Szuperlúzer

Gyulai vagyok. Én meg Kapuvári.

Tudom, hogy vannak nehezebb napok is az életben, de a tegnapi borzalmas volt. Armageddon partit adott a koboldoknak. Először Gyurira találtunk rá a WC-ben, aki artikulálatlanul zokogott, mintha Lass Bea és Keresztes Ildikó zabigyereke volna. Hüppögéséből kiderült, hogy megpróbálta felakasztani magát, de hála Istennek, nem sikerült, mert nem volt már luk a nadrágszíján. Monomániásan csak annyit motyogott: „képtelen vagyok megszorítani…képtelenség összébb húzni…”.

Marinak elszakadt a neccharisnyája, ráadásul elfogyott a szájfénye is, tényleg rosszul nézett ki a centrális erőtérben. Máté meg durván lekávézta Kubatov listáját, így már képtelenség megmondani, hogy Vas Lajosné, szül. Egri Boglárka, VIII. kerületi lakos kire szavazott? Ráadásul az én prosztatám is fájt, hiába a metró alagútja nem kedvez ebben a korban a partizán létmódnak.

 Ráadásul egyre többen költöznek a föld alá. Egyre több a nyugger, az egyetemista, az orvos, tanár, földműves, jogász, közgazdász, filmrendező, akikkel nem tudunk mit kezdeni, mert a mi társadalmunk alapja a munka, és itt a humusz alatt kevés a közmunka. Igaz, még lehet egyszerre kint és bent egeret fogni, de az fél fogunkra sem elég. Érthető tehát, hogy azonnal jókedvünk kerekedett, amikor megjelent két különös fickó a  bejáratánál. Már a pólójuk is old school volt. Kolbász, hurka, sonka, szalámi motívumokkal díszített cucc volt rajtuk, rajta a szöveg is ismerős: Nem, nem soha!

Bemutatkoztak:

–          Gyulai vagyok. Én meg Kapuvári.

Lekezeltünk velük, és azonnal falatozni kezdtünk az általuk hozott friss csirke farhátból, hisz ritkán látogatnak meg hungarikumok. Az örömünk mégis hamar elpárolgott, mint hazaáruló rezidensek az egészségügyből.

Gyulai kezdte panaszát. Kezdetben minden rendben volt, amíg nem vesztünk össze az oroszokkal, mert azok minden kolbászt betoltak a pofájukba. Nem sejtettek semmi veszélyt, hisz a kolbásztöltés kedvenc ünnepi mulatsága volt a Vezérnek is, aki szellemileg mindig közel érezte magát a disznóólakhoz, ki is takarította őket. Igazi hungaricumként exportra töltötték a disznót a saját belébe, olyan lelkesedéssel, hogy a hazai polcokra vagy nem jutott, vagy ménkű drága volt. Persze, erről ők nem tehetnek, hanem a kapzsi kereskedők, akik eszterlánc helyett élelmiszerláncot fűztek, pedig még az ABC-t sem tudják rendesen leírni.

Kapuvári még sápadtabb volt, mint egy tepertő. Ő már akkor tudta, hogy gáz van, amikor a kormány biztosította arról, hogy nem lesz baj. Megvédik őket, mint kiemelt stratégiai húzóágazatot. Ő korábban a cukorrépa bizniszben utazott, és ott is hasonló módszerekkel gyalulták le őket az unortodox szakemberek. Tudja ő jól, hogy az olaj fontosabb a zsírnál, de mégis meglepődött, hogy a MOL kutak zöld neonfénye világít a nagy magyar éjszakában, nem pedig az ő sonkájuk, pedig az is szép zöld, ha megfelelően tárolják.

A rettegés úrrá lett a többi hungarikumon is. Mi van, ha a szóda és fröccs gyártást is koncentrálják? Ha a lángosról kiderül, hogy liberális. Hogy a csirkepaprikás is eredetileg szürke marhából készült? A Rubick kocka gömbölyű? A magyar vizslát székely góbék nemesítették hegyi mócokból? Már a gólyák is a térképeket bújták, hol tudnának költeni, de ők nehezebb helyzetben vannak, mint a magyar fiatalok, mert Londonban nem tekintik gazdasági menekülteknek a szárnyasokat.

Mondom, szar egy nap volt, pedig ide a föld alá nem is süt be. Inkább meghúztam a csikóbőrös kulacsomból a fagyállót, az utolsó hungarikumot, amit még ezek sem tudtak elrontani. Holnap halnap.

 

A fekete pestis hozzá képest májkrém.

Itt az idő, hogy végre kicsinosítsuk a szuperlúzerek földalatti bunkerét, amit a 4-es Metró hiába fúrt vájatában rendeztük be. Először is elneveztük a sarkokat, azok előtt tisztelegve, akik sokak tettek azért, hogy biztonságos otthonunk legyen.

Hagyó, Demszky, Kóka adta magát, de a nagyobb közösségi terek is nevet kaptak. Vitézy terem, Tarlós kuckó, Lázár lépcső. Volt benne egy hosszú cső, amiben kialakítottunk egy állandó kiállítást, amelynek anyaga folyamatosan bővül. Ez volt a balfékek oszlopcsarnoka. Ide csak azok kerülhettek, akik találkoztak Orbán Viktorral, és ez vagy a fizikai halálukat, vagy hatalmuk elvesztését jelentette. Boris Šprem, a Horvát Nemzetgyűlés elnökének műanyagból fröccsöntött figurája kezdte a sort, ami talán hiba, hisz halála előtt Áder fogadta őt. De a fekete sereg legendája már oly erős volt, hogy inkább mi is dagasztottuk. Utána már minden megfelelt a történeti hűségnek, vagyis Szultán bin Abdel-Aziz, szaudi herceg két hétig sem húzta, miután megfogta Viktor kezét, de nem járt jobban Hoszni Mubarak sem, akinek immunrendszere annyira gyönge volt, hogy két nappal később beadta a kulcsot. Szaaksavili, aki személyesen csatlakozott hozzánk, vállalta, hogy napi nyolc órában őrt áll saját maga lúzersége, és a grúzok hálátlansága miatt. Ebből vita támadt, mert sokak szerint ez Berlusconi helye volt, akit Viktor biztosított támogatásáról. Talán kitört volna a zendülés, amikor hírt hozott sánta postagalambunk. Andrius Kubilius, józanésszel fölfoghatatlan módon ( 6% százalékos gazdasági növekedés mellett is) elvesztette a litván miniszterelnöki széket, miután fogadta Vikit.

Fogadásokat kötöttünk a következőre. Merkel kapta a legkisebb odds-ot, Ficó már megérte a pénzét, de Obamára fizettünk volna a legtöbbet. Szerencsére maradt még elég hely azoknak, akik majd találkoznak a magyar miniszterelnökkel, bár nyilvánvaló, hogy Európa körkörös védelemre rendezkedett be miattunk. Viktort nem merte fogadni már senki. A fekete pestis hozzá képest májkrém.

Nagy Imrével kapcsolatosan nem tudtunk megegyezni. Formailag nem tartozik a kiállítás anyagába, hisz Viktor még a létezés spermium szintjén sem lebegett halálakor, de kétségtelen, hogy az 56-os mártír miniszterelnök újratemetése hozta földünkre az átkot, és nyakunkba ezt a kópé mosolyú, alacsony termetű, de sűrűségében is mindig őszinte gyereket. Az ő sírja volt az a trambulin, amiről elrugaszkodott, és még most is száll, ami nem csoda, mert az elrugaszkodás évében vagyunk most is. Nem fogadtuk el a Videoton foci csapatát sem, mert bár kétségtelenül mindent megtesz Viktor, hogy ezt a vidéki csapatot közutálat övezze, de erről legalább annyira tehet Paulo Sousa, vagy Csányi Sándor. De a kolbásztöltő, a kitakarított disznóól, és a dakota harcos jól mutatott a rejtett világításban.

Az alagút zeneiségét rám bízták, mint olyan volt megasztárosra, aki képtelen volt celebritását karrierre használni. Világos volt előttem, hogy Ákos, Demjén, Pataki nem hiányozhat a hangszórókból, de képtelen voltam a Compact Discónak megfelelő hangulatot találni, pedig elég ramatyul nézett ki a Keleti Pályaudvar alatti katakomba. Az egyik betongyűrűbe belevéstük Rákay Philip nevét, nem felejtve, hogy valaha DJ volt a közszolgálati tévé intendánsa. De nem aggódtam amiatt, hogy nem találok talp alá valót lúzereimnek, hisz napról napra adják el 32 ezüstért művészeink tehetségüket. Abban viszont biztos voltam, hogy a reggeli ébresztőt mindenképp Mága Zoltán hegedűjátéka hozza el, amelynek vitézi tempója jót tesz az adrenalinnak.

Amikor készen lettünk (ami nettó hülyeség, hisz egy otthon egy életen át épül), éreztük, még hiányzik valami. Hát, persze, a világítás nem volt tökéletes. Mindannyian tudtuk, hogy a barna valamelyik árnyalata illik hozzánk, de nem volt köztünk egyetértés. Nem tudtunk dönteni, de végül is nem volt baj, hisz a föld alatt tök sötét van. Nemcsak kívül, belül is. 

Akkor még nem értettem, mi ebben a pláne, de elmagyarázták, ha hülyeségeket követelünk nyilvánosan is az IMF-től, akkor az egész ország látja, hogy idióták vagyunk.

Amikor beléptem zebracsíkos légópincénkbe, tapsban törtek ki a többiek. Voltunk vagy ötvenen, és mindannyian elégedetten szorítottuk meg a másikat, mert az első akciónk igazán jól sikerült. A hátam mögött mindenki rólam beszélt, hogy mekkora balfasz vagyok, pedig az eredeti ötlet nem is az enyém volt. Gyuri IMF szakértő, Mari meg a média feneleánya, ők kezdték azzal, hogy jelentessünk meg hirdetéseket, mindenhol, még ellenzéki sajtóban is, a kormány nevében. Akkor még nem értettem, mi ebben a pláne, de elmagyarázták, ha hülyeségeket követelünk nyilvánosan is az IMF-től, akkor az egész ország látja, hogy idióták vagyunk.

Még mindig nem értettem, miért látnák be ezt az emberek, de Gyuri hozott rá példát.

–         Mondjuk, ha Bob Marleytől, vagy Ali G.(Sacha Baron Cohen)-től idézünk valamit, az biztosan hülyén hangzik egy szárazföldi országban. Például, követeljük, hogy Respect! Mindenkinek, még a magyar kormánynak is, hiába akar az IMF nekünk kölcsön adni, attól még tisztelhetne minket.

–         Oké, ez tényleg teljes baromság, de attól félek, hogy átlátnak rajta az emberek. Hisz egyszer már kiderült, hogy nem is követelik azt, amit rájuk fogtunk.

Gyuri tényleg zseni, mert emlékeztetett arra, hogy ő neki semmi fogalma sincs arról, hogy mit mondott múlt héten, akkor hogy emlékezhetne bárki más az ő szavaira. Valóban, az se számított a Malévnél, hogy Viktor aranytojást tojó tyúkként védelmezte anno a multinacionális tőke karmai elől.

Mari vodkás Martinit ivott egy James Bondos pohárból, és kipirult az arca. Ez volt élete első nagy sikere. Ő találta ki a NEM-es pecsétet. Elsőre nem tetszett, mert a 68-as diáklázadásokat jutatta eszembe, meg azt, hogy Viktor két napja mondta, hogy most ők az ellenség.

Mármint a párizsi bagázs, a magyarok már megint le vannak szarva. Na ja, mi éppen Csehszlovákiában voltunk katonai látogatáson, nincs mit ünnepelni. A Chon Bendit nevű hippik meg most is dobálják a kockaköveket, igaz, már csak szavakból, egy szó, mint száz, John Lennont is le kéne leplezni decemberre, akkor jó évünk volna.

Jó lett volna velük ünnepelni, de gyerekeket vártam a Fradiból, és megjöttek. Csupa káka belű, görbelábú srác, akik nem fértek be a Felcsúti Királyi Akadémiára, és most azt hiszik, hogy a Fradi nevelő egyesületük. Vezetőjük nem tűnik szuperlúzernak, amióta listákat rejteget a cihájában, de a két milliárddal szemben az ő kétszáz milliója érdemessé teszi őt, hogy fogadjam. Jó, kap puszira egy stadiont, de szegény Kubatovot kihagyták a buliból, ez már látszik, pedig aztán ő igencsak szereti a focit. Van is neki belőle három otthon, mind aláírva, csak kár hogy kint maradt az esőn, s már alig olvasni, hogy Puskas.

Parancs kihirdetéssel zártam a bulit. Nem szabad heverni a babérokon. Szereztünk rengeteg játékgépet, amit majd illegálisan fogunk működtetni, így tiszta, adómentes jövedelemhez jut az állam. A részleteket majd kidolgozzuk a szerb maffiával, de most énekeljük el közösen, együtt az Ákos féle Teletubi indulót.

Az ember megérzi, amikor történelmet ír. Jó volt akkor, és ott szuperlúzernek lenni.  

Őszinte volt. Bevallotta, hogy előre figyelmeztették, veszélyes Viktorral találkoznia. Aki kezet fogott vele, nem élte túl.

Másnap reggel, amikor felébredtünk villánkban, ami egy reality show elhagyott forgatási helyszíne volt, azonnal kopogtak az ajtón, majd az ablakon. Akkor még nem sejtettem, hogy ez a reggel lesz a lúzerek eltömegesedésének fordulónapja. Az üvegen keresztül egy madárijesztő nézett be, de igencsak vidáman, valami volt a hóna alatt is, és látszott rajta, hogy be akar jönni. Intettem a fejemmel, csak felkaptam magamra a tangám.

–         Jó napot kívánok! Jelentkezni szeretnék a vörös sipkás önkéntesek közé.

–         Hm, furcsa, honnan tud róluk? De mindegy is, mi a neve?

–         Kakukk Marci. Naplopó vagyok, és egész nap fütyörészek. Nem is vittem semmire, bár egyesek szerint költő vagyok.

–         És az ott mi a hóna alatt?

–         Ja, voltam valaha utcanév tábla is, de kirúgtak tegnap.

Mutatja, olvasom, Tersánszky Józsi Jenő utca. Gondoltam szigorú leszek az újonccal.

–         Hát, elég hosszú. Meg mit tett maga azért, hogy tábla legyen egy sarkon? Verseket írt? Nevetséges, kérem, lássa be.

–         Tudom kérem, de engem nem kérdeztek meg, mert akkor még divat volt, hogy csak halottakról neveztek el utcát. Az egész félreértés volt, azt hitték, hogy bölcsész vagyok, pedig kérem én becsületes csavargó voltam egész életemben a Nyugat utolsó nemzedékében.

–         Hát, ez az. Nyugat. Csavargó. Fogadjunk, hogy szereti a bort?

–         Igen, kérem, azt is. A pálinkát is, de a bizottságnál nem számított, mert a papok most a trendi. Ugye, így mondják? Versbe pont jó, kicsit idióta, de hát magam is az volnék. Az idióta most trendi, az ördög meg a bőrét vedli.

Azonnal bevettem a csapatba, érződött róla, hogy született tehetség, amihez hozzányúl, az vagy úgy marad, vagy elromlik. Persze, jól tud fűzfa sípot faragni, az oké, de nem is konyít semmit se az excel táblázathoz, pedig e nélkül a boldogság titka, a logisztika, el sem képzelhető.

–         T. Józsi lesz a fedőneve. Nem felejti el?

 

Nem tudtam vele foglalkozni, mert kiképzőt vártunk a központból. Sokak szerint, aki hülye, vagy haljon meg, vagy soha nem fog eljutni a buta szintig, vagyis nincs értelme a hülyék képzésének. Lombroso szerint, akit Hitler öntudatlanul lájkolt a maga kokaintól füstös agyában, már messziről látható valakiről, hogy hülye, béna, balfasz. Elég ránézni, és látod. Nem éli túl önmagát. Szerencsére az alvó sejtek Viktor uralkodásának harmadik évében éledezni kezdtek, egyre több hülye támadt fel, és kezdett bele a karmájába. Ezért jön most hozzánk a legjobb, James Bond. Ráadásul akkora megtiszteltetés ért minket, hogy pont a mai napon ötven éves, és velünk akar koccintani, holott az angol királynő, és a szerencsétlenül járt Kadhafi lázadó hívei is várják őt.

Az órámra néztem, amit egy happy meal menüben nyertem, és már nagyon azt mutatta, hogy idő van. Hál Istennek, hirtelen feltűnt egy ezüst-kék színű Austin Martin, és mintha négyen ülnének benne. Csupa öreg cimbora. Sean Connery, Roger Moore, Pierce Brosnan, Daniel Craig. Szélesen elmosolyodtam, mert Kalocsán együtt voltam velük katona, ott volt még a Kövér is, más is, de már csak az angolokkal tartom a kapcsolatot.

Ahogy kinyitottam az ajtót, hátra hőköltem, mert helyettük Szaakasvili, Grúzia egy napja megbukott miniszterelnöke állt, három gorilla kíséretében. Csak annyit kért, hogy hallgassam meg őt, és utána válaszoljak egy kérdésre. Belementem a játékba, mert kedvenc stílusom a film noir.

Őszinte volt. Bevallotta, hogy előre figyelmeztették, veszélyes Viktorral találkoznia. Aki kezet fogott vele, nem élte túl. Legalább is a hatalma. Az egyiptomiak még SMS-t is küldtek, amikor Mubaraknak vége lett. Hiába, annyira örült, hogy megkaphatta a Malév összes tégláját, meg kézmosó és WC automatáját, a szenzorosokat is, hogy belement a reptér közös avatásába. A választás előtt egy héttel. Szaakasvili sem talált rá racionális magyarázatot, hacsak nincs igaza Jungnak, hogy a halálvágy is erős, mint az élet akarás.

Érzéketlenül belevágtam. Szaakasvili mindannyiunknál is hülyébb volt, ez most már világos, mint a nap, de én nem bízom olyanban, aki mögött borotvált szteroid kiborgok álldogálnak.

–         Mi a kérdés?

–         Van-e feloldozás az átok alól?

–         Maga kérdezi? Ezt egy ország szeretné tudni, de még magánál is hülyébbek. Kétségtelenül nincs róla tudomásuk, tévét néznek, meg magyar focit, de hülyék között is leghülyébb, aki nem az. Érti? Nem érti? Hát, ez az.

Szaaksavili sírt még egy darabig Mari ölében, mire egészen átázott a barna szvettere, amit maga kötött, amikor még pornóban utazott. Féltem, hogy a krokodilkönnyektől elázik, emiatt levetkőzik. Erre köhögés, sziszegés a hátam mögött. Megfordulok, T. József ott áll cilinderben, okuláréban, pózolva.

–         Jó leszek így főnök utcai munkára, vagy megint maradhatok a halhatatlanok unalmas szerkójánál? Másképp, trendin fogalmazva, miért csak miniszterelnökök lehetnek büntetlenül cirkuszi majmok?

–         Most pont olyan vagy mint Cicholina. A kőbányai delej, aki még az olasz parlamentbe is bejutott, különösen azzal a szöveggel, arra, amire az Andreotti képes, elbaszni dolgokat, ő is. Vagyis több komolyságot kérek a lúzerséghez.

Ebben a pillanatban vettem észre Szaakasviliék mögött az angol fiúkat. Türelmesen vártak.

 

…látott egy fickót, sokan voltak körülötte, azt mondta magáról, hogy ő a jó pásztor, mi meg a birkák vagyunk, fél-ázsiai birkák, nyírható, tejet is adunk, szeretjük a pálinkát, és a focit. Ő arra gondolt, hogy hátha beszervezheti közénk, Viktor a neve.

A kifejezés a rendőrségi besúgókra a börtön szlengből való, és bár csapatom egyik tagja sem volt még böriben, szívesen használtunk jassznyelvet, este, lámpaoltás után, amikor még volt tíz perc a tudat takarodójáig. Néztem a plafonon a Hawkins által felfedezett fekete lukat, amikor Máté köhögni kezdett, majd bekezdett. Hogy ő látott egy fickót, sokan voltak körülötte, azt mondta magáról, hogy ő a jó pásztor, mi meg a birkák vagyunk, fél-ázsiai birkák, nyírható, tejet is adunk, szeretjük a pálinkát, és a focit. Ő arra gondolt, hogy hátha beszervezheti közénk, Viktor a neve.

Nekem azonnal gyanús volt ez a Máté, mert Viktorról tudtam egy és mást, közben meg formál logikailag teljesen igaza volt. Nem csalódtam benne, kifejtette, miért lenne méltó Viktor Szuperlúzernek.

–         Lássuk be, hogy két eset lehetséges. Vagy prófétának érzed magad, vagy messiásnak, illetve mind a kettő lehet egyszerre is. Azért mindegy, mert bármelyik csoportba tartozol, nagy valószínűséggel erőszakos halált halsz majd. Talán volt kivétel, de most nem emlékszem. Mindenesetre Jézus, a legismertebb sztár a próféták és a lehetséges messiások között, keresztfán végezte, még ha a vége happy end is. Nemcsak  a Monty Python szerint. Vagy fütyül Viktor az egészre, vagy tényleg ő az Utolsó Ítélet újra eljövő Krisztusa. A Piétában az anya, aki utoljára magához öleli szeretett fiát.

 –         Miért? Nem értem. Mi ebben a pláne? A politikusok 90 százaléka érzi magában Napóleont, vagy Julius Césart. (Arra voltam kíváncsi, meddig megy el azért, hogy sebezhetővé tegye kicsiny, de bénaságban verhetetlen csapatomat. Tudtam Viktorról, hogy számára csak a Vezér szerepe fogadható el, és én csak másodhegedűs lehetnék, később az sem, úgy végezném, mint Trockij Mexikóban. Különben is, erős szíves vagyok, tehát már nem kívántam Mari, vagy Gyuri nélkül vívnom a harcomat. Így is nehezen bírtam, amikor bementek a munkahelyükre, minden nap, reggel nyolctól este nyolcig ártani. A hírek szinte mindig csak róluk beszéltek, persze, pozitíven, de ez állami pénzből ment, nekem tök ingyé’ volt, én így húztam hasznot, hogy közpénzből hülyítenek.)

–         Viktor nem lehet sem a próféta, sem a messiás, – fogott szagot Máté – ez most már biztos, azután, hogy ezt állította magáról. Szerencsére nem vette észre senki, mert már mindenki idióta lett a tehetségkutató szappanopera versenyektől. Pedig már minden egyenesben volt, szerződtettünk egy Új Színházas színészt, aki eljátszotta volna neki Pilátust. Nem kellett volna csinálnia semmit, csak állnia a Parlament kupolája alatt, a korona mögötte, holdfény, és kérdezné tőle érces bariton, hogy te vagy-e a messiás? Háromszor kérdezi, ennyi, és már ki is hirdethetjük a Frizbiben, hogy megszületett a magyar megváltó, focicsukában született Viktor. A neve is azt jelenti, győztes. Mindent megszerveztünk, és erre ő nem bírta ki, kimondta. 2012-ig bírta, ami nem rossz.

Nem tehettem mást, fülön fogtam, ott, a sötétben, az árulót, a többiek füle hallatára. Jobb ha előre megsejtik, ide senki olyan nem kerülhet be, aki képtelen belátni, hogy hibázik. Mert azt lehet hazudni, hogy mindig igazat mond, de nem lehet hinni legbelül. Vagy ha igen, akkor már semmi köze a lúzerek moralitásához.

–         Az igaz, hogy lenyűgöző volt az a mozdulat, amivel kivette az oktatásból a harminc milliárdot, hogy stadionokat építsen, meg bőrlabdát vegyen a gyerekeknek. Az viszont profi volt, ahogy a Malévről, az „aranytojó tyúkról” azt mondta, hogy sajnálják, de majd feltámasztják. Nem hazudott, hanem nem tette akkor még hozzá, ha majd isten lesz. Az idő beteljesedett. Nemsokára megbocsát az ő népének, és megáld minket. Illetve minket nem, mert mi útszéli lúzerek vagyunk. Akiről megígérte, hogy nem hagy el. Emiatt szorongok reggelente a kávém mellett egy kicsit. Na, kuss, holnap munka van, jó éjszakát.

A hálóteremre az álom fürge tündére mákot szórt, és édes málnát. Csak Mari horkolt egy kicsit.

…az volt a baj a válság alatt és után, vagyis most, hogy nem vásároltak az emberek. Semmit, se kocsit, se hűtőt, e nélkül meg nem lendül be a gazdaság, ha senki nem akar fogyasztani. 

Fura, de eddig még nem jutott eszembe, hogy mi magyar lúzerek vagyunk. Vagyis a TOP10-ben ott lehetünk az élbolyba, bár kétségtelen, hogy a skótok, az örmények, és azok a koreai emberek, akik északon laknak, szintén vágynak a lúzerek arany bilijére. Jó, ez ad némi tartást, a világon a legbénábbnak lenni sem sikerül mindenkinek, de számos hátránnyal is jár.

A magyarok hajlamosak az irigykedésre. Mondok rá példát. Amikor eldöntöttük Marival, Mátéval, Gyurival, hogy kimegyünk terepre, mindenki izgatott lett. Ők eddig csak a parlament virtuális valóságában bénáztak, fogalmuk sem volt, hogy a valóságban mire képesek? Elég egy rossz mozdulat, figyelmetlenség, és azonnal megtörténik a baj. Létrehoznak valami értelmeset, hasznosat, a társadalom javára válót. Ezért azt javasoltam, hogy bízzunk meg egy külsőst, szakembert, igazi profit, aki tuti, hogy mellé trafál. Ebbe még könnyen belementek, sőt, képmutató módon nyaltak is, mondván, ők is szívesen követnének egy mestert, de amikor meghallották a nevet, kitört a botrány.

Varga Mihály. Néma csönd. Dadogás. Megismétlem a nevet, mire kitör az üvöltés. Gyuri a legszenvedélyesebb, és míg fröcsög a nyála, közli, hogy bármit is mondott az a gyerek, tőle lopta, börtönben a helye, ha ebben az országban büntetnék a szellemi javak elkobzását. Csak úgy tudtam megnyugtatni, hogy bólintottam, Gyurinak most is igaza van, félig. (Ezen elgondolkodott, mert nem tudta, melyik felére mondom.) Vártam pár percet, míg kisziszegik magukat, és érveltem.

Olvasható egy interjú, amiben elmondja: az volt a baj a válság alatt és után, vagyis most, hogy nem vásároltak az emberek. Semmit, se kocsit, se hűtőt, e nélkül meg nem lendül be a gazdaság, ha senki nem akar fogyasztani. De hosszú távon nincs gáz, mert a hűtő azért is el fog romlani, meg tönkre megy a hitelét egy életen át fizetett autód, vagyis várni kell még egy picit, és belendül a magyar gazdaság. No comment.

Ez azért nem semmi, arra gondoltam, vajon honnan jut hozzá a kapitalizmusban ennyire jártas szakember ilyen erős pszichedelikus cucchoz, mert az én is becsókolnám. Arra lennék kíváncsi, hogy mekkora csíkot kell ahhoz felszívni, hogy elfeledkezzek Lajosról, Vidi bácsiról, a Dokiról, vagyis az ügyes kezű mesteremberekről, akik szarért, hugyért mindent megcsinálnak. Amióta ilyen jól tőzsdéznek a fiúk a mi forintunkkal, akaratlanul is támogatták a szürke zónát, benne a kisiparost, kistermelőt, másképp fogalmazva, én sem vagyok hülye, hogy pálinkát boltban vegyek. Mert ha ezt a valóság szeletet kimetszem, tényleg igaza van a szemüveges kollégának, egy szó mint száz, olyan hülye, mint mi vagyunk.

Sikerült. A légy zümmögését is meglehetett hallani a csöndben, tudtam, hogy győztem, Gyuriból kiszakadt a megkönnyebbülés. Tudtam, hogy a mondatom második felére érted azt, hogy igaz. Az elsőben tévedtem. Átöleltem az unortodox gazdasági filozófia egyetlen élő képviselőjét, és megpusziltam a feje búbját.

–          Igen. Egyedül találta ki Varga, hogy mitől nem indul be az a fránya motor. És mondhatta volna az AC pumpát is, de ő nem volt cinikus, hanem pragmatista. Nekünk meg ilyen ember kell, ha le akarunk menni a nép közé.

Lámpaoltás előtt mindenki megkapta a holnapi Magyar Nemzetet, volt köröm ellenőrzés, és szonda. Fáradtak voltak, de mégis kikönyörögték, hogy tegyem fel az esti meselemezt.

–          Melyiket, amelyiken a Szabó Gyula, vagy az Orbán Viktor mesél?

Na, ezen aztán újra összevesztek, úgyhogy bekapcsoltam nekik a DK showt. Öt perc múlva aludtak, mint a bunda.

Igen, a város, mert ha utána nézek a tényeknek, mikor és miért szerepelt a város az országos médiában, akkor már nincsenek kétségeim. Aczél, Fazekas, Pars, és most felejtsük el a szatírt, Hende Csabát, és a Falcot, aki a végén veszítette el a bajnoki címet.

Éppen a Hét mesterlövészt néztük videón Mátéval, Gyurival, azt a jelenetet, amikor ráakadnak a késes pasasra. Hát, az úgy dob halefet, akár egy világbajnok. Sőt, olimpiát nyerhetne vele. Felveszik a cowboy csapatba, de inkább arra vágynak, aki valaha kidekorálta az arcát. Ekkor lépett be Mari. Civilben volt, kiskosztümben, és nagyon izgatott volt.

–         Képzeljétek, megláttam az utcán azt, akire igazán szükségünk van. Fantasztikus lúzer. Egy postás. Lekurvázott egy nőt a szerencsétlen, mert fogalma sem volt, hogy Pars Krisztián a pasija. A nyakáról az újlenyomat nyolc napon belül simán levehető, de az olimpikon tagadja.

Belekortyoltam a jéghideg kakaómba, és miután a fele a jelmezemre csorgott, összehúzott szemmel, egészen halkan, ahogy a tévé miséket közvetítik az áhítatos riporterek, faggatóra fogtam.

–         Mari, nem inkább Pars Krisztiánt kéne felfogadnunk? Ha jobban belegondolok, ő mégis csak nagyobbat bukhat ezen az útszéli kurvázáson, mint névtelen hősünk. Sőt, az is lehet, hogy a postásnak volt több esze, mert még peren kívüli egyezségen kártérítés is szóba jöhet, aminek fedezetét éppen Londonba dobta meg lúzerünk. Ne ítélj elhamarkodottan. A postásnak kötélből vannak az idegei, ha önként besétált a magyar egészségügybe. Sokan mentek be azon az ajtón, kevesebben jöttek ki. Különben is, az én időmben, ha pofán vágtak valamiért, nem rohantunk látleletet venni, sőt, szégyenünkben egy hétig otthon néztük a Jean Claude van Damme filmeket.

Mari leroskadt egy csavar hiányos IKEA székbe, és míg a korbácsából megpróbálta az idegen szemérem szőrzetet eltávolítani, ellenkezett.

–         Nem értek veled egyet. A postásnak nincs neve, őt mindig így fogják hívni, és a jövőben is mindegyik kutya megugatja. Ráadásul a haverok között sem villoghat. Jó, el tudok képzelni olyan sörpartit, ahol a spanok azon röhögnek, hogy a postás haver szemtől-szembe leribancozta azt a nőt, akiről ő csak álmodhat. De félő, hacsak nem melegek, ezek mind olyan férfiak, akiknek csak akkor áll fel, ha bemocskolhatják maguknak a vágy titokzatos tárgyát.

Meglepődtem Marin, mert amit mondott, volt benne értelem, ráadásul nem papírból olvasta. A tekintélyem miatt mégsem adhattam neki igazat.

–         No, no. Ne felejtsd el, hogy Magyarországon vagyunk, ahol szeretik a lángost, utálják a lángossütőt. Így vagyunk a celebekkel, hősökkel, bajnokokkal is. Egy hónappal London után már azt követelik az utcán, hogy adja vissza az aranyérmét. Floridában a posta dolgozói egy ilyen affér kapcsán tutira közösen fényképeszkednének a bajnokkal, nálunk meg rendőrt hívnak. De itt az alkalom, hogy megmutassátok, mennyire vagytok jó elemzők. Aki megmondja, ki volt a lúzer ebben a skandalumban, az kap egy hét minőségi közmunkát a Videoton stadionjában.

Kis csapatom kupaktanácsot ült, hevesen vitatkoztak, de végül is jó döntést hoztak. Büszke voltam rájuk, mert a feladat nem volt könnyű.

A szóvivő most Gyuri volt, szemezni próbáltam vele, de rutinosan elkerülte.

– A postás nem lehetett lúzer, mert egyrészt jól beszólt egy marhaerős embernek, aki ezt biztos nem felejti el. Hogyan lehet egy olimpiai bajnokot megalázni? Nem könnyű, de neki sikerült. Pars Krisztián sem lehet szuperlúzer, mert az igaz, hogy a média örömmel megalázza majd itthon, de ha kiteszi a lábát e földről, mindenki úgy gondol rá, aki a világon a legnagyobbat dobja, ha kalapács van a kezébe. Nem maradt más megoldás, mint Szombathely. A város.

Azonnal tapsolni kezdtem, és Mátéra mutattam, hogy ő folytassa.

–         Igen, a város, mert ha utána nézek a tényeknek, mikor és miért szerepelt a város az országos médiában, akkor már nincsenek kétségeim. Aczél, Fazekas, Pars, és most felejtsük el a szatírt, Hende Csabát, és a Falcot, aki a végén veszítette el a bajnoki címet.

Úgy látom, hogy itt az idő, hogy terepen is kipróbáljuk magunkat. Először számítógépen irtottuk ki a Moszad ügynökeit, majd a csótányokra vadásztunk elemlámpa fényénél. Miután jól teljesítettek, megígértem nekik, hogy holnap bemegyünk a postára sorba állni. Embert próbáló feladat, tudom, de bízom bennük, mert ők szuperlúzerek

Szabó Máté gyanúja, hogy Gyurcsány a magyar választók elől éhezte el egy heti fejadagját, az ügyészségen is szakmai vitát váltott ki.

Amióta a Szuperlúzer felszállt az égre, érezhetően megnyugodott a világ minden demilitarizált övezete, a brókerek is laptopjuk helyett a feleségükkel feküdtek le, sőt, még Szíriában is 15%-al kevesebb keresztényt öltek meg, mint amit egy átlagos hétköznapon szokás mostanában. A Szuperlúzer létezésének már a tudata is azt sugallta, a legrosszabb már megtörtént, és innen már látszik a következő alagút, aminek a végén mindig ott csillog a fény. Sajnos, csak Magyarországon nem javult érezhetően a hangulat. Hiába ment le az energia ára az egész világon, nálunk maradt, hiába nyugtatta meg a világ arcát, a Facebook részvényeseket Zuckerberg, nálunk mégsem indulhat az állami mobilcég (köszönet a profiknak NHNN, röviden Mari). A jó hír a magyaroknak annyi, hogy tud erről a problémáról Szuperlúzer, nem véletlen, hogy úgy döntött, profi kommandós csapatot állít össze a honi fellelhető legbénábbakból. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a TEK-et egyszerűen megveszi, mint parasztember lábon a gabonát, de kiderült, hogy Viktor gyerekkori játszótársai nem eladók, még akkor sem, ha a Szuperlúzer a harmincöt milliárdon túl odaadta volna grátisz azt a Chubakka babát, amit egy happy mell menüvel nyert, és vele alszik azóta.

A castingon sokan kihulltak. Bruce Willis, Stallone, Svarci,Vandam azonnal, mert nem rendelkeztek állandó bejelentett lakcímmel, holott ezt még egy homlesznek is kötelező, nemhogy celebnek. Sőt, Woody Allen óta tudjuk, hogy nem jó olyan klubhoz tartozni, ami elfogadna tagnak, így Szuperlúzer maga kereste meg kollégáit a jövő csodatetteiben. Először a legnaivabbhoz ment el, Szabó Máté ombudsmanhoz. Érthető, hogy képességeiben abszolút megfelel, hisz ő a Fidesz-KDNP kormányában az ellenforradalmár, ezt biztos forrásból (a mélytorok maga O.V.) tudta meg titkos ügynökünk. Ennek ellenére megpróbálta a lehetetlent, vagyis ombudsmanként kettős ügynökként funkcionálni, így lecsapott Gyurcsány-féle fogyókúrára. Leleplező kérdése villámként hasított bele a sötét magyar éjszakába: Vajon nem sért-e valakit a Kossuth téren történt koplalás? Hú, hm, fincsi. Nincs igazuk azoknak, akik tagadják, hogy ez lett volna az elmúlt napok leghülyébb megszólalása, csak nem látnak át a szitán. Ha belegondolunk, hogy egy ilyen libsi milliárdos mennyi parizert, szalámit, kolbászt eszik meg egy hét alatt, már sejtjük a választ, a húsipar dolgozói bizony pórul jártak. Az is gyanús, hogy a Kapuvári Húsgyár, a kiemelt állami támogatás ellenére, mégsem képes beindítani a termelést. Szabó Máté gyanúja, hogy Gyurcsány a magyar választók elől éhezte el egy heti fejadagját, az ügyészségen is szakmai vitát váltott ki. Mindenesetre Máté lett a Szuperlúzer kommandó első tagja. Speciális szerepkörben, un. liberó játékos, ugyanis anélkül lett a kommandó csapat tagja, hogy ő erről tudna. Így nehezebb őt lebuktatni, hiába ellenforradalmár. 

Szuperlúzer elővette a noteszét, és megnézte a ceruza bejegyzéseit. Szalai, nő, valaha pornóban utazott, most erkölcsben, időnként szemüveges, de ami fontos, hogy bármelyik magyar bíróságon képes elveszíteni a keresetet. Egy provinciális rádióadóból pár hónap alatt világhírűt csinált. Kipipálta. Nélküle félkezű óriás még lehet, de vele egy elfekvőben is biztonságban érezheti magát. Kubatov Gábor, az FTC elnöke, aki ifjú kora miatt nem ismerte az FTC rövidítés jelentését (Ferencvárosi Tolvajok Klubja, copy right Dalnoki Jenő), de a listája beszél helyette is. Mégis kérdőjelet kapott. Matolcsy illuzionista és vezénylő tábornok, aki jó esetben egy héttel később érti meg saját magát, ami nem csoda, ha valaki unortodoxiában szenved. Túsztárgyalásnál aranyat ér, hisz mire megérti, hogy nem a tússzal, hanem a terroristával kell szót értenie, a probléma magától is megoldódik. Három felkiáltó jel.

Budai Gyula tartalék. Kegyetlen profi. Egyetlen feljelentése sem jutott el bírósági ítéletig, ami nem lehetett könnyű, ha belegondolunk, hogy kormányzati bizalom, és a Magyar Nemzet összes hasábja a rendelkezésére állt.

Szuperlúzer becsukta a noteszét, és míg a ráncok kisimultak a homlokán, hegyeset köpött a saját mellkasára. „Jó kis csapat lesz belőle. Talán, nem érjük el Egervári Sándor összeszokott csapatának eredményeit, de mire kijutnak a világbajnokságra, addigra mi is felkészülünk. Megígérem! – szólt lúzerünk szemérmesen suttogva egy ATM kamerájába, majd  

felszállt, nem az égre, hanem a rollerére, amivel kivágott egy sebesen haladó kamion alvó sofőrje elé.

 

Látom rajta, hogy tényleg nem evett, ami egy idő után nem tesz jót az ember bőrének. A homlessek tudják. Avval vigasztalom, hogy ha még bírná, akkor jönnek a hallucinációk, ami nem is annyira rossz.

Végre, megszabadulván a szex összes gyötrelmétől, nyugodtan tudok koncentrálni a lényegre, ami ma már egyre kevésbé számít, vagyis lehet, hogy mégiscsak a járulékos dolgokról lesz szó, a részletekről, amiben az Ördög lakozik, vagyis megint a lényeghez jutunk, csak szőrös a farka. Vagyis a pornó után jöjjön az élet, ami pornografikus sokszor, de máskor lírai, máskor esendő, esetleg idióta, attól függ, hogy jön ki rá a létezés ritmusa. Mondok rá példát.   40 nap

Leülök a jelmezemben (erről később) a tévé elé, reggel van, vajas kifli szárad a napon, méhek halálosan döngicsélnek, amikor feltűnik a képernyőn Árpa Attila, akinek szerencsére lejárt a szerződése, így nyilatkozhat a népnek, persze, nem mindenről, mert nemcsak statisztált spanja, Bruce Willis filmjében, hanem annak a füldublőre is volt. Ez igen, erre már érdemes volt elkezdeni a napot, és újra az életet, mert utána egész nap az járt a fejemben, vajon milyen titkok őrzője egy filmdublőr, aki celebmacsó a honi turhában? Milyen lehet Bruce Willis fülzsírja?- típusú kérdések fognak a jövőben izgatni, és nem a köztársaság, amit lényegében már felszámoltak a fiatal demokraták.

   28 nap

A jelmez. Először is szép, csillogó. Akár egy szerep, amit egy blogban alakítod, vagy az utcán, esetleg otthon a függöny mögött, mindegy, műgondot és átélést kíván, még akkor is, ha tudod, egy idő után a bohóc arcára fagy a smink, vagyis megkértem anyámat, hogy varrjon nekem jelmezt e blog írásához. Sajnos, azt mondta lakonikusan, hülye vagyok, így a magam virsli ujjaival fogtam a tűt, és az azbeszt finomságú anyagot, és megvarrtam a szuperlúzer jelmezét. Különböző motívumok díszítették: egy kocka sajt, templom, sátán villás gitár, szalámi rúd, BKV jegy, Micimackó, Varga Zoli aláírása, hologram egy fekete lukról, aminek rántott hús alakja volt. Szöveg is volt rajta: Tolvaj, vagyok nem celeb. Meg Make love, not war, de az is lehet, hogy ezt korábban írtam rá, mert az alapanyag nagyon hasonlított egy pre-Hoffmanféle iskolai köpenyhez. Mindenesetre még ráhímeztem a hátára Mick Jagger kinyújtott nyelvét, vagyis körkörös védelemben mindenki kinyalhatja, a blogban hurrá újra szabad vagyok.

Találkoztam Gyurcsánnyal. Éppen túl voltam egy túrós rétesen, egy somlói galuskán, és egy dobos tortán, persze, hogy a Ruszvurmban ettem, pontosan Táncsics helyén, velem szemben Para-Kovács, aki felvetette, hogy nézzük meg a Gyurcsányt, ahogy éhezik. Tetszett az ötlet, annak ellenére, hogy a Para inkább hazament a feleségéhez, és célba vettem a Kossuth teret.

   7 nap

Ott volt, sportos mackó ruházatban, meg vagy még százan. A fele a média, na gondoltam nem megyek oda. Erre odajön a Molnár Csaba, puncsolunk, és mondja jöjjek közelebb. Felhívom a figyelmét, hogy idiótának lenni nem kötelező a politikusnak, látom a címlapot kissé jobbról, a fotó alatt az aláírás: két tolvaj beszélget. Ezen kicsit megütődött, de mindegy is volt, mert észrevesz Gyurcsány, és néz. Visszanézek, mint elhagyott kedves a nyírfaligetben, de mégiscsak sok esze van Ferinek, tudja, neki kell jönnie, mozdul is, jön, kezet fogunk, klikk, a vakú villan, csak szegény anyámat sajnálom. Nem beszélgettünk öt percnél többet, de érdekes volt. Azt kérdezte, hogy vagyok? Hm. Empatikus politikusnál mindig hümmögök, de visszakérdezek. Ő hogy van? Látom rajta, hogy tényleg nem evett, ami egy idő után nem tesz jót az ember bőrének. A homlessek tudják. Avval vigasztalom, hogy ha még bírná, akkor jönnek a hallucinációk, ami nem is annyira rossz. Poénkodok, de sem ő, sem én nem mosolygunk. Belekérdez. Én már elég kívülről látom a helyzetet, szerintem mi lesz itt?

Mondom, Szerbiában már túl vannak az emberek a verekedésen, ott már nyugi van. Amikor viszont átlépem a határ, érzem a feszkót. Szerintem baj lesz. Nem kérdez rá, hogy miféle. Megköszöni, hogy ott voltam, kezet fogunk, visszamegy a nyájhoz. Ennyi.

A beszélgetés oly szép volt, mint egy haiku. Kár, hogy nem volt rajtam a jelmezem, és a polgárháború előérzete párolgott a vizes avar alól.