Igen, a város, mert ha utána nézek a tényeknek, mikor és miért szerepelt a város az országos médiában, akkor már nincsenek kétségeim. Aczél, Fazekas, Pars, és most felejtsük el a szatírt, Hende Csabát, és a Falcot, aki a végén veszítette el a bajnoki címet.
Éppen a Hét mesterlövészt néztük videón Mátéval, Gyurival, azt a jelenetet, amikor ráakadnak a késes pasasra. Hát, az úgy dob halefet, akár egy világbajnok. Sőt, olimpiát nyerhetne vele. Felveszik a cowboy csapatba, de inkább arra vágynak, aki valaha kidekorálta az arcát. Ekkor lépett be Mari. Civilben volt, kiskosztümben, és nagyon izgatott volt.
– Képzeljétek, megláttam az utcán azt, akire igazán szükségünk van. Fantasztikus lúzer. Egy postás. Lekurvázott egy nőt a szerencsétlen, mert fogalma sem volt, hogy Pars Krisztián a pasija. A nyakáról az újlenyomat nyolc napon belül simán levehető, de az olimpikon tagadja.
Belekortyoltam a jéghideg kakaómba, és miután a fele a jelmezemre csorgott, összehúzott szemmel, egészen halkan, ahogy a tévé miséket közvetítik az áhítatos riporterek, faggatóra fogtam.
– Mari, nem inkább Pars Krisztiánt kéne felfogadnunk? Ha jobban belegondolok, ő mégis csak nagyobbat bukhat ezen az útszéli kurvázáson, mint névtelen hősünk. Sőt, az is lehet, hogy a postásnak volt több esze, mert még peren kívüli egyezségen kártérítés is szóba jöhet, aminek fedezetét éppen Londonba dobta meg lúzerünk. Ne ítélj elhamarkodottan. A postásnak kötélből vannak az idegei, ha önként besétált a magyar egészségügybe. Sokan mentek be azon az ajtón, kevesebben jöttek ki. Különben is, az én időmben, ha pofán vágtak valamiért, nem rohantunk látleletet venni, sőt, szégyenünkben egy hétig otthon néztük a Jean Claude van Damme filmeket.
Mari leroskadt egy csavar hiányos IKEA székbe, és míg a korbácsából megpróbálta az idegen szemérem szőrzetet eltávolítani, ellenkezett.
– Nem értek veled egyet. A postásnak nincs neve, őt mindig így fogják hívni, és a jövőben is mindegyik kutya megugatja. Ráadásul a haverok között sem villoghat. Jó, el tudok képzelni olyan sörpartit, ahol a spanok azon röhögnek, hogy a postás haver szemtől-szembe leribancozta azt a nőt, akiről ő csak álmodhat. De félő, hacsak nem melegek, ezek mind olyan férfiak, akiknek csak akkor áll fel, ha bemocskolhatják maguknak a vágy titokzatos tárgyát.
Meglepődtem Marin, mert amit mondott, volt benne értelem, ráadásul nem papírból olvasta. A tekintélyem miatt mégsem adhattam neki igazat.
– No, no. Ne felejtsd el, hogy Magyarországon vagyunk, ahol szeretik a lángost, utálják a lángossütőt. Így vagyunk a celebekkel, hősökkel, bajnokokkal is. Egy hónappal London után már azt követelik az utcán, hogy adja vissza az aranyérmét. Floridában a posta dolgozói egy ilyen affér kapcsán tutira közösen fényképeszkednének a bajnokkal, nálunk meg rendőrt hívnak. De itt az alkalom, hogy megmutassátok, mennyire vagytok jó elemzők. Aki megmondja, ki volt a lúzer ebben a skandalumban, az kap egy hét minőségi közmunkát a Videoton stadionjában.
Kis csapatom kupaktanácsot ült, hevesen vitatkoztak, de végül is jó döntést hoztak. Büszke voltam rájuk, mert a feladat nem volt könnyű.
A szóvivő most Gyuri volt, szemezni próbáltam vele, de rutinosan elkerülte.
– A postás nem lehetett lúzer, mert egyrészt jól beszólt egy marhaerős embernek, aki ezt biztos nem felejti el. Hogyan lehet egy olimpiai bajnokot megalázni? Nem könnyű, de neki sikerült. Pars Krisztián sem lehet szuperlúzer, mert az igaz, hogy a média örömmel megalázza majd itthon, de ha kiteszi a lábát e földről, mindenki úgy gondol rá, aki a világon a legnagyobbat dobja, ha kalapács van a kezébe. Nem maradt más megoldás, mint Szombathely. A város.
Azonnal tapsolni kezdtem, és Mátéra mutattam, hogy ő folytassa.
– Igen, a város, mert ha utána nézek a tényeknek, mikor és miért szerepelt a város az országos médiában, akkor már nincsenek kétségeim. Aczél, Fazekas, Pars, és most felejtsük el a szatírt, Hende Csabát, és a Falcot, aki a végén veszítette el a bajnoki címet.
Úgy látom, hogy itt az idő, hogy terepen is kipróbáljuk magunkat. Először számítógépen irtottuk ki a Moszad ügynökeit, majd a csótányokra vadásztunk elemlámpa fényénél. Miután jól teljesítettek, megígértem nekik, hogy holnap bemegyünk a postára sorba állni. Embert próbáló feladat, tudom, de bízom bennük, mert ők szuperlúzerek