Vereckeiért sokat izgultam.
Éppen a lágy tojásomat, két darab, ütögettem reggelizés címén, amikor valaki vidáman megverte a vasajtónkat. Azon is a kopogtatót, bronzból Gyurcsány feje, Gyuri találta ki, és miután már övé a magyar nemzet összes pénze, áldozott a minőségi kivitelezésre. Türelmetlen volt, így a tojásaimat vissza tettem a helyükre, és ajtót nyitottam. Vereckei Ákos volt, szerkóban, lapáttal, napszemüveggel, ami érthető, mert még nálunk, magyaroknál is tavasz van. Na, ezt is a Vezérnek köszönhetik, hogy így örülnek, ha bármi is kirügyezik ebben az országban.
Hadarva beszélt, sietett, valóban messzi országba készül, ezt tudtam, de hamar kiderült, hogy csak búcsúzni jött, nemsokára tizenkét órán át szeli a levegőt keleti irányba, hogy a napalmmal áztatott, de gazdagon termő Vietnamban földet érjen. Pontosabban vizet. Hátba veregettem, gratuláltam, mert tudtam, ráfér a pihenés, Vietnam meg 2013-ban tényleg jó hely, az utazási irodák borsos áron adják. Kár, hogy ott nincsen metró, átmennénk mi is, kicsit kitelelni az itthonit. De biztos, a háborúban annyi alagutat fúrtak, hogy elment a kedvük a földalatti közlekedéstől.
Vereckeiért sokat izgultam. Akkor is, amikor begyűjtött két olimpia aranyat magának és nemzetének, meg akkor is, amikor inkább befizetett volna a kasszába pénzt is, csak higgyék el neki, hogy még most is olimpiai bajnok akar lenni. Nem hitték, ennyi. De ebben a pillanatban felírtam a kockás füzetembe, mint lehetséges lúzer példaképet.
Monológja akár a szerelmes Rómeóé, mégis úgy hangzott, mint Tiborc panasza:
– Tudod, örülök neki, hogy végre kipróbálhatom az edzésterveimet. Oké, eddig csak magamat edzettem, de két arany már ad némi bátorítást. Most arra vagyok kíváncsi, vajon működik-e a vietnámi gyerekek között is? Gondolj bele, micsoda kihívás! Vietnam jelenleg nem tartozik a világ élvonalába, sőt, nyugodtan mondhatom, sehova sem tartozik, de abban biztos vagyok, hogy tele van hajóval. Láttam fotókat, meg arra felé sok a víz.
– De Ákos, nézz magadba, és magadra. Te hozzájuk képest görög isten vagy.
– Oké, a vietkongok kicsi termetűek, de rettenetesen szívósak. Majd hosszú távon indulnak. Kitalálom, elhiheted. Az is lehet, hogy kettőt összeragasztunk, és rövidtávon is benevezünk.
Látszott rajta, hogy lelkes, nem akartam kedvét szegni, csak arra figyelmezettem, hogy vigyen magával egy megbízható tolmácsot, nehogy az év végén manióka gyökérben fizessék meg a munkáját. Különben is, a magyarok csodákra képesek. Eszembe jutott, amikor Szabó Bencét jegelték itthon, gondolom az olimpiai aranya nem volt meggyőző, 19-re lapot kért, és átugrott Chavezhez Venezuellába, a női válogatott kapitánya lett. Azonnal sporttörténelmet írt, az egyik bombázó csaj világbajnokságon hetedig lett, a csapat sem jutott soha ilyen messze.
Chavez veregette Bence vállát, mosolygott. Vereckei is képes lehet erre. Ha elképzelem, akkor is beszarok, a szpíker üvölt: a magyar fiú fél hosszal vezet…nem lehet utolérni…jaj, jaj, a vietnami hajó rájön a nyakunkra….még mindig mi vezetünk…már csak pár méter… és olimpiai bajnok….Huang Nuan Min. De kár, de kár, az ezüst is szépen csillog. Vigasztaljon minket, hogy magyar edzője volt.