Őszinte volt. Bevallotta, hogy előre figyelmeztették, veszélyes Viktorral találkoznia. Aki kezet fogott vele, nem élte túl.
Másnap reggel, amikor felébredtünk villánkban, ami egy reality show elhagyott forgatási helyszíne volt, azonnal kopogtak az ajtón, majd az ablakon. Akkor még nem sejtettem, hogy ez a reggel lesz a lúzerek eltömegesedésének fordulónapja. Az üvegen keresztül egy madárijesztő nézett be, de igencsak vidáman, valami volt a hóna alatt is, és látszott rajta, hogy be akar jönni. Intettem a fejemmel, csak felkaptam magamra a tangám.
– Jó napot kívánok! Jelentkezni szeretnék a vörös sipkás önkéntesek közé.
– Hm, furcsa, honnan tud róluk? De mindegy is, mi a neve?
– Kakukk Marci. Naplopó vagyok, és egész nap fütyörészek. Nem is vittem semmire, bár egyesek szerint költő vagyok.
– És az ott mi a hóna alatt?
– Ja, voltam valaha utcanév tábla is, de kirúgtak tegnap.
Mutatja, olvasom, Tersánszky Józsi Jenő utca. Gondoltam szigorú leszek az újonccal.
– Hát, elég hosszú. Meg mit tett maga azért, hogy tábla legyen egy sarkon? Verseket írt? Nevetséges, kérem, lássa be.
– Tudom kérem, de engem nem kérdeztek meg, mert akkor még divat volt, hogy csak halottakról neveztek el utcát. Az egész félreértés volt, azt hitték, hogy bölcsész vagyok, pedig kérem én becsületes csavargó voltam egész életemben a Nyugat utolsó nemzedékében.
– Hát, ez az. Nyugat. Csavargó. Fogadjunk, hogy szereti a bort?
– Igen, kérem, azt is. A pálinkát is, de a bizottságnál nem számított, mert a papok most a trendi. Ugye, így mondják? Versbe pont jó, kicsit idióta, de hát magam is az volnék. Az idióta most trendi, az ördög meg a bőrét vedli.
Azonnal bevettem a csapatba, érződött róla, hogy született tehetség, amihez hozzányúl, az vagy úgy marad, vagy elromlik. Persze, jól tud fűzfa sípot faragni, az oké, de nem is konyít semmit se az excel táblázathoz, pedig e nélkül a boldogság titka, a logisztika, el sem képzelhető.
– T. Józsi lesz a fedőneve. Nem felejti el?
Nem tudtam vele foglalkozni, mert kiképzőt vártunk a központból. Sokak szerint, aki hülye, vagy haljon meg, vagy soha nem fog eljutni a buta szintig, vagyis nincs értelme a hülyék képzésének. Lombroso szerint, akit Hitler öntudatlanul lájkolt a maga kokaintól füstös agyában, már messziről látható valakiről, hogy hülye, béna, balfasz. Elég ránézni, és látod. Nem éli túl önmagát. Szerencsére az alvó sejtek Viktor uralkodásának harmadik évében éledezni kezdtek, egyre több hülye támadt fel, és kezdett bele a karmájába. Ezért jön most hozzánk a legjobb, James Bond. Ráadásul akkora megtiszteltetés ért minket, hogy pont a mai napon ötven éves, és velünk akar koccintani, holott az angol királynő, és a szerencsétlenül járt Kadhafi lázadó hívei is várják őt.
Az órámra néztem, amit egy happy meal menüben nyertem, és már nagyon azt mutatta, hogy idő van. Hál Istennek, hirtelen feltűnt egy ezüst-kék színű Austin Martin, és mintha négyen ülnének benne. Csupa öreg cimbora. Sean Connery, Roger Moore, Pierce Brosnan, Daniel Craig. Szélesen elmosolyodtam, mert Kalocsán együtt voltam velük katona, ott volt még a Kövér is, más is, de már csak az angolokkal tartom a kapcsolatot.
Ahogy kinyitottam az ajtót, hátra hőköltem, mert helyettük Szaakasvili, Grúzia egy napja megbukott miniszterelnöke állt, három gorilla kíséretében. Csak annyit kért, hogy hallgassam meg őt, és utána válaszoljak egy kérdésre. Belementem a játékba, mert kedvenc stílusom a film noir.
Őszinte volt. Bevallotta, hogy előre figyelmeztették, veszélyes Viktorral találkoznia. Aki kezet fogott vele, nem élte túl. Legalább is a hatalma. Az egyiptomiak még SMS-t is küldtek, amikor Mubaraknak vége lett. Hiába, annyira örült, hogy megkaphatta a Malév összes tégláját, meg kézmosó és WC automatáját, a szenzorosokat is, hogy belement a reptér közös avatásába. A választás előtt egy héttel. Szaakasvili sem talált rá racionális magyarázatot, hacsak nincs igaza Jungnak, hogy a halálvágy is erős, mint az élet akarás.
Érzéketlenül belevágtam. Szaakasvili mindannyiunknál is hülyébb volt, ez most már világos, mint a nap, de én nem bízom olyanban, aki mögött borotvált szteroid kiborgok álldogálnak.
– Mi a kérdés?
– Van-e feloldozás az átok alól?
– Maga kérdezi? Ezt egy ország szeretné tudni, de még magánál is hülyébbek. Kétségtelenül nincs róla tudomásuk, tévét néznek, meg magyar focit, de hülyék között is leghülyébb, aki nem az. Érti? Nem érti? Hát, ez az.
Szaaksavili sírt még egy darabig Mari ölében, mire egészen átázott a barna szvettere, amit maga kötött, amikor még pornóban utazott. Féltem, hogy a krokodilkönnyektől elázik, emiatt levetkőzik. Erre köhögés, sziszegés a hátam mögött. Megfordulok, T. József ott áll cilinderben, okuláréban, pózolva.
– Jó leszek így főnök utcai munkára, vagy megint maradhatok a halhatatlanok unalmas szerkójánál? Másképp, trendin fogalmazva, miért csak miniszterelnökök lehetnek büntetlenül cirkuszi majmok?
– Most pont olyan vagy mint Cicholina. A kőbányai delej, aki még az olasz parlamentbe is bejutott, különösen azzal a szöveggel, arra, amire az Andreotti képes, elbaszni dolgokat, ő is. Vagyis több komolyságot kérek a lúzerséghez.
Ebben a pillanatban vettem észre Szaakasviliék mögött az angol fiúkat. Türelmesen vártak.