Szerző: Bakács Tibor Settenkedő

Én is utálom a fiatalokat, főleg, hogy megöregedtem.

Szép piros betűkkel egy funér táblára festette Gyuri, mert neki nemcsak agya van, hanem keze is. Kitettük a Keleti Pályaudvar legsötétebb gödrébe, rászereltünk egy vészvillogót, ez majd csak visszariasztja a tüntető diákokat. Elmagyarázom, mert nem is olyan egyszerű.

 

Amikor Hoffman Rózsa kijelentette a parlamentben, hogy nincs tandíj, hanem önrész, akkor megakadt a babfőzelék a torkomon. Szokásommá vált, hogy ebéd közben nézem a parlamenti tévéközvetítéseket. Rózsa profi volt, olyan arcot vágott, mintha csak annyit mondott volna, hogy molylepke, és folytatta annak magyarázását, miért fognak a diákok jól járni, ha kevesebb hely lesz támogatva az egyetemeken, és sokkal több lesz a részképzés. Ha nem figyelsz, mondjuk alszol, vagy tök mata vagy egy üveg vodkától, és két csík kokaintól, észre sem veszed azt, hogy aztán most jól kibasztak itt mindenkivel, aki húsz év alatt van. Egyetértek. Én is utálom a fiatalokat, főleg, hogy megöregedtem. Különben is, nekem tetszik az a megoldás, hogy húzzanak innen a picsába. Máskülönben hogy lenne ennyi magyar Nobel díjasunk?

 

A helyzet kommunikációs szempontból azért volt nehéz, mert amikor fizetőssé tettük az oktatást, akkor mondta Rózsa, hogy nincs tandíj, így mi sem írhattunk mást a figyelmeztető táblánkra. Gyurinak, hogy pusziljam a piros pöttyöcskéit, jutott eszébe, hogy legyen egy másik tábla is alatta, amin az áll, belépődíj 5 ezer vagy százharminc euró. Ha ezek után is be akarnak jönni a diákok kíváncsiskodni a 4 Metró labirintusaiba, jöjjenek, már rég kialakítottunk egy Makovecz stílusú állomást, konspirációs fedő célzattal, ha turista keveredne ide. Ott egy tévéshopos marketinges, univerzális gyalú készlettel elmagyarázná nekik, hogy miért jobb mindenkinek, ha kevesebb a diplomás az országban. Főleg, hogy a régebbiek majdnem mind elmentek.

 

Este pezsgőt bontottunk, ünnepeltük testvérünk, Semjén doktor tudományos sikerét. A HVG-s karaktergyilkosok most elpusztulnak szégyenükben. Mondták a tévében, tudom, hogy úgy igaz az egész, hogy ő egy évvel hamarabb írta azt, amit a mentorától másolt, vagy nem is másolta, hanem a mentora…na, mindegy, a lényeg, hogy időben megelőzött mindenkit a szociológia területén. Jeszi áttette angolba az egészet, ott van múltbeli jövő, meg jövőbeli múlt, úgy érthető az egész történet, csak ezen a fránya magyar nyelven törik meg ez a plagizálás. Mindannyian tudjuk, hogy őt üldözik, mint vértanú keresztényt, van is egy vendég vájata, házi  kápolnával, ha bármikor erre téved egy fárasztó fülemüle vadászat után. Eddig még nem jött, sok a dolga, ott ül Viktor ballján, vagy jobbján? Nem tudom. Azt is mindig keverem, hogy melyik lator üdvözül? 

Délelőtt vidám videókat néztük Vezér Vikiről.

Ma kicsivel korábban keltem a többieknél, hogy elrejthessem ajándékaikat. Tegnap este mindenki szépen kifényesítette a lábbelijét, így várták a Mikulást. Mari tűsarkú motoros csizmájába összegyűjtöttem azoknak a médiáknak a logóját, amit ő tett tönkre. Nagyon örült neki, mert van egy szimatszatyra, amire ilyeneket hímez föl. Mégis kicsit szomorú volt, mert ő Tilos Rádiósra vágyik. Máté papucsába lúdtalpbetét került, nehogy már kacsázzon, mert egy ellenforradalmárhoz nem illik a nevetségesség. Gyuri makkos-gombos félcipőjébe egy Gazdálkodj Okosan társasjáték szabály leírását dugtam, három nyelven, a magyaron kívül kínaiul, és rovással is leírták, hogy csak az nyer, aki a végére a szobabútor szettet is megtudja szerezni a bicikli mellé. Jeszi hótaposójába orrszőr csipeszt csúsztattam, és egy marcipános szaloncukrot, mert ő tényleg jó volt egész évben, csak a végén fingta el magát.

 

Délelőtt vidám videókat néztük Vezér Vikiről. Ezeket nagyon szeretjük, hiába láttuk őket százszor, most is nagyokat nevetünk. Például azokról a sporteseményekről készült felvételeket, amin Viki is ott drukkolt, mégis vesztett a kedvence. Szuperlúzer Kovács Kokó budapesti kiütését, amikor az argentin srác annyira mafla volt, hogy többször is a padlóztatta Viki kedvencét. A focimeccseket gyors tekercseléssel néztük, annyi volt, de megálltunk a svéd televízió azon meccsén, amikor Gurcsány Ferenc nevét írták az ő kópé buksija alá. A mostanitól viszont kicsordult a könnyünk. Nem elég, hogy fölöslegesen kiment Liszabonba, mert csapata úgy esett ki, hogy nem is kellett érte játszania, de még Bajnai Gordon nevét is megkapta a focibuci mellé. Csak aztán nehogy az legyen, hogy egyszer ő maga sem tudja, hogy hívják, és idegességében átadja a hatalmat Semjén Zsolt okleveles teológusnak, a szociológia doktorának, fővadásznak, publicistának, költőnek, mert akkor vége lesz Pannóniának. Főleg, hogy jogi következményekkel nem jár egy ország pusztulása.

 

Este körbeültük az egyik fúrópajzs megmaradt darabját, és vicces antiszemita dalokat énekeltünk addig, míg meg nem érkezett motoros futárral Fekete György barkács remekeiről készült életmű kiállításának diaporámája. A második fotónál már mindenki aludt, de én boldog voltam. Sikerült a 4 Metró vájataiban is kiűznünk a télapót, hogy méltóképpen tisztelegjünk Szent Miklós előtt. A metil alkohol nagy része megmaradt, nem baj, eltesszük karira. Teszek bele narancsot, mazsolát, bólénak jó lesz.

  

– Mi a magyar? – azonnal kirúgatta magát az állásából. Pedig jót akart.

A mai nap történelmi dátum lesz az unortodox jövő történetében. A 4 metró Művészeti Akadémia megalapította első díját, a György Érdemérmet, amit csak azok kaphatnak, akik bátran szembe köpik a magyarnak mondott (értsd: zsidó) művészeket, demokratának mondott (értsd: liber-ál-is) intelligenciát, és hajkoronájukkal Hunyadi Mátyásra hajaznak (értsd: a másik Mátyás, Rákosi kopasz volt). A György Érdemérem fekete gránitkőből faragott keresztyén amulett, aminek megtervezője, kivitelezője Gulyás Gábor volt. Őt a múlt héten egyhangúan szavazással felvettük a lúzerek közé, miután az első Műcsarnokbeli kiállításával – Mi a magyar? – azonnal kirúgatta magát az állásából. Pedig jót akart. Azt gondolta, hogy témába vág a kérdése, a baj inkább az volt, hogy valóban témába vágott a kérdése. Hú, mekkora lúzer! Ha az lett volna a kiállítás címe – Mi a kommunista?- talán még hivatalban lenne, és megkapná támogatásként a Magyar Művészeti Akadémia mobil WC-it. Ez nem lenne kevés. Egy toi-toi ma nem kis pénz, és az ember ilyen forráshiányos időkben nem szívesen költ szar dolgokra.

 

Azonnal átalakultunk kuratóriummá, aminek véletlenül pont én lettem a levezető elnöke. Mari volt a jegyző, mert ha baj lenne később, valamikor (értsd: Bajnai és bandája visszatér), az aláírással vigyázni kell, akkor jobb, ha ő megy bíróságra, hisz eddig szinte minden perét elvesztette. Sajnos, az ötlet nem eredeti, a ravasz Torgyán doktor minisztersége lebegett a szemünk előtt, és a név, szépen, ahogy csillag megy az égen, vagyis Szabadi. Nem is kapott olyan sokat, pedig főnöke javaslatára, kokainért cseresznyefákat adott volna el a kolumbiai drogkartellnek.

Máté volt az ellenzék, akit leszavaztunk, ő azt javasolta, hogy legyen a díj neve Pista. Okosan érvelt, mert Csurkára, meg Pálfy Istvánra, meg Pálfy G. Istvánra, meg Hiller Istvánra, és Szent Istvánra gondolt, de Gyuri briliáns érvei lesöpörték ezt a javaslatot. Gyuri szerint például, hiba volna István díjat adni egy Bélának. Vagy Viktornak. Még visszautasítja, ami ciki mindenkinek.

 

Abban is mindenki egyetértett, hogy Fekete György bátor, vakmerő, belsőleg építkező mester, mert vajon ki merte volna közülünk az emberek szemébe vágni, hogy ő köp a demokráciára? Arra a 2/3-os népre, amely őt hatalomba emelte?! Főleg, hogy nem a népi, hanem a modern demokrácia tette ezt. Modern a jó kurva édesanyád!- mondhatta volna, de csak mosolygott magában, és arra gondolt, ő ezt a szót, modern (vagy demokrácia) azóta utálja, amióta olvasta Zsdanovot, meg a Révai összest. Nem a lexikont. Az meglátszik az emberen. Bár, azért ő se kutya, mint stylist. Ötven éve vágja magának a haját, és pont olyan rondán áll neki, mint amikor még ifjúkommunistákkal packázott belső emigrációjában.

 

Hosszú vita után végül a Compact Disco kapta meg elsőnek az amulettet. Százhúszezer euró a beugró az Eurovíziós Dalfesztiválra, ami a hülyének is megéri, még ha az utolsó is leszel a versenyben. A fiúk meg túlteljesítették a tervet, utolsó előttiek lettek. Jó ilyenkor magyarnak lenni, na. 

A vége undorító, tömött japán turista buszok jönnek, hogy lássák Mari szétfoszlott neccharisnyáját.

A mai nap munkás volt. Először is tréninget tartottunk titkárnőknek marketingből, akik ha elvégzik a tanfolyamot, besúgók lehetnek valamelyik minisztériumban. Mari tajcsizott Ákos nótákra, Gyuri meg piros pöttyöket festett a fenekére, én hülyeségnek tartom, de egyre több követője van a föld alatt. Kár, hogy fenn nem látszik, mennyire okos és népszerű. Máté dobta be a vitát. Körbeültünk egy húsos fazekat, ami már üres volt, és szenvedélyesen, magyarosan vitatkoztunk.

– Bazd meg, már a Vonának is van listája. Kubatov után szabadon, a jobbik megint megelőzött minket.

– Nyugi, Kövérnek is van, másnak is van. De az igaz, hogy mi is összeírhatjuk azokat, akik egy éven belül lekerülhetnek közénk a föld alá. A Vonát egyszer már pofán vágta a Tomcat, ha másodszor is kap egy sallert, akkor gondolkodunk rajta. Nácinak elég vézna. – nyugtattam őket, de hiába. Mari miközben érvelt, egy hosszú szipkából fújta a füstöt, messziről Karádyra emlékeztetett, közelről nem.

– A kettős állampolgárokat megtenni külső ellenségnek, azért ez ügyes. Ha reagálnak rá a románok, akkor még az is lehet, hogy igazuk lesz. Majd azt mondják, hogy a székelynek álcázott legény igazából zsidó, azért tudta megvenni a román belügy. Gondolom, az izraeli-magyarok mindenki szemében gyanúsak. Jusson eszetekbe Böhm néni, a sarki fűszerüzletben, megfigyeltem, hogy ha egy csoki mondjuk 216-ba  kerül, 220-ból ad vissza. Mire kellhet neki a pénz? Nyilvánvalóan ebből finanszírozzák a médiában  Semjén testvérünk ellen az irtó hadjáratot. Szenved a fehér ingében, és rajta is megjelentek a stigmák. Piros pöttyök a fenekén.

Felugrottam, hogy mindenki felnézzen rám, és úgy dörögtem rájuk, mint egy görög isten, tangában, napszemcsiben. Ha nem akadályozom meg ezen új vallás terjedését, ki tudja, mi történik később a katakombákban? Volt már ilyen, láttam. A vége undorító, tömött japán turista buszok jönnek, hogy lássák Mari szétfoszlott neccharisnyáját. Az alagsorban pár euróért szakíthatsz is belőle. Szent biznisz! Ezért lecsaptam:

– Ha még egyszer valaki kiejti a száján a piros pöttyöt, az fog mosogatni ebéd után, egy héten át! Vagy esetleg kettő. Majd eldöntöm. A Gyuri is húzza föl a gatyáját, és figyeljen.

A fenyegetés hatott. 

– Lássunk hozzá a listához. Szerintem az összes buzit felírhatjuk, akik a Jobbikban, meg a Fidesz-KDNP-ben vannak. Hangosan csikorog a lelkük, amikor tiltakozniuk kell a Budapest parádé ellen. Értem őket, zavaró lehet a reverenda ilyen kontextus beli látványa. Két féle ratyi van, a büszke, meg a fasiszta, kár, hogy az utóbbi mélyen szégyelli magát emiatt. Talán, azért verekszik, mert neki az szexi. Legfeljebb egy hálókörletbe tesszük őket, hogy tanuljanak egymástól empátiát.

Jeszi elkezdett hátul valamit mekegni, nem értettem, intettem, jöjjön előre, csak hagyja abba a szakálla tépdesését.

–  Igen, kérem, igen, jó lenne, ha a cigányokat is felvennénk listára, mert akkor megtudnánk, hogy ki kinek a gyereke? Mindegyik Orsós, Kolompár, Orbán, Kalányos, kész zűrzavar, legalább is az én fejemben, soha nem tudom, melyik gyereknek mikor van a születésnapja? Tudományosan kimutatható, hogy dugnak, mint a nyulak. Alkoholt fogyasztanak, hegedülnek. A Wikipédiában benne volt. Leellenőriztem, a forrás tiszta.

Ezeket megszavaztuk, és még felírtunk párat. Kiszel Tünde, Cini, Anettka egy lapon szerepelt, de felfért rá még Győzike, és Mága Zoltán, az X -Faktor mindenestül, hiába nem illett bele a Geszti. A Videotonnál nem volt vita, de Felcsútot nem fogadtuk el, ma az Magyarország legjobban fejlődő területe. Kemény munkát végeztünk, csak azt sajnáljuk, hogy nem figyeltünk a Gyurira. Este ő volt a soros, hogy begyújtson a vaskályhánkba. Amikor kiabáltunk vele, azzal védekezett, hogy ő csak használt papírost keresett, az üresekhez nem nyúlt. Akkor majdnem végeztem magammal. Hajnal felé elaludtam.

Lebegjen szemetek előtt a közszolgálati csatorna identifikációs jele, egy nagy nulla, keresztül húzva.

Csöngettek. Kikémleltem azon a kályhacsövön, amit Gyuri talált ki periszkópnak, ha valaki fölülről (érted?, kacsintottam), lejön közénk, a nép közé, aminek mi a reprezentációs mintája volnék, bocs, volnánk. Gyuri még egy kaleidoszkópos tükröt is betett szélfogónak az elejére, így nem igazán volt egyértelmű, hogy mit is látok, de általában szép? Most nem.

Egy tök fekete bajuszos bácsikát láttam, éppen dőlt hanyatt, esernyő a kezében, a szemembe néz, segítséget vár, érzem, de nem pánikol, csak a kalapja ugrik. Húúúú, tényleg jó az a tiszai maszlag, amit Máté talált az egyik visszavásárolt Munkácsy festmény kerete alatt. A lúzerek azt hitték, hogy a vászonra hajtunk, amikor licitáltunk, és elvittük a kínaiak elől. Régi szép idők, amikor mindenkit szopattunk a szalonban. Persze, közgazdasági síkon értem, és még mind a mai napig meg vagyok sértődve, hogy a rossz statisztika ellenére sem hisznek nekem Brüsszelben. Flamand korlátoltság. Hisz katasztrofális mutatóink a bizonyíték arra, hogy járt utat a járatlanért elhagytuk. Ahogy az unortodoxia benne van a Bibliában. Vagy körülbelül. Nem emlékszem rá, melyik a jobb, a járt vagy járatlan? A járatlanon kevesebb a kátyú. Különben is mindegy, itt a 4-es Metróban sem tudjuk pontosan, járt-e erre ember, vagy csak a fúrófej.

 

Elhúztam a reteszt, és kinyitottam a bombabiztos csatornafedelet, amit még Demszkyék vettek tök olcsón a kőbányai piacon. Ketten álltak előttem, tépett ruhában, véresen, illetve egy tábla, rajta egy kisméretű figura, akiről beszéltem. Aki tartotta a táblát, az is fekete volt, bajszos, kalapja ugrált, de azt mondta, hogy ő Kovács Géza, könyvelő a BKK központjának harmadik emeletén, két év van már vissza nyugdíjból, guggolva is kibírná, de most betiltották, be se jár a kollégák közé, rendkívül kellemetlen. Ez a fiú itt meg a grafikus, aki mindenről tehet, ő találta ki az egészet, hogy álljon modellt, sajnos, egyszer megengedte, és lerajzolja őt ízibe.

Behívtam őket, bár nem volt világos a szitú, de azt tudtam, BKK, pártfinanszírozás titkos alagútjai, Dávid, a vitéz, akinek még –y- is van a nevében, nem viccel. Nomen est omen. Ha az idős úrnak, és a hülye gyereknek látszó, önmegvalósító grafikusnak problémája támadt a Vitézy családdal, akkor köztünk a helye. A család mindig is szent volt a cosa nostra történetében.

Elmesélték újra, és én beleestem a dilemmába. A baj az, hogy a bajszos bácsi figuráját az apahiányos budapestiek megszerették, pedig tényleg nem egyezett meg férfias szőrzete Kövér Lászlóéval. A magyar már csak ilyen kutya liberális nép, központi helyett másfajta bajuszt is lájkol, még ha a Bokros csomag aljáról mosolyog is rá.

Az is világos volt, hogy a bilikék buszok után tovább nem lehet az utazó közönséget bátorítani infantilis viselkedésében, sőt.  A tömeg szabályszerűen, tömbösítésben utazzon közmunkára ! – javasolta Dávid egy szakmai értekezleten, amin csak pogi volt, meg kávé.

A tábla biznisz! Vagyis most a szuper profikról van szó, amikor még ennek inverze, egy Szuperlúzer is érzi a vérét sűrűsödni. Minden óvodás tudja, hogy legkönnyebben úgy lehet milcsiket kaszálni, ha lecseréled a képről a szöszöket, új logó, új betűtípus, képkeret, blueboxban minden fasza, na ilyenkor jó, ha van politikus barátod, és az szól, hogy milyen tehetséges ez a gyerek. Egész nap rajzol, gyönyörű köröket, van számlaszáma.

Lebegjen szemetek előtt a közszolgálati csatorna identifikációs jele, egy nagy nulla, keresztül húzva. Én egy hétig nem hittem el. Ezek a megélhetési grafikusok gúnyt űznek a magyarokból – szólt nem minden értelem nélkül Jeszi, és közben az orrát piszkálta egy piszkavassal. De arra senki nem számított a Vezér környezetében, – folytatta egyetemi modorban – hogy ez a zsidós kinézetű pofa, a hülye bajuszával, majd celeb lesz Magyarországon.

A táblás embert, a grafikussal elhelyeztük az északi szárny egyik szegletébe. Fene tudja. Jól jöhet még, ha visszajönnek a Bajnaiék. Ő majd igazolja, hogy elbujtattuk akkor, amikor dühöngött a terror.

A mai napon szabadfoglalkozást hirdettem, mert kedd van.

A mai napon szabadfoglalkozást hirdettem, mert kedd van. A zsidók szombaton, a keresztények vasárnap, az ufók hétfőn pihennek, mi lúzerek kedden. Kár, hogy momentán péntek van, de ezt nem mondtam meg a többieknek. Hadd lazítsanak egy kicsit.

Mari egy napos lé-böjt kúrán vesz részt, amit én doktor Zacher után nem tanácsoltam neki, mert fosni elég akkor, ha baj van. Gyuri tovább építi fából azt a rovásírásos írógépet, ami EU kompatibilis, és vízhatlan. Máté garbót köt, Jeszi Sigmund Freudot olvas, az elszóláselméletét. Nem érti, gondolkodik. Én megszereztem a legfrissebb kormány propaganda videót, azt, amelyik bikinis csajokkal csábít arra, hogy itthon maradjak! Becsukom a vájatom, gyertyafény, kommersz vodka, mozizás. Ez a boldogság nekem mostanában. Nem mondom azt, hogy nem szoktam recskázni, de már az érzés, hogy kezembe tartom annak a politikai marketing szakértőnek a szellemi munkáját, aki bedobta a magyar csajokat, mint kurrens világpiaci terméket, – hát bizsereg a hátam.

Na de most komolyan. A magyar nők a legjobbak a világon. Ez evidencia, vagyis ha elhagyja hazánkat megélhetési bűnözés miatt a fiatalság, biztos, hogy rosszabb csajokkal fognak kúrni bajszos fiataljaink. Egy jó dugás minden pénzt megér, vagyis hogyha a fiatal jövedelméből közel negyven százalékot elvonunk, plussz a közúti bírság, meg az apró…még akkor is megéri neked itthon éhezni, mert megfizethetetlen puncihoz jutsz. A propaganda őszinte, okos, szexi. Hiába, a fiúk, az elvált apák gyerekei, értik a csíziót. Kár, hogy a hetero magyar csajokra nem gondoltak, de a fene tudja, hány köztük a leszbi, ennyi veszett már Mohácsnál is. Annyira megtetszett, amit láttam, hogy lefekvés előtt felvettem a bikinimet, és míg beszánkáztam a paplan alá, azt kiabáltam, hogy Szeretlek Magyarország!

Este megnéztük közösen a kereskedelmi tévé híradóit, amiben főleg halott lúzereket mutogattak, és fogadásokat kötöttünk, hogy ki volt a legnagyobb pancser a most véget ért életükben? Általában olyan buszsofőrök voltak a sztárjaink, akik végkimerülésünkben elaludtak a volánnal, százhúsz emberrel a hátuk mögött. Mégis az észak koreai miniszter lett a szuperlúzer, aki berúgott Kim Dzsong Il halálának napján, ezért büntiből aknavetővel végezték ki. Azért ilyenkor az eredetiség is számít.

 

Este sikerült felhívnom Janics Natasát, aki először bolgárul beszélt, majd átváltott magyarra, végül szerbül fejeztük be. Azt kérdeztem, hogy van? Rossz kérdés volt, tudom.

Lúzerré válik az ember, nem születik.

Ezt az antropológiai-filozófiai igazságot kétségbe vonják szakértők a világon, amikor arra hivatkoznak, hogy egy szudáni kisfiúnak, aki szép kövér az éhezéstől, sokkal kisebb az esélye arra, hogy a Harwardon végezzen informatikai szakon, mint egy arányos alkatú baseli kisfiúnak. Van benne igazság, de csak a töredéke az egésznek. Én Simone Weil-el értek egyet, aki szerint a szerencsétlenség, a hülyeség fokozhatatlan állapota, inkább valamiféle különleges szentség, Isten érthetetlen akarata, vagyis ajándék, nem pedig véletlen genetikai esemény. Különben is, a nemesség születés alapján hülyült el az endogám házasságok révén, a lúzerség evvel szemben kiválasztottságot jelent, amit az ember fokozatosan ér el. Most is igaz tehát, hogy nem minden kékvérű hülye, és nem minden hülye nemes.

A bevezetőmből is láthatjátok, ma fejtágítást tartunk a 4-es Metró vájataiban, mert fontos a továbbképzés. A tanfolyamokat a belső kör tartja. Mari öltözködési és jogi tanácsokat ad a hallgatóknak, akiknek még van lapos elemes rádiójuk, a befőttes gumit mi adjuk hozzá.

Máté mesedélutánt tart a szociális állam témakörében, bemutat egy érintetlen szociális hálót, amivel például Magyarországon sikerült kifogni a világválság fenyegetéséből a gazdagokat. Gyuri most is eredeti ötlettel jött, bemutatja a saját kezűleg készített szélsebesség mérőjét, ami zseniális szerkezet, két 30 centis vékony deszka középen megszegelve. Ezzel sokkal pontosabban meg lehet jelölni a helyes szélirányt, ami most Azerbajdzsán fele fúj.

De vártunk magunk közé egy igazi nemzetközi profit, egy szuperhackert, aki bár nem tagja csapatunknak, mindenki tisztelettel említi a nevét. F. József. Aki bankszéfet nyitott Orbán Viktor nevére!

 

Nekem soha nem jutott volna eszembe, hogy digitálisan betörjek a Hódmezővásárhelyi Városellátó és Foglalkoztató Közhasznú Nonprofit KFT rendszerébe. Jó, én hülye vagyok, fogalmam sincs arról, hogy itt pénz van, nyomorult emberek fizetése, de sokan vannak a birkák, így tizenkét milliót így is le lehet szivattyúzni a cégről. Ráadásul a békát be kell kapnia az államnak, mert ha nem fizetnek hó elején, akkor kitör a balhé, jön a jobbik, meg a TEK, vagyis ha F. József egyszerűen dolgozik, mint a mechanikus szamuráj, soha nem bukik le. De minden hacker az anonimitás ellenére hírnévre vágyik, skizofréniájuk végül is végez velük. Megbeszéltük a központi bizottságban, hogy F. József nem lehet lúzer, mert még az sem volt rossz ötlet, hogy Orbán Viktornak nyitott bankszéfet, amibe elhelyezte a pénz felét.

A másik részét egyszerűen elköltötte, ami azért helyes, mert amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra. Holnap neki például börtönkoszt lesz, paradicsomfőzelék, fasírttal. Elképzelem azt a pillanatot, amikor az illetékes szerveknek a bankkal együtt döntést kellett hozniuk, felnyitják Orbán Viktor széfjét. Egy hatalomban lévő politikus titkos bugyellárisát. Ilyesmibe már haltak bele, számolatlanul, a bosszút el nem kerülve.

Amiért mégis őt kértük fel, hogy tartson nekünk hacker gyorstalpalót, annak oka, hogy a saját email címén keresztül kötött polgárjogi szerződést a széfre vonatkozóan a bankkal. Sokak szerint ennyire hülye nem lehet akárki, és ebben majd mindenki egyetértett.

Vacsora után egy kis ünnepséget tartottunk, amin belül elhelyeztük azt a levelet és névsort, – üveg alá, köré keret, ahogy dukál – amiben amerikás magyarok biz’ Isten állítják, hogy Jeszi nem rasszista, sőt. Úgy döntöttünk, ha eléri az ötvenet, megkapja emlékül Nyírő József Goebbelshez írt leveleinek díszkötéses különkiadását. Most csak egy nagymagyarországnyi térképet kapott falvédőnek, hogy ne fázzon a háta. Amúgy Jeszi jó hangulatban volt egész este, és mindenkinek azt hajtogatta: na, ugye megmondtam… Bólogattunk, mert nem volt egyértelmű, mire is gondolt?

Gyerekek, ez a Keresztes Ildikó!

Hajnalodott, a magára hagyott város kezdett talpra állni, de ezt nem a kakas kukorékolásából tudtuk meg, sem Gyuri föld alatt is működő, elemes napórájából, hanem a beszűrődő hangokból. Elsőre olyasminek tűnt, mintha egy girhes macska beszorult volna a mosógép forgódobja alá, de nem, ez emberi sírás. Legalább is ahhoz nagyon hasonló. Király Lindának abszolút hallása van, ő jött rá, hogy egy kollégája sír a csatorna fedél fölött.

–         Gyerekek, ez a Keresztes Ildikó!

–         Biztos? Én úgy tudom, csak akkor sír, ha kamerák is látják a könnyeit. – akadékoskodott szegedről egy Imi nevű fiú, akire senki nem emlékezett, ami érthető, mert a barna egyenruháját felcserélte egy zsidó rabbi kaftánjára. Minden nap átöltözik, volt már Turultojás, matyó hímzés, örmény fűszeres, lehetetlen követni az identitását.

 Feltoltam a periszkópot, hogy körbe kémleljem a 4 Metró fölötti területet, amikor közvetlen közelről belenézett az arcomba. Azonnal hanyatt vágtam magam, felgyorsult a szívverésem.

–         Ez tényleg ő! Azonnal erősítsük meg a lejáratokat. Ha lejön közénk, vége a boldogságunknak.

Mari egy igazi Mata Hari, mert ő is belenézett a kukkolóba, és pontosította a tényállást.

–         Ketten vannak, azért ilyen hangosak. Ildikó és Lass Bea. Remélem, nem reped meg a beton a sírásuk frekvenciájától.

Mindenesetre betömtük a fülünket vattával, hogy ne halljuk a szirének énekét (Odüsszeusz az ötletgazda), és válságstábot tartottunk.

 Őszinte leszek, tudom, lúzer bárkiből lehet, de most tiltakozott bennem a lélek. Kétségtelen, hogy a mentorok között Ildi dicsekedhet a leginkább azzal, hogy olyanokat talált, akiben nemhogy az X, de még az Y faktor is hiányzik. Zámbó Krisztián, ha eljut a döntőig, akkor sincs sok esélye arra, hogy eltalál egy hangot, amivel feledtetni tudja édesapját. Főleg azért, mert ha sikerül, akkor is csak második lehet a családban. Az is igaz viszont, hogy az apukája alanyi jogán (aranylövés tű helyett fegyverrel) kinézhetne magának egy félkész vájatot. De nem ő van itt, hanem mentora. Aki most is leszögezte bátorításként, képtelen hinni a versenyzőjében. De legalább szar dalokat válogat neki.

Mátét igazságérzete nem hagyta nyugodni. Míg érvelt, körömollóval kivágta a szőrt Jeszi orrából.

–         Gondoljatok bele. Döntenie kellett két versenyzője között, és még azt se találta el, kit utálnak jobban a nézők. Én értem, hogy Beával versenyt tudnak sírni a szomorú fűzek alatt, de nem irigylem azért a pillanatért, amikor Stone-nak azt suttogja majd, hogy hiszek benned, és szeretlek…

–         Szerintem menni fog neki – vélekedett Géza – köztudottan drámai alkat, akihez képest Stuart Mária amatőr hisztérika a történelem színpadán.

–         Nem bízom a tévében. Olyan régóta hülyítik a nézőket, hogy nem lehet kizárni még azt sem, hogy ő maga nyeri meg a versenyt. Minden estre Malek Mikinek már félig leszakadt a feje, olyan hangosan üvöltözik a bal fülébe, Geszti is egyre idegesebb, csak Nagy Feró arcán nem látszik semmi, de a garázs rockban megszokhatta azt, hogy büdös van. – böktem közbe.

A kinti sírás erősödött, és már hangfoszlányokat is ki lehetett hallani. Baricz szeretlek…hiszek benned Viktor, király vagy…majd én eldöntöm Stone…firkászok, üljetek az én helyemre…

Mari feltette a kezét, ő szívesen beleülne abba székbe, amivel hetente pár százezret lehet keresni. Ezen kicsit gondolkodtunk, mert mi is igazságtalannak tartottuk, hogy csak egy milla körüli jutalmat kapott azért, mert a Klub Rádió kapcsán csak olyan pereket indított a magyar bíróságon, amiket el is vesztett. 

Végül is törésre vittem a dolgot. Ha leengedik ide a biztonságos föld alá az énekesnőt, akkor nemcsak nekünk, hanem a halottak sem lesz végső nyugtuk, pedig eddig egész jól megvoltunk a Másvilággal. A kopogtató szellemek erre helyeslően zajongtak, amivel vége lett a vitának.

Hú, ez a pite forró volt. Félek, nem lesz mindig ilyen szerencsém.

Alkotmányos lúzerek.

A ma reggel ünnepi volt. A vájatokban egyszerre szólalt meg a zene, Honthy Hanna énekelt, ki-be ugrált a nagybőgőbe, emiatt mindenki vidáman ébredt. Ma alkotmányozunk! Ebéd után a dohányzóban, ami amúgy valaha egy munkások számára szolgáló pihenő üreg volt, amit akkor használtak, ha Hagyó csippentett a szemével, lesz pénz, nyugi! Szereztünk gyertyát, tiszta 69 hippi tanya, a Gyuri könnyezett is, Máté zokogott. Zorán énekelt.

Mari beszerzett egy domina cuccot, pont olyat, amit Madonna is használt, marha jól áll neki, mindenki irigykedik közöttünk. A lúzerségben az tök jó, hogy az lehetsz, aki vagy, nem kell szerepet játszanod, vagy ha azt játszol, szívesen elhisszük neked, csak jelezz a szemeddel.

Ennek ellenére komolyságra intettem őket, és emlékeztettem arra, hogy a sajt kétharmada nálam van, vagyis én osztom a falatokat, bocsi demokrácia van, én vagyok az első. Majd én megmondom, mit akartok, és bárki boldog lehet bennem, ha hisz. Ennyire egyszerű az egész, vagyis az első lúzer mindenki szolgája, – mondtam, és az egekben megszólalt Bach egyik fugája.

Még jó, hogy nálam volt az a kockás papír, amit egy vendéglő pincérének noteszéből loptam. Erre írtam föl a legfontosabbakat, amik nem maradhatnak ki. Néha felejtek, profi vagyok, azért használok ceruzát. Mint az oroszok az űrben. Na jó, ne nosztalgiázzunk, az első pont után kettős pont, majd nagy betűkkel, hogy ISTEN. Mindegy, hogy melyik, tőlem én is lehetek, bár ennél egyszerűbb, átlagosabb zseni vagyok, vagyis kérem a virágokat az öltözőmbe, Istent nem hagyjuk ki a buliból, marketingből mindig ötös voltam.

A második pont legyen valami szaftos, mondjuk Szent Korona Tan, na ebbe belerángatom a vicces magyar értelmiséget, aki nyugodt vaddisznó módjára röfögve bólogat, amihez pont illik egy hajóskapitány, lovon. DJ Horthy a parti gazdája, special guest. Fluor Tomi.

Az alkotmányozást kifejezetten élveztem, valljuk be, miközben Martinit szopogattam a Vadász teremre emlékeztető vájatban.

Miután lediktáltam az új alaptörvényt, megbeszéltük azt, hosszan, sokáig, majd húsz perc volt, de hál istennek, Gyurinak pisilnie kellett, ezzel megszületett az új Alaptörvény, amit nem a büdös komcsik vagy a még büdösebb Sólyom, az az áruló patkány hozott létre, hanem mi, lúzerek! Werbőzcy gyermekei, ugocsa nom korona, vagyis mindenki bekaphatja a faszom, aki szemüveges.  

Miközben ezt mondtam, zavart, hogy a Sólyomra azt mondtam, hogy patkány, mert az állatvilágot jól ismerem, de úgy látszik, szokom a szerepem. Egy pillanatra kétely támadt bennem, hogy én vagyok Magyarország legnagyobb lúzere?! Kiszáradt a szám, a második hely, az már vereség. Másodpercekig tartott. De nem, kishitűség gyötör, belül érzem.

 A Gyuri azt mondja, ha már alkotmányozunk, vegyük el az emberek megtakarított pénzét.

Most az egyszer igazat adok neki. Történelmi időkben hull a forgács, és még mindig jobb két millió ember tartaléka az élethez, mint hogy felvegyünk kölcsönt a kínaiaktól. Egy jó hír van. A magyarok elől Orbán eltitkolta, hogy az IMF mögött a kínaiak vannak, így amikor a seggüket fényesre nyalja, senkit nem zavar a pornó. Még jó, hogy létszám stoppunk van, mert ez alapján százezreket kéne felvennünk, de mi nem vagyunk szakszervezetek, az titkos állami buli. Persze, vannak módosító indítványok, Felcsút legyen búcsújáró hely, ahova a meghalt focisták édesanyáik zarándokolnak el Puskás születése napján, de most hagyjuk a részleteket, fáradt vagyok, rádión hallgattam, az adást zavarták, hogy Varga Mihály nem bírta ki, és azt hazudta, hogy az IMF nem is hazudott, illetve nem mondta azt, amit mondott, hiába jelent meg hirdetésben. Hülye nyugatiak, kekeckednek velünk.  Istenem, eszembe jutott a szocializmus, ahol minden az ellenkezőjét jelentette, és mégsem.

Az Alaptörvényünket beköttettük, és pont olyan vastag, hogy befér a kis asztalunk egyik eltört lába alá. Ezen kéne tartanunk a törvényt, de Marinak leesett a cipősarka, és innen pótolta. Ügyesen fúr, farag. Mindenki egyetértett, hogy miután én tudom, mi van benne, hasznosítsuk, hisz ez az aládúcolás is szimbolikus, énekeljük el együtt a Himnuszt!

Egy régi társunk, Király Linda kezdte el, később mi segítettünk neki.    

…változik a magyarság képünk, egyre több benne a sárga árnyalat, aminek én személy szerint nagyon örülök, mert korábban én is éreztem magam itthon kínainak.

Ma reggel Máté hozta a kávém a priccsem mellé, aminek forró gőze felrázott, de láttam rajta, hogy gondterhelt. Két korty után rákérdeztem.

–          Mi a baj?

–          A Gyuri megint kitalált valamit, amiből pénze lehet az államnak. Hallanod kéne, nem semmi.

Kiment szememből az álom, összekaptam magam, és együtt átmentünk Gyuri vájatába, ő a 4-es Metró egyik magányos fúrását rendezte be, halasi csipkével díszítve, és főleg térképekkel, ami részletesen ábrázolja Ausztráliát, Izlandot, és Azerbajdzsánt

Míg a vacka felé igyekeztem, felrémlett előttem a múlt, homályos emlék, mint az első csók. Gyuri a fején találja a szöget, de orgazmus helyett halálsikoly. Most azt találta ki, hogy adjuk el az állampolgárságot a kínaiaknak, kurva sok pénzért. Aggódtam, hogy magyarázom meg nekik, hogy ezzel vérig sértjük azokat a határokon túliakat, akiknek a szavazatára számítunk. Ha nem történelmi igazságszolgáltatás az állampolgárság kiterjesztése, hanem üzlet, akkor morális coki. De hirtelen megszédültem, mert megvilágosodott. Viki most is vízen járt, csodát művelt! Zseniális kópé az eszemadta. Múlt héten még olyan törvényt hozatott, amiben megakadályozta a külföldiek földszerzését, most meg egy kis zsírért ad magyar állampolgárságot. Hú, az anyját, a Duna jegén kéne ezt a gyereket megkoronázni! Ez túl jár még az öreg hegy eszén is.

Azt mondják, változik a magyarság képünk, egyre több benne a sárga árnyalat, aminek én személy szerint nagyon örülök, mert korábban én is éreztem magam itthon kínainak. Vagyis nem értették, amit beszéltem, pedig a magyar nyelvet használtam, a közösség nyelvét. Lehet, hogy ők már akkor kínaiak voltak a lelkük mélyén.

Amikor kitalálta Wahorn András, Para-Kovács, és én a Hülye vagy klubbot, kirobbanó sikere volt. Rengetegen jelentkeztek. Vagyis igaza van Woody Allennek, hogy nem szeretne olyan klubba tartozni, ami elfogadná tagnak. Így kemény feltételt szabtunk, nekünk is annak kell tartanunk az illetőt. Hülyének, idiótának, lúzernek. Ezt azért mondom, mert létszám stoppot rendeltünk el. Naponta tucatjával jelentkeznek olyanok, akik úgy érzik, hogy abszolút vesztesek, bénák, hülyék az élethez. Mindenkit elzavarunk, de ma is fel kellett vennünk kettőt. Az egyik Jeszenszky Géza, aki csak akkor vét hibát, ha megszólal, amúgy rendes srác, én soha nem haragudtam rá, csak a fiára. A Wallanberg konferencia egyik szervezőjéről, a magyar diplomácia Don Quijotéjáról van szó, aki elfelejtette, hogy mit is tanított ártatlan szemű hallgatóinak a cigányok szexuális szokásaira vonatkozóan. Hát, hogy ezek egymást kúrják, azért van köztük annyi hülye. A svédek kancsalítottak egy kicsit ezt hallván, vajon tényleg fingott-e a kecskeszakállas magyar úr, majd kitárták az ablakokat a szalonban. Az elpárolgott diplomatának kinéztünk egy csinos vájatot, megérdemli, lássuk be.

Csige Tamást nem akartuk felvenni, pedig MSZP-s politikus. De folyamatosan azzal jött, hogy őt kiretusálták egy iskolai fotóról, nézzük meg, nem látszik sehol. Valóban, magam elé kérettem ezt a fura vidéki versenyzőt, és valóban, nem láttam mást, csak a retus körvonalait. Együttérzéssel kérdeztem:

–          Fidesz? KDNP? Cillit Bang?

–          Fidesz. Többségük van az önkormányzatban. Náluk a fotóshop, bármit megtehetnek.

Az emberek attól félnek, hogyha bárkit ki fotoshopolhatnak, akiknek köze volt a szocikhoz, összeomlanak a családok. Mi lesz akkor a gyerekekkel? Így se sokat látják a szüleiket. Meg ezzel vissza lehet élni. Aki nem bérmálkozik, azt törlik az iskolai kirándulás fotóiról. Aki Ákos helyett Belgát hallgat, azt kiretusálják a ballagási tablóról. Nem vicc ez kérem.

Beláttam, Csigének is találtunk egy bombatölcsért, még a második nagy háborúból. Ezután jelentettem be a létszám stopot. Mit ér az a hatalom, amely mindenkié?!