Akkor még nem értettem, mi ebben a pláne, de elmagyarázták, ha hülyeségeket követelünk nyilvánosan is az IMF-től, akkor az egész ország látja, hogy idióták vagyunk.
Amikor beléptem zebracsíkos légópincénkbe, tapsban törtek ki a többiek. Voltunk vagy ötvenen, és mindannyian elégedetten szorítottuk meg a másikat, mert az első akciónk igazán jól sikerült. A hátam mögött mindenki rólam beszélt, hogy mekkora balfasz vagyok, pedig az eredeti ötlet nem is az enyém volt. Gyuri IMF szakértő, Mari meg a média feneleánya, ők kezdték azzal, hogy jelentessünk meg hirdetéseket, mindenhol, még ellenzéki sajtóban is, a kormány nevében. Akkor még nem értettem, mi ebben a pláne, de elmagyarázták, ha hülyeségeket követelünk nyilvánosan is az IMF-től, akkor az egész ország látja, hogy idióták vagyunk.
Még mindig nem értettem, miért látnák be ezt az emberek, de Gyuri hozott rá példát.
– Mondjuk, ha Bob Marleytől, vagy Ali G.(Sacha Baron Cohen)-től idézünk valamit, az biztosan hülyén hangzik egy szárazföldi országban. Például, követeljük, hogy Respect! Mindenkinek, még a magyar kormánynak is, hiába akar az IMF nekünk kölcsön adni, attól még tisztelhetne minket.
– Oké, ez tényleg teljes baromság, de attól félek, hogy átlátnak rajta az emberek. Hisz egyszer már kiderült, hogy nem is követelik azt, amit rájuk fogtunk.
Gyuri tényleg zseni, mert emlékeztetett arra, hogy ő neki semmi fogalma sincs arról, hogy mit mondott múlt héten, akkor hogy emlékezhetne bárki más az ő szavaira. Valóban, az se számított a Malévnél, hogy Viktor aranytojást tojó tyúkként védelmezte anno a multinacionális tőke karmai elől.
Mari vodkás Martinit ivott egy James Bondos pohárból, és kipirult az arca. Ez volt élete első nagy sikere. Ő találta ki a NEM-es pecsétet. Elsőre nem tetszett, mert a 68-as diáklázadásokat jutatta eszembe, meg azt, hogy Viktor két napja mondta, hogy most ők az ellenség.
Mármint a párizsi bagázs, a magyarok már megint le vannak szarva. Na ja, mi éppen Csehszlovákiában voltunk katonai látogatáson, nincs mit ünnepelni. A Chon Bendit nevű hippik meg most is dobálják a kockaköveket, igaz, már csak szavakból, egy szó, mint száz, John Lennont is le kéne leplezni decemberre, akkor jó évünk volna.
Jó lett volna velük ünnepelni, de gyerekeket vártam a Fradiból, és megjöttek. Csupa káka belű, görbelábú srác, akik nem fértek be a Felcsúti Királyi Akadémiára, és most azt hiszik, hogy a Fradi nevelő egyesületük. Vezetőjük nem tűnik szuperlúzernak, amióta listákat rejteget a cihájában, de a két milliárddal szemben az ő kétszáz milliója érdemessé teszi őt, hogy fogadjam. Jó, kap puszira egy stadiont, de szegény Kubatovot kihagyták a buliból, ez már látszik, pedig aztán ő igencsak szereti a focit. Van is neki belőle három otthon, mind aláírva, csak kár hogy kint maradt az esőn, s már alig olvasni, hogy Puskas.
Parancs kihirdetéssel zártam a bulit. Nem szabad heverni a babérokon. Szereztünk rengeteg játékgépet, amit majd illegálisan fogunk működtetni, így tiszta, adómentes jövedelemhez jut az állam. A részleteket majd kidolgozzuk a szerb maffiával, de most énekeljük el közösen, együtt az Ákos féle Teletubi indulót.
Az ember megérzi, amikor történelmet ír. Jó volt akkor, és ott szuperlúzernek lenni.