Alkotmányos lúzerek.
A ma reggel ünnepi volt. A vájatokban egyszerre szólalt meg a zene, Honthy Hanna énekelt, ki-be ugrált a nagybőgőbe, emiatt mindenki vidáman ébredt. Ma alkotmányozunk! Ebéd után a dohányzóban, ami amúgy valaha egy munkások számára szolgáló pihenő üreg volt, amit akkor használtak, ha Hagyó csippentett a szemével, lesz pénz, nyugi! Szereztünk gyertyát, tiszta 69 hippi tanya, a Gyuri könnyezett is, Máté zokogott. Zorán énekelt.
Mari beszerzett egy domina cuccot, pont olyat, amit Madonna is használt, marha jól áll neki, mindenki irigykedik közöttünk. A lúzerségben az tök jó, hogy az lehetsz, aki vagy, nem kell szerepet játszanod, vagy ha azt játszol, szívesen elhisszük neked, csak jelezz a szemeddel.
Ennek ellenére komolyságra intettem őket, és emlékeztettem arra, hogy a sajt kétharmada nálam van, vagyis én osztom a falatokat, bocsi demokrácia van, én vagyok az első. Majd én megmondom, mit akartok, és bárki boldog lehet bennem, ha hisz. Ennyire egyszerű az egész, vagyis az első lúzer mindenki szolgája, – mondtam, és az egekben megszólalt Bach egyik fugája.
Még jó, hogy nálam volt az a kockás papír, amit egy vendéglő pincérének noteszéből loptam. Erre írtam föl a legfontosabbakat, amik nem maradhatnak ki. Néha felejtek, profi vagyok, azért használok ceruzát. Mint az oroszok az űrben. Na jó, ne nosztalgiázzunk, az első pont után kettős pont, majd nagy betűkkel, hogy ISTEN. Mindegy, hogy melyik, tőlem én is lehetek, bár ennél egyszerűbb, átlagosabb zseni vagyok, vagyis kérem a virágokat az öltözőmbe, Istent nem hagyjuk ki a buliból, marketingből mindig ötös voltam.
A második pont legyen valami szaftos, mondjuk Szent Korona Tan, na ebbe belerángatom a vicces magyar értelmiséget, aki nyugodt vaddisznó módjára röfögve bólogat, amihez pont illik egy hajóskapitány, lovon. DJ Horthy a parti gazdája, special guest. Fluor Tomi.
Az alkotmányozást kifejezetten élveztem, valljuk be, miközben Martinit szopogattam a Vadász teremre emlékeztető vájatban.
Miután lediktáltam az új alaptörvényt, megbeszéltük azt, hosszan, sokáig, majd húsz perc volt, de hál istennek, Gyurinak pisilnie kellett, ezzel megszületett az új Alaptörvény, amit nem a büdös komcsik vagy a még büdösebb Sólyom, az az áruló patkány hozott létre, hanem mi, lúzerek! Werbőzcy gyermekei, ugocsa nom korona, vagyis mindenki bekaphatja a faszom, aki szemüveges.
Miközben ezt mondtam, zavart, hogy a Sólyomra azt mondtam, hogy patkány, mert az állatvilágot jól ismerem, de úgy látszik, szokom a szerepem. Egy pillanatra kétely támadt bennem, hogy én vagyok Magyarország legnagyobb lúzere?! Kiszáradt a szám, a második hely, az már vereség. Másodpercekig tartott. De nem, kishitűség gyötör, belül érzem.
A Gyuri azt mondja, ha már alkotmányozunk, vegyük el az emberek megtakarított pénzét.
Most az egyszer igazat adok neki. Történelmi időkben hull a forgács, és még mindig jobb két millió ember tartaléka az élethez, mint hogy felvegyünk kölcsönt a kínaiaktól. Egy jó hír van. A magyarok elől Orbán eltitkolta, hogy az IMF mögött a kínaiak vannak, így amikor a seggüket fényesre nyalja, senkit nem zavar a pornó. Még jó, hogy létszám stoppunk van, mert ez alapján százezreket kéne felvennünk, de mi nem vagyunk szakszervezetek, az titkos állami buli. Persze, vannak módosító indítványok, Felcsút legyen búcsújáró hely, ahova a meghalt focisták édesanyáik zarándokolnak el Puskás születése napján, de most hagyjuk a részleteket, fáradt vagyok, rádión hallgattam, az adást zavarták, hogy Varga Mihály nem bírta ki, és azt hazudta, hogy az IMF nem is hazudott, illetve nem mondta azt, amit mondott, hiába jelent meg hirdetésben. Hülye nyugatiak, kekeckednek velünk. Istenem, eszembe jutott a szocializmus, ahol minden az ellenkezőjét jelentette, és mégsem.
Az Alaptörvényünket beköttettük, és pont olyan vastag, hogy befér a kis asztalunk egyik eltört lába alá. Ezen kéne tartanunk a törvényt, de Marinak leesett a cipősarka, és innen pótolta. Ügyesen fúr, farag. Mindenki egyetértett, hogy miután én tudom, mi van benne, hasznosítsuk, hisz ez az aládúcolás is szimbolikus, énekeljük el együtt a Himnuszt!
Egy régi társunk, Király Linda kezdte el, később mi segítettünk neki.
