Szerző: Bakács Tibor Settenkedő

C. Zsolt tatabányai lakos, aki annyira belőtte magát „vörös Playboy-jal”, hogy magára hívta a zsarukat.

A mai reggelinél, amit Janics Natasa készített húsz tojásból, Wing lapáttal, egy napon két hírt is olvastunk, amitől izgalomba jöttünk. Mi vagyunk a szuperlúzerek krémje, de mindig feltűnnek ifjú tehetségek, önsors rontásban zsenik. Egy felelősségteljes lúzer mindig gondol az utánpótlásra, mert a világban a lúzer mennyisége konstans. A nemzeti büszkeség feszítette keblünket, mert az egyik magyar fiú volt, C. Zsolt tatabányai lakos, aki annyira belőtte magát „vörös Playboy-jal”, hogy magára hívta a zsarukat. A másik egy dél-koreai pilóta, aki nem vette észre, hogy bekapcsolva hagyta a tempomatot, és a Boeinget a földhöz csapta. Két kínai kislányból angyalt csinált. Hogy milyen cuccot tolt, nem tudjuk, de a koreaiak nem a drogot, hanem a japánokat utálják.

 

Lehet, hogy leigazoljuk C. Zsoltot a 4 Metró focicsapatába, amit Gera testvérünk alapított még a kórházban. Zsolti a cucc beszopása után látta azt is, amitől csak félt, vagyis szuperparanoiája kicastingolta 3D-ben azokat a shutgun-os, tetkós fickókat, akiket tegnap látott a saját plazmáján. Szerencsére, nála volt a mobilja, így még időben elérte a rendőröket. A hurok szorult körülötte, de egy gázfröccsel sikerült lelépnie a zombik elől.

 

A peche az volt, hogy a zsaruk komolyan vették a hívást, kimentek, de semmit nem találtak. Persze, ha ufók jönnek és támadnak, nem marad utána semmi, még nyomok sem. Ilyen ravaszak ezek a mutánsok. A zsaruk viszont profi módon visszahívták a mobilt, Zsolt felvette (hhhúúúú…mekkora lúzer, hörögtek a többiek a rántotta fölött), és visszament a támadás helyszínére ( húúúú…ez a gyerek tehetséges), ahol azonnal megbukott egy sima kérdés-felelet teszten. Itt az is kiderült, hogy nincs jogosítványa (húúúú…zseni ez a pasi), ami miatt őt tartjuk az év lúzer felfedezettjének. Talán, megúszta volna a börtönt, ha csak kábítószer birtokláson kapják rajta, de miután bódult állapotban vezetett jogosítvány nélkül, így már nincs bíró, aki szakmailag bevállalná, nem bűnözővel van dolgunk, hanem egy szuperlúzerrel, titánötvözet és vajkrém, ebből aránylag kevés van a világon. Jobb helyeken tévésztár lesz belőle, és idiótáknak vezet túlélő showt a Discoveryn.

Ha belegondolunk, a skizoid tudat hibátlanul működött, mert végül is elkapták a zsaruk azt a személyt, aki C. Zsoltot fenyegette. Ebben az esetben tettes és sértett ugyanaz, ami hungarikum.

A koreai pilóta egészen középszerű lúzer, hisz utazáshoz tömegesen használnak tudatmódosítót. Egy-két kivétel azért van, pont a repülésirányítás az egyik, ahol sokszor még a tiszta fej sem elég. Amikor felvette az egyenruháját, bizonyosan tudta, hogy ő pilóta, és nem egy raszta hajú jamaicai rapper a tengerparton. De aztán út közben kinézett egy pina alakú felhőre, és ez azért baj, mert a pina anyagtalan szemlélése helyett meg kellett volna nyomnia azt a piros gombot, amely kikapcsolja a tempomatot. Én értem, hogy nincs kellemesebb az utazó sebességnél, de ebben a műfajban tiltják a társasutazást, főleg, ha te vagy a pilóta. Most van egy kínai család a földön, amely nem a japánokat utálja, hanem a koreaiakat.

 

Este kultúr program volt, bakeliten hallgattuk Kerényi Imre buzizását, utána egy kisfilmet vetítettek Andrew Wajnáról, aki minden jel szerint belehal majd Palácsi Timeával való házasságába, ha Isten, és annak földi, hollywoodi mása is úgy akarja. Ehhez képest Damú Roland egy mázlista túlélő.

 

A hírek szerint a magyar rokonok is jelen lesznek az esküvői partin, jelmezben, ők fogják az italokat felszolgálni Schwarchiéknak. De azért jó lesz vigyázni, ezek a Vajnák biztos megszámolják az ezüstöt, ha partit rendeznek a barátaiknak.

Cini hatvanöt éves, és úgy látszik megérett arra, hogy megmutassa, mire képes egy kisnyugdíjas állami támogatás nélkül.

Furcsa hangokra lettem figyelmes a 4 Metró homályba vesző járataiból. Ezeket a folyosókat nem használjuk közösségi célokra, sőt, ha valaki egyedül akar lenni – például recskázni akar, vagy levitálni – akkor mindig ide vonul vissza. Sűrű hahózásom után Jeszi botorkált elő, és egy falinaptár volt a maszatos kezében. Messziről természetvédelmi fotóknak tűnt, de kiderült, hogy nem bálnákat vagy mamutok rekonstrukcióját élvezhetjük, hanem Zalatnay Cini legújabb művészi ihletésű naptárját csodálhatjuk meg.

 

–         Ez meg mi? – kérdeztem rá parasztos egyszerűséggel.

–         Cini hatvanöt éves, és úgy látszik megérett arra, hogy megmutassa, mire képes egy kisnyugdíjas állami támogatás nélkül. Nekem tetszik, önmagát adja, ami egy popénekes nőnél ritka. Tiszta színhús a rúzs és pakolás alatt.

–         No-no, szerintem a műanyag ipar csúcstermékét is megcsodálhatjuk mellmagasságban.

–         De ez már szélcsatornás fejlesztés, a 180 köbcenti ugyanannyit tud, mint a korábbi 550 köbcentis, markoló munkagépre emlékeztető design. Ebben a korban az ember már szerényebb, nem olyan nagy a mellénye.

–         Az aktművészetben a minőség, és nem a méret számít. Cini, ha későn is, de megvilágosodott. Vajon, pályája végére eljut-e a nagyképernyős, teljesen sima plazma változatig?

–         Nekem elég rápillantani, hogy egész estés élményt nyújtson. Most megyek és megmosom a kezem.

 

A TEK-ne sikerült megszereznie a nyomdából a még tervezés alatt álló művészi hatású naptár első nyomatát. A képek meggyőzőek, Cini egyre jobban hasonlít Zámbó Jimmyre, vagyis a belső értékek idővel a külsőben is megmutatkoznak. Jimmyről köztudomású, hogy 3 oktáv meg sem kottyant neki, Cini is sok mindent lenyelt, vagyis műélvezőként csak sajnálhatjuk, hogy a duett soha nem jött össze nekik. Ketten reggelire megették volna az Eurovíziós dalfesztivál egész mezőnyét, kötött sapka nélkül is. Ehelyett Jimmy meghalt, Cini meg a börtönrockot választotta, kár, hogy nem rögzítették, amikor a zuhanyzóban skálázott.

 

Miután minket is kihagytak a Takarék Szövetkezeti mutyiból, azon tűnődtünk, mi nem kereshetnénk egy kis mellékest falinaptárból? Brain stormingot tartottunk, egész jó eredménnyel. Gyuri egy piros pöttyös labdával a kezében szeretné megmutatni bájait, Máté havasi gyopárral ékesített tangát képzelt el magának. Jeszi szakáll nélkül, én egy rúd parizerrel pózoltam. Vak komondorunk fekete napszemcsiben éppen átesik egy parlamenti képviselőn, közben kivillantja szemfogát. Aki kettőt vesz magának – egyet otthonra a plafonra, egyet a munkahelyi öltöző szekrényébe – az bónuszként kap egy lélegzet elállító légi felvételt Orbán Viktor gumicsizmájáról, amivel a Duna nyakára lépett. A tizennyolc éves karika emiatt kötelező, de abban bízunk, hogy idővel mindenki megérik arra, hogy sunázzák.

Őszintén megmondom, bár anyámnál jobban szeretem Vezérünket, egy kicsit megsértődtem, hogy családunk nem kapott trafikot.

Pedig régi, dohány fogyasztó család a miénk, magam is drogos vagyok, ami nem csoda, hisz anyám volt előttem példakép, aki szívott Mátrát, Fecskét, Ezüst Kossuthot, Tervet, – csupa jó minőségű nemzeti termék volt ez a hatvanas években, – tehát mi már akkor is ragaszkodtunk ahhoz, ami magyar, s messziről kerültük a Plovdivet, vagy a Mahorkát.

 

Az idegen és szennyezett szív akkor alakult ki bennem, amikor az átkozott rendszerváltás révén a magyar dohányipart felvásárolták a multik. Szívtam is a fogamat, hogy ezentúl Marlborot, vagy Pall Mall-et kell az arcomba tolni, de jó magyarként megértettem, a dohány lobbi sokat tesz a magyar nemzeti koncentrációért. Régen is, ma is, mert gondolom, az ő lobbi tevékenységüknek köszönhető, hogy Vezérünk bölcsen, egészségünk miatt aggódván betiltatta az un. elektromos cigarettát, ami kész árverés. Oké, van benne nikotin, de más semmi. Nem is tudok vele igazi füstöt fújni, fehér vízgőz szar borít el, még szaga sincs. Nem beszélve arról, hogy én azért nem tudok leszokni a cigiről, mert egyszerűen megkedveltem azt a negyvennégy féle adalék anyagot, amit a gyártók grátisz hozzátesznek minden egyes szál bagóhoz, potom áron. Bűntudatból és unortodox gazdasági okok miatt megpróbálkoztam az otthoni tekeréssel is, de messze nem élvezhető a kezeletlen tiszta dohány, hiába olcsóbb.

 

Én, mint a szuperlúzerek demokratikus úton kinevezett tejhatalmú főnöke, persze, az orromig sem látok. Buta vagyok a bonyolultabb összefüggések felismerésére. Azt se értettem, hogy dohányboltba, ahova gyerek nem léphet be, miért árusítanak fagyit? Evvel az elektronikus blázzal is az a baj, hogy gyógyszernek minősül, közben pedig csak arra szolgál, hogy ott is füstölhessünk vele, ahol tilos a füstölés. Vagyis az anarchisták bagólesőjében ilyen lóg, ők azok, akik ha kinyitják a szájukat, mindig nagyobb mondandójukban a füst, mint a láng. Szerencsére Gyuri magasabb gazdasági szempontokból is rávilágított, miért fontos kormányunknak annyira a dohányból szerezhető dohány? A nyugdíjpénztárak lenyúlása után nem maradt más menekülési útvonal, mint a tb. jogosultak, nyugdíjra ácsingózok drasztikus csökkentése, vagyis ha tíz éven belül elérjük, hogy a magyar ember hatvan felett már nem a saját kertjébe, hanem a temetőkertbe vonul vissza, kimászhatunk a gödörből. Az egyén talán nem – meg kell várni krisztus második eljövetelét – de a nemzet igen. Vagyis nem az a kérdés, mit tehet értem a nemzet, hanem én mivel szolgálom a hazámat? Például, ha megdöglöm tüdőrákban, agyvérzésben, bármiben, akkor nem helyes menekülő útvonalakat keresnem, húznom az időt.

Ma délután közösségi foglalkozás volt a 4 Metró Rákóczi tér alatti vájatában. Sikerült szereznünk egy barackfát az Ikeából, amit önerősen hat óra alatt összeszereltünk. Mindannyian alákuporodtunk, talpainkat egymásra helyeztük, és daloltunk. Ákost, Palcsót, ByAlexet, a székely himnuszt egy messziről zsidó, de közelről igazi Székely, József énekelte el. Vidám hangulat áradt a föld alól.     

Attila? Gordon? Megőrültetek? Azon vitatkoztok, hogy ki vegye át Viki Vezértől a hivatalt? Nem mindegy?

Ma reggel feldíszítettük a 4 Metró kelenföldi állomásának hűlt helye alatti gödröt. Két oka is van. Az egyik, hogy Tarlós István megígérte, hogy még idő előtt átadják. Emiatt száraz virágokat vettünk, hogy ha pár év múlva tényleg felavatják, teljes díszében pompázzon. A másik ok volt a fontosabb, miniszterelnök jelöltek jöttek le hozzánk háztűznézőbe.

 

Bajnai Gordon, és Mesterházy Attila látogatása nem volt meglepetés. Már régóta figyeltük őket, mint lehetséges vezetőket a szuperlúzerek élére. A Szárszói konferencia meggyőzött minket, hogy egy speciális politikusi állatfajtáról van szó, a szuperlúzer duóról. Egyik a másik nélkül el sem képzelhető, ennek ellenére ők azt hiszik, hogy egyedül többet érnek, mint ketten. Amikor beléptek, akkor is azon vitatkoztak, melyikük mutat jobban a miniszterelnöki bársonyszékben? Azonnal behívtam őket a hálókamrámba – itt lehetetlen a lehallgatás, mert Hajdú mosógépet üzemeltetek 24 órában, centrifugálásos programon – és mindkettő szemébe néztem egyszerre, ami nem volt könnyű.   

 

–          Attila? Gordon? Megőrültetek? Azon vitatkoztok, hogy ki vegye át Viki Vezértől a hivatalt? Nem mindegy?

Gordon nyugodt volt, halkan válaszolt.

–          Nem akarok még egyszer Internacionálét énekelni ilyen hamis kórussal. Mesterházy képtelen elviselni, hogy ne ő diktáljon. Most is felállított minket Horn Gyula halála miatt. Horn soha nem tett volna ilyet velünk, ő profi volt.

–          Hornt ti, politikai brókerek, hajszoltátok a halálba. Igaz, hogy felálltatok, de még így sem értek fel hozzá, pedig ő kis termetű volt. Kisebb Orbánnál, mégis nagyobb.

Itt közbevágtam, mert láttam, hogy Gordon sápad, Attila feje vörösödik.

–          Üljetek le, és kapjatok be egy kis Sanaxot, rátok fér. Úgy érzem, megzavarodtatok.

 

Ezek után jó két órába telt, amíg megértették, ha nem győznek a választásokon, akkor nem lesz belőlük, egyikükből sem, miniszterelnök. Nem fogadtam el kifogásnak, hogy a választási időkben szeretnének miniszterelnök jelöltek lenni, mert már előre kinyomtatták a névjegyeiket, és mindegyiknek tetszik a dombornyomású kártyácska. Kétségbeesésembe hipnotizáltam őket, hogy keressék meg egymásban a közös pontot. A Gyurcsók módszert használtam, és az eredmény katasztrofális lett: kiderült, hogy az egyetlen közös pont bennünk, mindketten utálják Gyurcsány Ferencet. Annyira, hogy a több százezer szavazatot is a kukába dobnának, csak ne kelljen hallgatniuk azt az okos tojás fejét a parlamenti büfében.

Szomorú voltam este, mert én is megértettem, szeretett vezérem, Viki, ilyen ellenzék mellett soha nem lesz szuperlúzer. Soha nem fog lejönni közénk a föld alá. Valóban igaz, hogy ennyi vak komondor között a félszemű Jumurdzsák a király.

A tranzakciós illeték megemelését a lakosság fizeti, de ezt úgysem értik azok, akiknek nincs bankkártyájuk, vagyis pénzük. És még azt mondják, hogy a kormány nem érzékeny a szegényebb rétegekre.

Gyuri mérhetetlenül unatkozik a Nemzeti Bank élén, ezért a haverjával, Vargával, akinek Harry Potter féle stílusa és termékenysége reményekre ad okot, kitaláltak egy Nemzeti Kvíz játékot. Bárki részt vehet benne, aki közelről is magyarnak látszik, és elmúlt hat éves. Azért hat év lett a korhatár, mert egy iskolaköteles egyén már tud bánni a bankkártyával, és simán leszívja aput, ha bőrtárcájában a pinkód számait mellette tartja egy kis kockás lapon. Augusztustól az állam duplán örül, ha kicsik és nagyok bankkártyán keresi a pénzét.

 

Oké, a tranzakciós illeték megemelését a lakosság fizeti, de ezt úgysem értik azok, akiknek nincs bankkártyájuk, vagyis pénzük. És még azt mondják, hogy a kormány nem érzékeny a szegényebb rétegekre, lám, ők meg sem érzik ezt a másoktól elvett pici pénzt. Ami kb. százmilliárd forint, sneci, dubai póker partinál csak beszálló della lehet, lássuk be. Nem is az összeg a lényeg, hanem a játék, amit ez alapján játszanak a magyarok. Megpróbálják majd kitalálni az oktondi buksik, vajon a Felcsúti Családi Vállalkozás mire költi ezt a százast? Újabb műfüves stadionra? C. Ronaldó egy hétre a Vidibe igazol? Fekete György tűzzománc pályázatot ír ki? Kerényi Imre a színházak után buzitlanítja a filmet is?

 

Rosszindulatú találgatások ezek, mert hát persze, hogy visszaadja nekünk Viki azt, ami a miénk. Pedagógus életmodell? Tizenharmadik havi nyugdíj? W. Rooney a Fradiban? Na, ugye, hogy csak jól járhatunk, ha kormányunk beszed előre egy kis pénzt?! Különben is dög meleg van, kiér figyelni minden részletre. Azért nem mondták, hogy a költségvetéshez kell, mert hátha még emlékszik valaki arra, hogy a múlt héten lekerültünk a kötelezettség szegés miatti korlátozottak listájáról. Még ebben a melegben is beugorhat valakinek, hogy ez több pénzt jelent. Mondjuk ki, mocskos pénz ez, euró, de megérdemeljük. Akkor meg minek foltozni a költségvetés virtuális foltját?    

 

Ekkor javasolta Gyuri, hogy indítsanak társasjátékot, és aki beletrafál a választási évben, hogy mire ment el a pénz, az kaphat fődíjként egy nemzeti trafikot, együtt ebédelhet Simicska Lajossal egy egzotikus szigeten, és egy éven át nézheti Rubint Réka poszterét az ágya felett. Tíz perc nézegetés felér egy másfél órás edzéssel.

 

Én nem játszom, mert ismerem a főnököt. Még ő se tudja, mire nem lesz elég ez a pénz. Különben is, minden pénzemet a zoknimban tartom. Apropó, hol a zoknim?

A világ első víz alatti filmszemléjére szépen érkeztek a nevezések. Különösen örültünk a John Wayne alakításairól híres Tarlós Istvánnak, aki egy lakatlan szigetre vetődik (Margit).

Úgy búcsúztam el, hogy vége a lúzerek hőskorának, megfulladunk mind a 4 Metró alagútjaiban. De nem így történt, mert elfelejtettem Gyurit, akinek zseniális ötlete volt. Most is igaz a tétel, nem minden autista zseni, de minden zseni autista. A Közgéptől szerzett búvárruhákat, Felcsútról oxigént, így akár választásokig is kihúzzuk a halak között. Persze, unatkozunk, meg lehet szokni azt a kérdezz-felelek játékot is: vajon most mit visz a víz? A nagymamát vagy csak a gyerek játékmackóját? Így hát filmeket nézünk, persze, nem orvosos náci horrort, hanem pozitívet, olyat, amikor a magyar nép összefog vezetőivel, illetve a kockás inget és gumicsizmát viselő emberrel, aki egy közülünk.

 

A világ első víz alatti filmszemléjére szépen érkeztek a nevezések. Különösen örültünk a John Wayne alakításairól híres Tarlós Istvánnak, aki egy lakatlan szigetre vetődik (Margit), és vakmerő bátorsággal szemrevételezi a medencék állapotát. A trutyi fenyeget mindenütt, de az embernél nincs semmi csodálatosabb – érzést jelen esetünkben a főpolgármester képviseli. Hát, nem könnyű megúszni kamera nélkül az árvízi védekezést, az már biztos. De Tarlós igazi filmes, szereti a hosszú snitteket, mint Jancsó, az alternatív filmezésben is otthon van, mert láthatóan döccen a vágás. Ezt a jól eső fésületlenséget szeretem a dán Dogma csoportban is. De benne van Clint Eastwood is, az a nézés, amitől a csajok bugyija nedves lesz, a férfiak torka kiszárad. Ahogy Tarlós nézi a homokzsákokat, feláll hátamon a szőr, egyértelműen katarzis.

 

 A vetítések után ankétokat tartunk, és mindenki izgatottan keresi a megoldást. Milyen új irányok jelentkeznek a politikai trash marketingben, és ezen belül mit jelent a magyar út? Új magyar nemzeti film. Persze, nem az a sátántangós Tarr Béla és bandája, hanem ez a pozitív árvízi stílus, amiben azért van némi Tarantinó íz is. Kedvenc mondatom, amikor a kockás inges színész közli a térkép fölé görnyedő tehetetlen szakemberekkel, hogy péntektől miénk a víz. Hát ez a tökösség, aki nem menekül, hanem megfordul, és csak annyit akar tudni, hogy innentől a probléma az övé, vagyis nemzeti, sőt, magyar, ami felcserélhető fogalmak egy miniszterelnök esetében.

Az is tetszik, hogy mindent szépen megköszön az embereknek. Parabola a filmben, ahogy T. Gilliam a Brazilban csinálja, vagyis világos, hogy mi köszönhetünk neki mindent, ezt a nyugalmat is, ami az arcán honol, mégis ő igazi miniszter, szolga, a nép szolgája, látható a kamera keresőjén keresztül is. Milyen szánalmas hozzá képest ez a tornából felmentett Bajnai, lapáttal a kezében?! Tudja ezt a kolbászt töltő kockás ingű, szeméhez távcsövet tartó férfi is, ezért klasszikus szabályok szerint a hűvös Humphrey Bogart stílusban lejátssza politikai ellenfelét a pályáról.

 

A díjakat demokratikusan én, és mint vízügyi szakértő, Janics Natasa döntötte el. Így közönség szerint a legjobb rövid film, amikor Orbán Viktor Pintér Sándorral autózik. Legjobb drámai film az, amikor Orbán Viktor találkozik a tűzoltókkal, és katonának nézi őket. A legjobb férfialakítás díját is Orbán Viktor kapta, de hatalmas vita után, sokan Tarlós szikár stílusát jobban bírták. Mindegy, mert ő megkapta a legjobb első filmes arany kecskéjét, és biztattuk, hogy ne hagyja magát. Benne sok lehetőség van, övé a főváros, tele dögös helyszínekkel. Nem véletlen, hogy Bruce Willis is nálunk forgatott, az én nappalimban, amikor anyagilag ötödször is kemény volt hozzá az élet.

Életmű díjnál már nem volt vita, ezt ebben az évben is Orbán Viktor kapta.

  

Vége a szuperlúzerek hőskorának, amikor nemzetünk legbénábbjai összefogtak, hogy győzzenek a sikeres geciken.

Elfehéredtem, amikor a szikratávírón jelentette külső emberünk (Balogh József), hogy megindult az ár a hegyekből. Tudtam, miről beszél, mert egyszer Romániában elkapott a nagy árvíz, és nem is ijedtem meg addig, amikor 130-cal tepertem, mégis befolyt alul a víz. A város sötét volt, csak mentők villogtak, teljes káosz, mint a filmekben. De nem ekkor fostam be először, hanem amikor megláttam. Magam előtt, mellettem, mögöttem. Nem akartam elhinni, hogy jól látok, minden irányból víz folyik, elég nagy sebességgel, mert mindenféle élő és holt kacatot sodort magával. Nem fotóztam le, mint az idióták, közülük is a legnagyobb a Viharvadász, hanem beugrottam a kocsiba, Tarantinós stílusban hátrasuttogtam a gyerekeknek, hogy ideje indulnunk, majd százharmincat toltam, de ezt már meséltem. Tudtam, nem nagy cucc a halál, de akkor még nem akartam meghalni Romániában. Ez is nacionalizmus?

 

Míg ezen gondolkodom, a mi kedves, kedvenc folyónk, a kéknek soha nem mondható Duna helyet ad a pusztító árnak, amiről szakemberek késő éjszakákig vitatkoznak arról, hogy eltereljék Csepel szigetét elöntve, vagy nem kell pöcsölni: gát, és homokzsákok, a harc után fejenként két üveg sör a polgármester számlájára. A nemzet összefog, összeborul DK-ás és Fideszes (vagy nem), mindegy, ez egyszerűen véget vet földalatti rejtőzködésünknek. Vége a szuperlúzerek hőskorának, amikor nemzetünk legbénábbjai összefogtak, hogy győzzenek a sikeres geciken. Gyuri elveszíti a gyökereit, és elsorvad a Nemzeti Bank üres fiókjában. Janics Natasa, ha vizet érez, azonnal lapátolni kezd, és megint hoz egy aranyat a Kováccsal. Nem, ezt nem engedhetem meg, életművem összeomlik, éppúgy, mint a Tanúban az egész hazug rendszer, miközben a Duna csak folyt.

 

Azért is fehéredtem el, mert mi van, ha most is úgy van, mint Bacsó Béla filmjében, az egész politikai cuccnak bebaszott a természet. Jó példa rá a rezsicsökkentés. Kár, hogy nyáron is tél van, de később emlegetjük majd nosztalgiázva 2013-at, amikor enyhe telünk volt nyáron. Tök szar lehet most a Fidesz politikai marketing osztályán dolgozni, mert ki meri majd megmondani a Vezérnek, hogy ők nem tehetnek az időjárásról, az ötlet tényleg jó volt, mindenki be is szopta, csak hát ezektől a frontoktól mindenkinek fáj a feje. Én például hívő vagyok, de eddig még nem hittem a természeti elemek demokratikus érzésében, pedig ők tényleg mindenkire lecsapnak. Oké, én is tudok olyan állami vezetőről, aki rabokkal gátat emeltetett a vityillója elé, de így van ez, ha jön a víz. Különben is, a rabok jobb ötlet, mint a közmunkások. Ők még örülnek is, hogy levegőn lehetnek. Én ezért is szeretem őket, mert ismerem az egész történetet. Benne van a Tanúban. És most őszinte leszek, nem az én ötletem volt a szuperlúzer kommandós csapat felállítása, hanem Virágh elvtársé, amikor hosszasan szemlélte Pelikán József gátőrt a Andrássy utca hatvanban.  

Tuti biztos az üzlet, ha meg tudunk egyezni Dzsudzsák Balázzsal, hogy az összetört autóit nálunk javítassa.  

Gyuri, az unorthodox gondolatok zseniális elméje, fantasztikus ötlettel állt elő, mivel tudnánk a 4 Metró Szálló vendégeinek egy kis pénzt keresni? Igaz, hogy már van szolgálati autónk (Roys-Roll), amit darabokra szedtünk, és alkatrészként értékesítünk jó pénzért, de mindig van ennél lejjebb is. Tuti biztos az üzlet, ha meg tudunk egyezni Dzsudzsák Balázzsal, hogy az összetört autóit nálunk javítassa.  Gyuri már megint szarva között a tőgyére csapott szellemi kalapácsával.

Dzsudzsák esete különben is érdekel engem. Nem olyan egyszerű szuperlúzernek lenni, főleg, ha az ember tele van pénzzel, de ami az embernek lehetetlen – tevével átrongyolni a tű fokán – attól még Istennek lehetséges. Vagyis Balázsunk a messzi Hollandiában sztárként csillogva bevilágította a Pannon medencét, azt hittük róla, hogy fénylő nap, amely soha nem nyugszik le. Ám, a még messzibb Oroszországban eleve üstökösként tűnt fel, amiből a végére sercegő gyufa ellobbanó lángja lett. Oké, a tények általában engem sem zavarnak, mint Gyurit, de az öt gól, amit rúgott a bajnokságban nem lenne rossz eredmény, ha kapus lenne, de balszélsőként már nem olyan zsír. Szerencsére ez nem érintette válogatottságát, és hiába volt gólképtelen, hiába nem tudta lefutni a védőjét, hiába voltak pontatlanok a beadásai, töretlenül élvezte a kapitány bizalmát. Ekkor írtam fel a kockás noteszembe a nevét, mint lehetséges szuperlúzernek, de ez azért még kevés volt ahhoz, hogy kiválasztott legyen a föld alatt. Sokszor csak pár milliméter hiányzik ahhoz, hogy valaki a középszerből eljusson az eredetiségig, és ez zavart Balázsnál is. Ám most, hogy kiderült róla, ő sem egy Schumacher, éreztem, van ebben a fiúban annyi, hogy végül nálunk kössön ki, és Jeszi felett aludjon. Jeszi hamarabb volt itt, így jogosan dönthet arról, hogy mélyen vagy magasabban aludjon a Rákóczi tér alatt.

Porsche, Lamborghini, Maybach, Bentley javítását azonnal vállaljuk, határidő nélkül! – táblát már meg is festette nekünk Gyuri Black egy lisztes gyúródeszkára. Jól néz ki, érződik benne, a magyar út járható, ha bárkinek is kedve lenne rálépni. Először is szereztünk két jó erős bányalovat, amit bármikor befoghatunk az autók elé, ha a motor rejtett hibája nem jön elő szép szóra. A benzin fogyasztást így jelentősen csökkentettük, ami nem lehet mellékes, ha már valaki ennyi pénzt költött a segge alá.  Most azon dolgozunk, hogy a kocsi stabilitását biztosítsuk, mert rájöttünk arra is, hogy négy kerék helyett elég három is, amivel a súrlódás jelentősen csökken. Ha sikerül elérni a luxus autóknál a fogyasztást levinni nullára, simán  beleröhöghetünk Putyinék arcába, amikor majd olajat vagy gázt akarnak a nyakunkba varrni. Kísérleteztünk a két kerékkel is, de pedál nélkül nem megvalósítható, nem beszélve arról, hogy Magyarországon elég keskeny a bicikli út egy háromszáz lóerős járgánynak.

Jó hírek érkeznek a központból. Már- még csak nyolcvan százalékos a 4 Metró készültségi állapota, ami azt jelenti, ezt az évtizedet még nyugodtan itt tölthetjük. Bevallom, néha aggódom, hogy egyszer eszükbe jut a budapestieknek, hogy miért fúrtak egy jó nagy lukat a föld alá? Ám a centrális erőtérben megjelenő győzelmi jelentések mindig meggyőznek arról, hogy ej, ráérünk arra még, hogy pánikba essünk. A szuperlúzerekre jellemző, hogy nem befolyásolja őket az idő, legyen viharos szél vagy ragyogó napsütés. A tragédiákat elhárítani úgy sem lehetséges, csak túlélni, ebben pedig mi magyarok vagyunk a legjobbak a világon.       

Megfigyeltem, hogy a milliárdosok zsebében még véletlenül sincs apró, amiből adhatnának a homlesseknek, vagy bedobhatnának a parkoló órába. Ha milliárdos lennék, én sem váltanám aprópénzre a tehetségem.

Hála, Istennek, a magyar gazdaság robog, és ennek a jó eredménynek tudható be, hogy underground csapatunk megkapta a régóta várt hivatali gépkocsiját, egy fekete matt színű Rolls-Royce Phantomot. A gépjármű sok mindenre alkalmas, hatalmas csomagterébe belefér simán Jeszi manikűr készlete, Gyuri medicín labdája, az én guminőm, ha bármit kifogásolhatok benne, hogy alulról egy tucat kerékbilincs lóg rajtuk, aminek piros színe elüt a vajszínű kárpittól, és emiatt menet közben kattog.

 

Fürst Gyurinak köszönhetünk mindent, mert végre belátta, hogy ő is egy igazi lúzer. Első látásra a Centrum Parkoló milliárdosa nem tűnik vesztes amatőrnek, hisz ha belegondolunk, hogy a parkolási büntetésekből soha egyetlen petákot nem fizetett a NAV-nak, akkor elképzelhető, hogy maradt mit aprítani a tejbe. Vagyis az egy milliárdot, ami hiányzik, gondolom, kiköhögi a mellényzsebéből, nem szokott ő szarozni semmiségeken. Még azt sem tartom furcsának, hogy olyan autót vett, amiből nincs még egy Magyarországon. Igaz, emiatt még a legbénább magánnyomozó irodák is gond nélkül tudták követni őt.

A százmilliós vételár a hülyének is megéri. Főleg, hogy a garancia idő alatt mindig feltöltik neki az ablakmosót. A furcsa az, hogy az autó kesztyűtartójában nem tartott magánál egy marék százast. Mármint parkoláshoz, de erre is van magyarázat. Megfigyeltem, hogy a milliárdosok zsebében még véletlenül sincs apró, amiből adhatnának a homlesseknek, vagy bedobhatnának a parkoló órába. Ha milliárdos lennék, én sem váltanám aprópénzre a tehetségem.

Amit nem értek, hogy képtelen volt elintézni korábbi cégénél a büntetéseket, illetve nem vett a stexből magának egy hideg vagy lángvágót. Kár, hogy amikor örökösen forgalmi akadályt képezett a belvárosban a baszom nagy kocsijával, nem nekem szólt, mert én esetenként 10 ezer forint +áfáért elintéztem volna neki. (Persze, ha két évre aláír egy hűségnyilatkozatot, hogy csak az én cégemmel dolgoztat: Ez most kisbetűs apróság a szerződés alján, spongya rá.)

Fejlettebb demokráciákban a járókeretes nyugdíjasok is agyon verték volna Gyurit, hogy a pártfinanszírozás e titkos emlékművét provokálóan közszemlére tette. Még jó, hogy miénk nem ilyen, hanem unortodox királyság, ahol a Centrumról még mindig azt hiszik, széles választékú üzletház. Vagyis az, de nem úgy, ahogy Mari néni a gangon képzeli, és emiatt az unokáját szalajtja le oda dianás cukorkáért. Sőt, azt sem értem, miért csak a parkolásért, és az út használatért kell fizetni, amikor az autó belseje kiválóan alkalmas kisállattartásra is. Hiába, a ravasz magyar paraszt mindig megússza a törvényt.

 

Az új autó miatt mindenki izgatott volt, takarodó után sem tudott elaludni. Máté korai érésű cseresznye magokat köpdösött, Gyuri jódlizott, Jeszi beatboxolt, Natasa a lapátjával pókokat üldözött a sarkokban. Kénytelen voltam elővenni az Öszödi beszéd eredeti kiadását, és belőle felolvasni. Fél óra múlva már mindenki aludt ebben a kurva metróban.

 

Ők is abban bíznak, ha a humánerőforrások miniszter beveti a saját testét, akkor nekik is lesz orgazmusuk.

Ma egész délelőtt virágot ültettünk a föld alatt, leginkább olyan fajtákat, amik nem igényelnek napfényt. Gyuri kísérletezett ki különös organizmusokat, amik beton, moszat, és papapiskóta keverékéből áll, a héten egyszer kell megöntözni gázolajjal. Neon lila és fekete virágokat hoz, és a szaga enyhe, pézsmapocokra emlékeztet.

 

Vízben oldva jótékony hatással van a deréktáji piros pontocskákra és a lúdtalpra. Az unortodox növénynemesítés ma még gyerekcipőben jár, de remény van rá, hogy idővel gazdagon termő gumicsizmává növi ki magát.

Örültem neki én is, csak tegnap este túl sok maszlagot tettem a teámba, amitől fáj a fejem egy kicsit, de ez mégiscsak jó hír, arról tanúskodik, hogy még élő szellem punnyad a buksimban.

 

Vendégeket várunk, egy csomó keresztény fiatalt, akik eddig még nem találtak párra, de állami támogatással semmi sem lehetetlen. Így ők is abban bíznak, ha a humánerőforrások miniszter beveti a saját testét, akkor nekik is lesz orgazmusuk. Már messziről hallottuk jönni őket, mert Old Boys nótákat énekeltek, főleg instrumentálisakat. Több tucat lány és fiú, akik nagyon hasonlítottak egymásra. Első látásra nem jöttem rá, de ahogy közeledtek, már tudtam, mi bennük a közös. Mindegyikük Áder-féle bajuszt viselt, a lányok kecseset, vékonykát, a pasik már kövérebbet, magyarosat.

 

Vagyis mondhatjuk, hogy az átlagnál szőrösebbek voltak, de ez nagy előny télen. Viszont egy szőrös segg, vagy láb valóban nem annyira kívánatos, mint Tóth Gabi csöcse, így azonnal tudtam, mit kell tennem. A borotva nem igazán jó megoldás, mert újra kinő. A gyantázás fájdalmas. Szerencsére meg van még a disznópörköléshez használt házi lángszórónk, a végén sima és szoli barna lesz a jövő gyáva nemzedéke, ami után majd mernek üzekedni.

 

Persze, most is volt köztük olyan libsi, aki buziként potyázni akart. De ezeket hamar felismerni, sok verset tudnak kívülről, és színészként próbálnak elbújni az egészséges magyar társadalom kalocsai mintás leple alatt. Van pár keresztkérdésem, ami alapján biztosan el tudom dönteni, hogy az illető nem családcentrikus, hiába tart otthon vak komondort.

 Szereti-e Shakespearet? Olvasott-e Oscar Wilde-ot? Freddie Mercury mikor halt meg? Elton John miért visel fejfedőt? Szájer József felesége hány éves? A kisebbségi jogok ombudsmanja cinkos e vagy néma? A „mikor szopott utoljára?”- kérdésre még a legedzettebbek is belepirulnak, pedig én csak arra vagyok kíváncsi, hogy időben megkapták-e az életfontosságú anyatejet. 

 

Estig maradtak, és sokat táncoltak párban vagy körben. A körtáncnál összeillesztettük a talpunkat, ami után magamnak is feltettem a tesztkérdéseket, és alig mentem át. Az elején volt egy kis zavar, amikor azt kiáltottam, hogy hölgyválasz, és ezt sokan félreértették. Hiába, az identitás egy titok, de ebben segít, ha elegendő mennyiségű bodza szörpöt iszunk Tormay Cecilt olvasgatása közben. A lényeg, hogy hatalmas buli volt, a tangám a végén egészen lucskos lett. Valóban igaza van a Vezérnek, több ilyen alkalomra lenne szükség, hogy a nemzet eggyé váljon. Vagyis, akit ma megkurhatsz, ne halaszd holnapra. A bűn nem más, mint vétkes mulasztása a jónak.