Az igaz, hogy Pannóniában a kutya sem megy ki leróni a tiszteletét a Kerepesi temetőbe, de a franciák mind a mai napig virágokat visznek neki a Pere Lachaise temetőbe, pedig ott csak egy obeliszk árválkodik.
Régi kedves harcostársam, Paizs Miklós
látogatott meg a földalatti pánik szobámban, és reggelig beszélgettünk. Hóna alatt Arany János trilógiája, a Toldi lapult. Újra olvasta, és most már bizonyos benne, hogy ha van nemzeti példaképünk lúzerség terén, az mindenképp a bivalyerejű hős.
Érvelése elsöpört bennem minden ellenállást. Nemesi származása ellenére örökösen leparasztozzák, gondatlan emberölés helyett gyilkossággal vádolják, egész életét katonáskodással tölti, mégis szíve szerelme egy kövér, undorító, gyáva fickóé lesz, tévedés okán. Igaz, nem csinált róla filmet Koltai Gábor, ami jó hír, de az semmiképp, hogy senki más sem. Pedig ha a Die Hard 123-nak siker volt a mozikban, akkor ennek magyar változatától is elvárhatnánk egy tíz ezres nézőszámot. Oké, a magyar film megszűnt, de az elmúlt száz évben sem gondoltak arra, hogy kinematográfiai eszközökkel újraélesszék az Alapmagyart. Máté végig körülöttünk sündörgött, izgatott volt, ami érthető egy ombudsman esetében. Ő mondta ki, és igaza volt:
– Az embernek akkor is vannak jogai, ha nem fideszes. (?!) Nem helyes, ha hülyeségben csak a jelen számít. Hisz hosszú az út hazáig, vagyis aki nem tiszteli az elődöket, a jövő idiótáit sem érdemli meg.
Ebben igaza volt, így azonnal úgy döntöttünk, hogy poszthumusz lúzer bizottságot állítunk föl, amiben Mari a levezető elnök, már csak azért is, mert egyedül ő vállalta a tagságot.
A díj megformálására Fekete Györgyöt kértük fel, aki rendkívül kreatív módon egy fűtőtest radiátor szelvényéből faragott ki egy ezüst fejű fokost. Elsőre nem hasonlított a farkas kaland túlélőjére, de megmagyarázta. A Toldiról elnevezett fokos éppen olyan erős, mint névadója. Bármit rá lehet akasztani, nem szakad le, és ha ő nem tartana ki, akkor a magyar lélek a sáros altalajon kötne ki. „Ez nem modernség kérdése, hanem keresztény hagyományőrzés, hisz ez pásztorbot, ami után kullognak a birkák. Hatékony önvédelmi eszköz olyanokkal szemben, akik messziről és közelről is zsidónak látszanak.”
A díj születése után pörögni kezdtek az események. Levelek százaival bombáztak minket, például a Frankel Leó utca lakói. Azt tudták, hogy Tarlós István akaratával szemben nem érdemes szembe szállni, mert képes lenne bezáratni az utcájukat, felbontani a járdát, szigetelő szalaggal körbekeríteni a házaikat. Igazság szerint nem is tudtak az ellen érvelni, hogy Frankel Leó kommunista volt.
1890-ben ő hozta létre a Magyarországi Általános Munkáspártot, tagja volt a Párizsi Kommünnek, az I Internacionálé szervezője volt, ráadásul haverkodott Marxxal, spanja volt Engelsnek. Tarlós javaslata az volt, hogy jobb lenne, ha az utca Zsigmond királyról lenne elnevezve, aki sem kommunista, sem zsidó nem volt.
Hát ez az. Kitört közöttünk is a vita. Vajon cigány, zsidó, buzi, liberális, komcsi elnyerheti e a lúzer díjat? Mari szerint ez nem probléma, vagyis, hogy ki a zsidó, az eldönthetjük mi magunk is. Ő például a Klubrádió frekvencia pályáztatásában is eszerint jár el, egészen addig, míg a bíróság nem hoz számára kedvező ítéletet, addig nem ismeri el a pályázat nyertesét. Ha ebből sem ért a bíróság, az ő bajuk lesz, az azonnali nyugdíjazásban majd lesz idejük gondolkodni.
Ekkor kénytelen voltam közbeszólni, és helyre tenni izgága gyermekeimet. Az igaz, hogy Pannóniában a kutya sem megy ki leróni a tiszteletét a Kerepesi temetőbe, de a franciák mind a mai napig virágokat visznek neki a Pere Lachaise temetőbe, pedig ott csak egy obeliszk árválkodik. A lúzer, ha szuper, akkor egyetemes érvénnyel az, vagyis meg kell várnunk, hogy a franciák is elfelejtsék őt. Erre most még nem látok esélyt. Vagyis nem jár neki az ezüst fokos arany tagozata, de még a bronz sem.