Gyerekek, ez a Keresztes Ildikó!
Hajnalodott, a magára hagyott város kezdett talpra állni, de ezt nem a kakas kukorékolásából tudtuk meg, sem Gyuri föld alatt is működő, elemes napórájából, hanem a beszűrődő hangokból. Elsőre olyasminek tűnt, mintha egy girhes macska beszorult volna a mosógép forgódobja alá, de nem, ez emberi sírás. Legalább is ahhoz nagyon hasonló. Király Lindának abszolút hallása van, ő jött rá, hogy egy kollégája sír a csatorna fedél fölött.
– Gyerekek, ez a Keresztes Ildikó!
– Biztos? Én úgy tudom, csak akkor sír, ha kamerák is látják a könnyeit. – akadékoskodott szegedről egy Imi nevű fiú, akire senki nem emlékezett, ami érthető, mert a barna egyenruháját felcserélte egy zsidó rabbi kaftánjára. Minden nap átöltözik, volt már Turultojás, matyó hímzés, örmény fűszeres, lehetetlen követni az identitását.
Feltoltam a periszkópot, hogy körbe kémleljem a 4 Metró fölötti területet, amikor közvetlen közelről belenézett az arcomba. Azonnal hanyatt vágtam magam, felgyorsult a szívverésem.
– Ez tényleg ő! Azonnal erősítsük meg a lejáratokat. Ha lejön közénk, vége a boldogságunknak.
Mari egy igazi Mata Hari, mert ő is belenézett a kukkolóba, és pontosította a tényállást.
– Ketten vannak, azért ilyen hangosak. Ildikó és Lass Bea. Remélem, nem reped meg a beton a sírásuk frekvenciájától.
Mindenesetre betömtük a fülünket vattával, hogy ne halljuk a szirének énekét (Odüsszeusz az ötletgazda), és válságstábot tartottunk.
Őszinte leszek, tudom, lúzer bárkiből lehet, de most tiltakozott bennem a lélek. Kétségtelen, hogy a mentorok között Ildi dicsekedhet a leginkább azzal, hogy olyanokat talált, akiben nemhogy az X, de még az Y faktor is hiányzik. Zámbó Krisztián, ha eljut a döntőig, akkor sincs sok esélye arra, hogy eltalál egy hangot, amivel feledtetni tudja édesapját. Főleg azért, mert ha sikerül, akkor is csak második lehet a családban. Az is igaz viszont, hogy az apukája alanyi jogán (aranylövés tű helyett fegyverrel) kinézhetne magának egy félkész vájatot. De nem ő van itt, hanem mentora. Aki most is leszögezte bátorításként, képtelen hinni a versenyzőjében. De legalább szar dalokat válogat neki.
Mátét igazságérzete nem hagyta nyugodni. Míg érvelt, körömollóval kivágta a szőrt Jeszi orrából.
– Gondoljatok bele. Döntenie kellett két versenyzője között, és még azt se találta el, kit utálnak jobban a nézők. Én értem, hogy Beával versenyt tudnak sírni a szomorú fűzek alatt, de nem irigylem azért a pillanatért, amikor Stone-nak azt suttogja majd, hogy hiszek benned, és szeretlek…
– Szerintem menni fog neki – vélekedett Géza – köztudottan drámai alkat, akihez képest Stuart Mária amatőr hisztérika a történelem színpadán.
– Nem bízom a tévében. Olyan régóta hülyítik a nézőket, hogy nem lehet kizárni még azt sem, hogy ő maga nyeri meg a versenyt. Minden estre Malek Mikinek már félig leszakadt a feje, olyan hangosan üvöltözik a bal fülébe, Geszti is egyre idegesebb, csak Nagy Feró arcán nem látszik semmi, de a garázs rockban megszokhatta azt, hogy büdös van. – böktem közbe.
A kinti sírás erősödött, és már hangfoszlányokat is ki lehetett hallani. Baricz szeretlek…hiszek benned Viktor, király vagy…majd én eldöntöm Stone…firkászok, üljetek az én helyemre…
Mari feltette a kezét, ő szívesen beleülne abba székbe, amivel hetente pár százezret lehet keresni. Ezen kicsit gondolkodtunk, mert mi is igazságtalannak tartottuk, hogy csak egy milla körüli jutalmat kapott azért, mert a Klub Rádió kapcsán csak olyan pereket indított a magyar bíróságon, amiket el is vesztett.
Végül is törésre vittem a dolgot. Ha leengedik ide a biztonságos föld alá az énekesnőt, akkor nemcsak nekünk, hanem a halottak sem lesz végső nyugtuk, pedig eddig egész jól megvoltunk a Másvilággal. A kopogtató szellemek erre helyeslően zajongtak, amivel vége lett a vitának.
Hú, ez a pite forró volt. Félek, nem lesz mindig ilyen szerencsém.