A lúzerek, a lúzerek, megfogyva bár, de törve nem, tör előre ifjú seregünk…
A lúzerek, a lúzerek, megfogyva bár, de törve nem, tör előre ifjú seregünk…énekeltünk hangosan, jó kedvűen ma reggel, és felsöpörtük azokat a vájatokat, ahol valószínűen sétálni fognak prominens vendégeink. Ma nálunk ebédel Kövér László és Puzsér Róbert. Vagy fordítva.
Jómagam különösen izgatott vagyok, mert mindkettejükkel szoros barátságot ápoltam. Kövér elvtárs (akkor még ez a megszólítás volt divatos a hadseregben), majdnem annyiszor volt fenyítve elöljáróval szembeni tiszteletlenség miatt, mint én. Puzsérrel meg nagyon hasonlítunk egymásra a mozi sötétjében. A mostani meghívás apropója, hogy végre mindketten bevallották nagy nyilvánosság előtt, hogy lúzerek.
Kövér nem érti a tandíj elleni tüntetőket, hisz őket ez már nem érinti. Most utasítsuk vissza a gyurcsányista-buzi-bajnai-zsidó-millás-cigány-trollokat, akik szerint a szolidaritás akkor alakul ki, amikor valaki személyében nem érintett, de közösnek fogja fel a felelősségérzetet a jövővel kapcsolatban. Értem én Kövért, sokáig én is azt hittem, hogy már nem születik ágyékomból kis Bakács, és meglehetősen közömbössé váltam minden iránt, ami ötven három évnél fiatalabb. Nem baj, majd az ünnepi (van benne füstölt csülök) bableves eszegetése alatt figyelmeztetem, hogy soha nem szabad a csodát kizárni életünkből, és ahogyan megszületett a Nagy Kövér, úgy nem zárható ki a kis kövér eljövetele sem. Karácsony tájékán e gondolat mindig erősebb bennem. Abban viszont igaza van, hogy a jelenlegi uralkodó osztálynak valószínűen semmi köze nem lesz a húsz év múlva uralkodó osztályhoz, és csak történelemkönyvekben fogják tanítani, mi is volt a köteles beszéd, ki az öszödi böszme, miért követelték a parlamentben a zsidók összeírását, who is fucking Selmeci Gabriella? Jó, az utolsóból nem biztos, hogy érettségi vizsga lesz, pedig valaha egy Tescóban árultunk szalámis kiflit.
Puzsér a Tartalom Szolgáltatók, NMHH és a Mandiner szervezésében egy konferencián felszólalt, – mit felszólalt, az égre dörgött -, történelmi példákat idézve a barbárok és a polgárok harcáról. A netes trollok, blogolok, kommentelők jövőbeni megrendszabályozása kapcsán fejtette ki, hogy szerencsésebb lenne a demokráciában, ha hülyék egyáltalán nem szólnának egy kukkot sem, amihez egy intelligencia teszt lenne a határ. Aki, például, nem tud fogalmilag különbséget tenni a lépcső és a létra között, az nem kapna igazolványt. Jogos, hisz ha erre se képes, hogy tudná azt megítélni, hogy a közmunka jó-e vagy rossz? Előfordulhat éles szituációban, hogy a lépcsőre mászna, a létrán meg lépkedne. Az intelligens trollhoz, persze, szükséges lenne valamiféle hivatalra, ami kiadja a kommentelők gyönggyel kihímzett igazolványát. Kétségtelenül járna némi bürokráciával és rendőri munkával a névtelen irkálgatók beazonosítása, de ezután viszont rend lenne. Nem beszélve arról, hogy ennek a hivatalnak kell majd egy vezető, és erre Puzsér a legalkalmasabb. Abban bízom, ha így lesz, nem felejti el, hogy először én szorgalmaztam ezt a föld alatt. Megelégszem majd egy lézer blokkolóval, és némi szerény szakértői fizetéssel.
Még jó, hogy nem ért rá sem Kövér, sem Puzsér, hogy lejöjjön ide a város közepén tátongó lukba. A bablevest Gyuri csinálta, unortodox módon, vagyis a babot csak akkor áztatta be, amikor főzni kezdte. Gyorsnaszád a gasztróban, gondoltam, de az az igazság, hogy három óra főzés után is kemény maradt. Mindegy, most nem szólunk egymáshoz, csak nagyokat fingunk.