Látom rajta, hogy tényleg nem evett, ami egy idő után nem tesz jót az ember bőrének. A homlessek tudják. Avval vigasztalom, hogy ha még bírná, akkor jönnek a hallucinációk, ami nem is annyira rossz.
Végre, megszabadulván a szex összes gyötrelmétől, nyugodtan tudok koncentrálni a lényegre, ami ma már egyre kevésbé számít, vagyis lehet, hogy mégiscsak a járulékos dolgokról lesz szó, a részletekről, amiben az Ördög lakozik, vagyis megint a lényeghez jutunk, csak szőrös a farka. Vagyis a pornó után jöjjön az élet, ami pornografikus sokszor, de máskor lírai, máskor esendő, esetleg idióta, attól függ, hogy jön ki rá a létezés ritmusa. Mondok rá példát.
40 nap
Leülök a jelmezemben (erről később) a tévé elé, reggel van, vajas kifli szárad a napon, méhek halálosan döngicsélnek, amikor feltűnik a képernyőn Árpa Attila, akinek szerencsére lejárt a szerződése, így nyilatkozhat a népnek, persze, nem mindenről, mert nemcsak statisztált spanja, Bruce Willis filmjében, hanem annak a füldublőre is volt. Ez igen, erre már érdemes volt elkezdeni a napot, és újra az életet, mert utána egész nap az járt a fejemben, vajon milyen titkok őrzője egy filmdublőr, aki celebmacsó a honi turhában? Milyen lehet Bruce Willis fülzsírja?- típusú kérdések fognak a jövőben izgatni, és nem a köztársaság, amit lényegében már felszámoltak a fiatal demokraták.
28 nap
A jelmez. Először is szép, csillogó. Akár egy szerep, amit egy blogban alakítod, vagy az utcán, esetleg otthon a függöny mögött, mindegy, műgondot és átélést kíván, még akkor is, ha tudod, egy idő után a bohóc arcára fagy a smink, vagyis megkértem anyámat, hogy varrjon nekem jelmezt e blog írásához. Sajnos, azt mondta lakonikusan, hülye vagyok, így a magam virsli ujjaival fogtam a tűt, és az azbeszt finomságú anyagot, és megvarrtam a szuperlúzer jelmezét. Különböző motívumok díszítették: egy kocka sajt, templom, sátán villás gitár, szalámi rúd, BKV jegy, Micimackó, Varga Zoli aláírása, hologram egy fekete lukról, aminek rántott hús alakja volt. Szöveg is volt rajta: Tolvaj, vagyok nem celeb. Meg Make love, not war, de az is lehet, hogy ezt korábban írtam rá, mert az alapanyag nagyon hasonlított egy pre-Hoffmanféle iskolai köpenyhez. Mindenesetre még ráhímeztem a hátára Mick Jagger kinyújtott nyelvét, vagyis körkörös védelemben mindenki kinyalhatja, a blogban hurrá újra szabad vagyok.
Találkoztam Gyurcsánnyal. Éppen túl voltam egy túrós rétesen, egy somlói galuskán, és egy dobos tortán, persze, hogy a Ruszvurmban ettem, pontosan Táncsics helyén, velem szemben Para-Kovács, aki felvetette, hogy nézzük meg a Gyurcsányt, ahogy éhezik. Tetszett az ötlet, annak ellenére, hogy a Para inkább hazament a feleségéhez, és célba vettem a Kossuth teret.
7 nap
Ott volt, sportos mackó ruházatban, meg vagy még százan. A fele a média, na gondoltam nem megyek oda. Erre odajön a Molnár Csaba, puncsolunk, és mondja jöjjek közelebb. Felhívom a figyelmét, hogy idiótának lenni nem kötelező a politikusnak, látom a címlapot kissé jobbról, a fotó alatt az aláírás: két tolvaj beszélget. Ezen kicsit megütődött, de mindegy is volt, mert észrevesz Gyurcsány, és néz. Visszanézek, mint elhagyott kedves a nyírfaligetben, de mégiscsak sok esze van Ferinek, tudja, neki kell jönnie, mozdul is, jön, kezet fogunk, klikk, a vakú villan, csak szegény anyámat sajnálom. Nem beszélgettünk öt percnél többet, de érdekes volt. Azt kérdezte, hogy vagyok? Hm. Empatikus politikusnál mindig hümmögök, de visszakérdezek. Ő hogy van? Látom rajta, hogy tényleg nem evett, ami egy idő után nem tesz jót az ember bőrének. A homlessek tudják. Avval vigasztalom, hogy ha még bírná, akkor jönnek a hallucinációk, ami nem is annyira rossz. Poénkodok, de sem ő, sem én nem mosolygunk. Belekérdez. Én már elég kívülről látom a helyzetet, szerintem mi lesz itt?
Mondom, Szerbiában már túl vannak az emberek a verekedésen, ott már nyugi van. Amikor viszont átlépem a határ, érzem a feszkót. Szerintem baj lesz. Nem kérdez rá, hogy miféle. Megköszöni, hogy ott voltam, kezet fogunk, visszamegy a nyájhoz. Ennyi.
A beszélgetés oly szép volt, mint egy haiku. Kár, hogy nem volt rajtam a jelmezem, és a polgárháború előérzete párolgott a vizes avar alól.