Őszintén megmondom, bár anyámnál jobban szeretem Vezérünket, egy kicsit megsértődtem, hogy családunk nem kapott trafikot.
Pedig régi, dohány fogyasztó család a miénk, magam is drogos vagyok, ami nem csoda, hisz anyám volt előttem példakép, aki szívott Mátrát, Fecskét, Ezüst Kossuthot, Tervet, – csupa jó minőségű nemzeti termék volt ez a hatvanas években, – tehát mi már akkor is ragaszkodtunk ahhoz, ami magyar, s messziről kerültük a Plovdivet, vagy a Mahorkát.
Az idegen és szennyezett szív akkor alakult ki bennem, amikor az átkozott rendszerváltás révén a magyar dohányipart felvásárolták a multik. Szívtam is a fogamat, hogy ezentúl Marlborot, vagy Pall Mall-et kell az arcomba tolni, de jó magyarként megértettem, a dohány lobbi sokat tesz a magyar nemzeti koncentrációért. Régen is, ma is, mert gondolom, az ő lobbi tevékenységüknek köszönhető, hogy Vezérünk bölcsen, egészségünk miatt aggódván betiltatta az un. elektromos cigarettát, ami kész árverés. Oké, van benne nikotin, de más semmi. Nem is tudok vele igazi füstöt fújni, fehér vízgőz szar borít el, még szaga sincs. Nem beszélve arról, hogy én azért nem tudok leszokni a cigiről, mert egyszerűen megkedveltem azt a negyvennégy féle adalék anyagot, amit a gyártók grátisz hozzátesznek minden egyes szál bagóhoz, potom áron. Bűntudatból és unortodox gazdasági okok miatt megpróbálkoztam az otthoni tekeréssel is, de messze nem élvezhető a kezeletlen tiszta dohány, hiába olcsóbb.
Én, mint a szuperlúzerek demokratikus úton kinevezett tejhatalmú főnöke, persze, az orromig sem látok. Buta vagyok a bonyolultabb összefüggések felismerésére. Azt se értettem, hogy dohányboltba, ahova gyerek nem léphet be, miért árusítanak fagyit? Evvel az elektronikus blázzal is az a baj, hogy gyógyszernek minősül, közben pedig csak arra szolgál, hogy ott is füstölhessünk vele, ahol tilos a füstölés. Vagyis az anarchisták bagólesőjében ilyen lóg, ők azok, akik ha kinyitják a szájukat, mindig nagyobb mondandójukban a füst, mint a láng. Szerencsére Gyuri magasabb gazdasági szempontokból is rávilágított, miért fontos kormányunknak annyira a dohányból szerezhető dohány? A nyugdíjpénztárak lenyúlása után nem maradt más menekülési útvonal, mint a tb. jogosultak, nyugdíjra ácsingózok drasztikus csökkentése, vagyis ha tíz éven belül elérjük, hogy a magyar ember hatvan felett már nem a saját kertjébe, hanem a temetőkertbe vonul vissza, kimászhatunk a gödörből. Az egyén talán nem – meg kell várni krisztus második eljövetelét – de a nemzet igen. Vagyis nem az a kérdés, mit tehet értem a nemzet, hanem én mivel szolgálom a hazámat? Például, ha megdöglöm tüdőrákban, agyvérzésben, bármiben, akkor nem helyes menekülő útvonalakat keresnem, húznom az időt.
Ma délután közösségi foglalkozás volt a 4 Metró Rákóczi tér alatti vájatában. Sikerült szereznünk egy barackfát az Ikeából, amit önerősen hat óra alatt összeszereltünk. Mindannyian alákuporodtunk, talpainkat egymásra helyeztük, és daloltunk. Ákost, Palcsót, ByAlexet, a székely himnuszt egy messziről zsidó, de közelről igazi Székely, József énekelte el. Vidám hangulat áradt a föld alól.
