…az volt a baj a válság alatt és után, vagyis most, hogy nem vásároltak az emberek. Semmit, se kocsit, se hűtőt, e nélkül meg nem lendül be a gazdaság, ha senki nem akar fogyasztani.
Fura, de eddig még nem jutott eszembe, hogy mi magyar lúzerek vagyunk. Vagyis a TOP10-ben ott lehetünk az élbolyba, bár kétségtelen, hogy a skótok, az örmények, és azok a koreai emberek, akik északon laknak, szintén vágynak a lúzerek arany bilijére. Jó, ez ad némi tartást, a világon a legbénábbnak lenni sem sikerül mindenkinek, de számos hátránnyal is jár.
A magyarok hajlamosak az irigykedésre. Mondok rá példát. Amikor eldöntöttük Marival, Mátéval, Gyurival, hogy kimegyünk terepre, mindenki izgatott lett. Ők eddig csak a parlament virtuális valóságában bénáztak, fogalmuk sem volt, hogy a valóságban mire képesek? Elég egy rossz mozdulat, figyelmetlenség, és azonnal megtörténik a baj. Létrehoznak valami értelmeset, hasznosat, a társadalom javára válót. Ezért azt javasoltam, hogy bízzunk meg egy külsőst, szakembert, igazi profit, aki tuti, hogy mellé trafál. Ebbe még könnyen belementek, sőt, képmutató módon nyaltak is, mondván, ők is szívesen követnének egy mestert, de amikor meghallották a nevet, kitört a botrány.
Varga Mihály. Néma csönd. Dadogás. Megismétlem a nevet, mire kitör az üvöltés. 
Gyuri a legszenvedélyesebb, és míg fröcsög a nyála, közli, hogy bármit is mondott az a gyerek, tőle lopta, börtönben a helye, ha ebben az országban büntetnék a szellemi javak elkobzását. Csak úgy tudtam megnyugtatni, hogy bólintottam, Gyurinak most is igaza van, félig. (Ezen elgondolkodott, mert nem tudta, melyik felére mondom.) Vártam pár percet, míg kisziszegik magukat, és érveltem.
Olvasható egy interjú, amiben elmondja: az volt a baj a válság alatt és után, vagyis most, hogy nem vásároltak az emberek. Semmit, se kocsit, se hűtőt, e nélkül meg nem lendül be a gazdaság, ha senki nem akar fogyasztani. De hosszú távon nincs gáz, mert a hűtő azért is el fog romlani, meg tönkre megy a hitelét egy életen át fizetett autód, vagyis várni kell még egy picit, és belendül a magyar gazdaság. No comment.
Ez azért nem semmi, arra gondoltam, vajon honnan jut hozzá a kapitalizmusban ennyire jártas szakember ilyen erős pszichedelikus cucchoz, mert az én is becsókolnám. Arra lennék kíváncsi, hogy mekkora csíkot kell ahhoz felszívni, hogy elfeledkezzek Lajosról, Vidi bácsiról, a Dokiról, vagyis az ügyes kezű mesteremberekről, akik szarért, hugyért mindent megcsinálnak. Amióta ilyen jól tőzsdéznek a fiúk a mi forintunkkal, akaratlanul is támogatták a szürke zónát, benne a kisiparost, kistermelőt, másképp fogalmazva, én sem vagyok hülye, hogy pálinkát boltban vegyek. Mert ha ezt a valóság szeletet kimetszem, tényleg igaza van a szemüveges kollégának, egy szó mint száz, olyan hülye, mint mi vagyunk.
Sikerült. A légy zümmögését is meglehetett hallani a csöndben, tudtam, hogy győztem, Gyuriból kiszakadt a megkönnyebbülés. Tudtam, hogy a mondatom második felére érted azt, hogy igaz. Az elsőben tévedtem. Átöleltem az unortodox gazdasági filozófia egyetlen élő képviselőjét, és megpusziltam a feje búbját.
– Igen. Egyedül találta ki Varga, hogy mitől nem indul be az a fránya motor. És mondhatta volna az AC pumpát is, de ő nem volt cinikus, hanem pragmatista. Nekünk meg ilyen ember kell, ha le akarunk menni a nép közé.
Lámpaoltás előtt mindenki megkapta a holnapi Magyar Nemzetet, volt köröm ellenőrzés, és szonda. Fáradtak voltak, de mégis kikönyörögték, hogy tegyem fel az esti meselemezt.
– Melyiket, amelyiken a Szabó Gyula, vagy az Orbán Viktor mesél?
Na, ezen aztán újra összevesztek, úgyhogy bekapcsoltam nekik a DK showt. Öt perc múlva aludtak, mint a bunda.