül van Felcsúton az ország közepe.  Viki még azt is elérte, hogy Magyarország legyen az egyik legnagyobb dobozos kóla feltöltő Európában. Na ja, kellett a kóla titkos alapanyaga a varázsláshoz, és most annyi van neki, amivel még a magyar koronán lévő ferde keresztet is kiegyenesítheti csupán szellemi erejének koncentrálásával. Közben dakota, és fél-ázsiai varázsszavakat mormol, mint például kolbász, vagy Azerbajdzsán. Aki látta varázslás közben, az soha el nem felejtheti kisfiús mosolyát, ami egy-két év után idegösszeomláshoz vezet. Csak beavatottak lehetnek jelen, senki nem ismeri őket, csak annyit tudunk, hogy a pólójukon az van, Hajrá, Közgép! Biztos focisták ők is.

 

A másik közösség Felcsút, maga. Végül simán nyertek, mert annál nincs nagyobb pech, hogy pont azon a településen él valaki, ahol a Vezér. Hogy vesz pironkodás nélkül vonatjegyet hazafelé?

…attól félek, hogy ha a bölcsisek is csatlakoznak a diákok sztrájkjához, elönt minket a szar.

Vendégszobát alakítottunk ki azoknak, akik csak rövid időre csatlakoznak a lúzerekhez, illetve meggondolhatják magukat addig, míg tart a noviciátus. Itt az idő, hogy az ország méreteihez arányosan dolgozzuk ki a keretszámokat. Még egy ilyen kis ország sem fér be a Duna alá, szükséges, hogy szűrjük a lúzereket. Az alapelveket most kiegészítő javaslatokkal látjuk el, a munka gyorsan megy, hisz saját magunk ellenzéke is vagyunk, így egyetértünk magunkkal, amikor lehet. Kivétel most is van, Jeszi nem szavazta meg saját beterjesztését, ennek ellenére elfogadtuk. Lojalitásában nem kételkedünk, de megbüntettük őt is, jobb, ha megjegyzi a saját ötleteit. Az nem mentség, hogy a beterjesztés és a szavazás között eltelt öt perc.

 

A vendégszobának azonnal akadtak lakói. Még az sem okozott problémát, hogy csak egyetlen franciaágyat tudtunk szerezni, így Alföldi Róbert, és Gránásiné Bánfi Tünde egy takaró alá kerültek, amin Dörmi mackók fojtogatják egymást a pocsolyában. Máté végig akadékoskodott, szerinte nem helyes összemosni egy lúzert egy gimnáziumi vallatótiszttel. Van benne valami. Alföldi csak elhitte, hogy pályáztatják őt, és ha megfelelő az anyaga, akkor újra kinevezik! Még most is gurulunk a nevetéstől, hiába no, a színészek már ilyen naiv hülyék. Ja, hu, hahaha, a zsidó ratyit, aki románokkal múlatja az időt, majd megbízzák a nemzet színházának a vezetésével?! Holott annak az igazgatója már régóta Viki. Ő írja a szöveget, ő játssza és rendezi is azt a nemzeti sorstragédiát, amit 2014- ig műsoron lesz.

 

Tünde néni iskolaigazgatóhoz méltatlan módon szőrös papucsban jelent meg a vacsorán, de miután alig tudtuk róla leimádkozni a gestapós egyenruhát, ezért már senki nem szólt. Amúgy Balatonalmádiban helyén volt a szíve, amikor a gyerekeket faggatta politikai nézeteikről, – szeretik-e a kormányt, vagy csak el akarják lógni a matekórát? – csak azt sajnáljuk, hogy spanyolcsizmát nem húzott rájuk,a hüvelyszorító is a retikülben maradt. Pedig nem azért keresztény egy kormány, hogy ne tanuljon az elődeitől. Hol van már az inkvizíció hatékonysága?

 

Ennek ellenére csak egy napot tölthet nálunk, mert bármilyen hihetetlen, mind a mai napig nem rúgták ki az állásából, pedig egy halom törvényt sértett meg. De azoknak is igazuk van, akik szerint az Alma Mater falai között személyes kihallgatás keretében kiskorúak politikai nézeteit firtatni – szuperlúzerség. Nem tudom, de ha ez így megy, attól félek, hogy ha a bölcsisek is csatlakoznak a diákok sztrájkjához, elönt minket a szar. A pelenkásokkal nem jó ujjat húzni.

De mi van, ha ezek a fiatalok mást játszanak? Mondjuk amerikai focit…

A 4 Metróban mindenki haragszik, és alaposan meg van sértődve, hogy a világ legbiztonságosabb bunkereinek top 10-be nem került bele a mi otthonunk. Máté tüntetést akar szervezni a világvége után egy nappal, amiben az a flashboom, hogy a markunkba röhögünk.

 

Oké, ez nem gránit, nincs benne elektronikus védelem, de van szellőző rendszere, vize, fölülről egész Budapest védi. Ráadásul olyan szar helyen van, hogy ide akkor se jönnek le az ufók, ha átvették a hatalmat. Ami spécivé teszi, hogy rólunk nem tud senki. Mikor is jöttünk ide le először? (Elhomályosodik a kép, barna bariton hangon folytatódik):

– Azon a meleg augusztusi napon, amikor Mari felvette a rojtos végű farmer szoknyáját, odaszólt hozzám Gyuri, aki éppen egy Rubick kockával játszott a fürdőhabos kádban. Igazat beszélt most is, bár egy kívül álló őrültnek hitte volna szavait. Szerinte gondolnunk kell a jövőnkre is, bár biztos jelenleg egzisztenciánk, de mégis kéne találni egy helyet, ahol senki nem talál ránk, nyugalom van és csönd, ahol nyugdíjas éveinket átvészelhetjük. Arany alkony a föld alatt. Gyuri egyszerűen zseni, azonnal beláttam, hogy a Demszky-féle Metró projektet nem fogja folytatni kormányunk, és ez lenne az a hely, ahol legutoljára keresnének minket, mindegy, hogy kormány, vagy az ő ellenzéke. És ennek már több, mint egy éve.

 

Hiába vagyunk boldogok itt a BKK titkos bázisán, elkezdődött köztünk is a frakciózás. Komoly nézetkülönbség alakult ki arról, hogy Viktor, a Győztes, szuperlúzer-e vagy nem?!

Akik hisznek benne, azzal érvelnek, hogy senki nem lehet olyan hülye, hogy megtámadja a diákokat, ellopja a jövőjüket, felaprítja az intézmény rendszerüket, ha a pártja nevében ott a fiatal szócska. Nomen est omen, vagyis a nevekkel nem jó viccelni, pedig nem vagyok babonás. Ezt hiszem magam is, mellettem áll Máté, és Jeszi. Gyuri gondolkodik még, nem tudja, kinek van igaza? Mindenesetre ideje lenne a névváltoztatásnak.

Akik szerint Viki nem lehet lúzer, azoknak is vannak méltányolható érveik. A gyerekek ledarálása a komposztban igazi profi munka. Vizsgaidőszakban, karácsony előtt, a nagy hidegben kell ezt csinálni, mert ha be is gyullad a szalma, egy-két hét alatt leég. És ne felejtsük el, az a harminc milliárd, amit kivontunk az oktatásból, égetően szükséges a stadionépítési projektünkhöz. Mikor kell lecsapni a gézengúzokra, ha nem akkor, amikor bevásárlási láz gyötri a magyarokat. Viki nem lúzer, hanem igazi fejvadász, fél ázsiai dakota mester.

 

Éjjel nem alszom jól. Gyötör a kétség. Oké, simán kitakarítottuk az aluljárókat a homlessektől, 1 nulla nekünk. Miután elvettük a nyugdíjalapot, hagytuk megfagyni a nyuggereket a tévéjük előtt, 2 nulla nekünk. A cigányokat más aprítja helyettünk. 3 nulla nekünk. Viktor azt mondja, hogy ez jelentős előny fociban. De mi van, ha ezek a fiatalok mást játszanak? Mondjuk amerikai focit, és a touchdownnal 10 : 3 agyonvernek minket öt perccel azelőtt, hogy mi lennénk az örökös bajnokok. Egy lúzerben a paranoia a legértékesebb tulajdonsága. Valahogy nem bízom a fiatalokba. A hülyék a helyünkre pályáznak.

A lúzerek, a lúzerek, megfogyva bár, de törve nem, tör előre ifjú seregünk…

A lúzerek, a lúzerek, megfogyva bár, de törve nem, tör előre ifjú seregünk…énekeltünk hangosan, jó kedvűen ma reggel, és felsöpörtük azokat a vájatokat, ahol valószínűen sétálni fognak prominens vendégeink. Ma nálunk ebédel Kövér László és Puzsér Róbert. Vagy fordítva.

 

Jómagam különösen izgatott vagyok, mert mindkettejükkel szoros barátságot ápoltam. Kövér elvtárs (akkor még ez a megszólítás volt divatos a hadseregben), majdnem annyiszor volt fenyítve elöljáróval szembeni tiszteletlenség miatt, mint én. Puzsérrel meg nagyon hasonlítunk egymásra a mozi sötétjében. A mostani meghívás apropója, hogy végre mindketten bevallották nagy nyilvánosság előtt, hogy lúzerek.

 

Kövér nem érti a tandíj elleni tüntetőket, hisz őket ez már nem érinti. Most utasítsuk vissza a gyurcsányista-buzi-bajnai-zsidó-millás-cigány-trollokat, akik szerint a szolidaritás akkor alakul ki, amikor valaki személyében nem érintett, de közösnek fogja fel a felelősségérzetet a jövővel kapcsolatban. Értem én Kövért, sokáig én is azt hittem, hogy már nem születik ágyékomból kis Bakács, és meglehetősen közömbössé váltam minden iránt, ami ötven három évnél fiatalabb. Nem baj, majd az ünnepi (van benne füstölt csülök) bableves eszegetése alatt figyelmeztetem, hogy soha nem szabad a csodát kizárni életünkből, és ahogyan megszületett a Nagy Kövér, úgy nem zárható ki a kis kövér eljövetele sem. Karácsony tájékán e gondolat mindig erősebb bennem. Abban viszont igaza van, hogy a jelenlegi uralkodó osztálynak valószínűen semmi köze nem lesz a húsz év múlva uralkodó osztályhoz, és csak történelemkönyvekben fogják tanítani, mi is volt a köteles beszéd, ki az öszödi böszme, miért követelték a parlamentben a zsidók összeírását, who is fucking Selmeci Gabriella? Jó, az utolsóból nem biztos, hogy érettségi vizsga lesz, pedig valaha egy Tescóban árultunk szalámis kiflit.

 

Puzsér a Tartalom Szolgáltatók, NMHH és a Mandiner szervezésében egy konferencián felszólalt, – mit felszólalt, az égre dörgött -, történelmi példákat idézve a barbárok és a polgárok harcáról. A netes trollok, blogolok, kommentelők jövőbeni megrendszabályozása kapcsán fejtette ki, hogy szerencsésebb lenne a demokráciában, ha hülyék egyáltalán nem szólnának egy kukkot sem, amihez egy intelligencia teszt lenne a határ. Aki, például, nem tud fogalmilag különbséget tenni a lépcső és a létra között, az nem kapna igazolványt. Jogos, hisz ha erre se képes, hogy tudná azt megítélni, hogy a közmunka jó-e vagy rossz?  Előfordulhat éles szituációban, hogy a lépcsőre mászna, a létrán meg lépkedne. Az intelligens trollhoz, persze, szükséges lenne valamiféle hivatalra, ami kiadja a kommentelők gyönggyel kihímzett igazolványát. Kétségtelenül járna némi bürokráciával és rendőri munkával a névtelen irkálgatók beazonosítása, de ezután viszont rend lenne. Nem beszélve arról, hogy ennek a hivatalnak kell majd egy vezető, és erre Puzsér a legalkalmasabb. Abban bízom, ha így lesz, nem felejti el, hogy először én szorgalmaztam ezt a föld alatt. Megelégszem majd egy lézer blokkolóval, és némi szerény szakértői fizetéssel.

 

Még jó, hogy nem ért rá sem Kövér, sem Puzsér, hogy lejöjjön ide a város közepén tátongó lukba. A bablevest Gyuri csinálta, unortodox módon, vagyis a babot csak akkor áztatta be, amikor főzni kezdte. Gyorsnaszád a gasztróban, gondoltam, de az az igazság, hogy három óra főzés után is kemény maradt. Mindegy, most nem szólunk egymáshoz, csak nagyokat fingunk.