Ha Viktor magánrepülői szántják majd fel Felcsút égboltját, a csirkék nem fognak rendesen tojni.
Úgy látszik, lassan de biztosan szegényedik el népünk, mert egyre többen veszik igénybe a csoportos jegyet, ha a Szuperlúzer Központját (még mindig a 4 Metró) szeretnék látni. Most Felcsútiak jöttek, tulajdonképpen egy tucatot leszámítva a teljes lakosság, 1400 ember. Először nem akarta beengedni őket az ombudsman, mert attól, hogy valaki faluban lakik, még nem azonnal lúzer. Ekkor hangos veszekedés tört ki, az ordibálásra én is kijöttem az odúmból egy poroltóval, aminek szakszerű működtetése megtette a hatását, csend lett. A jó rendőr-rossz rendőr szisztéma szerint ezek után leültettem őket és brómos teával is megkínáltam Mészáros Lőrinc polgármester alattvalóit. Azonnal kitört belőlük a panasz.
Mit vétettek ők, hogy szinte minden nap a médiában szerepelnek? Ők rendesen dolgozó, vagy munkanélküli emberek, miért gyűlöli az egész ország az ő falujukat? Tehetnek ők arról, hogy nemsokára reptere is lesz a stadionjuknak? Meg hát ez a stadion! Ők már gyűlölik a sportágat is, tévében sem néznek focit. Persze, mindig vannak megalkuvó szülők, akik a gyerekeiket már nem egyetemre, hanem a Puskás Akadémiába szeretnék benyomni, de minden korban voltak, vannak, lesznek karrieristák. Sőt, ők attól félnek, ha Viktor magánrepülői szántják majd fel Felcsút égboltját, a csirkék nem fognak rendesen tojni. Most csak az ő fejükre tojnak, és a szarszagot rendesen megszokták, de a csirke kényes állat, utálja a hangrobbanást.
Nem tudtam velük vitatkozni, arra biztattam őket, hogy imádkozzanak azért, hogy az ország leggazdagabb gázszerelője, Lőrinc járja be ugyanazt az utat, amit Assisiben Francesko testvér, vagyis ha csoda történik, szétosztja a vagyonát a szegények között. Erre csak hümmögtek, vagyis nem igazán hisznek Istenben, vagy a csodában, de az is lehet, hogy jobban ismerik Mészáros Lőrincet, mint én a hittant.

Mondom, kezdek hozzászokni, hogy a balfaszok közé vágyakozik mindenki, de megdöbbentem, amikor a csendes pihenő után egy kötél kopogtatott be hozzánk. Hála Istennek, jól értek kötélül, így nem volt közöttünk kommunikációs hézag. Még nagyobb volt a meglepetésem, hogy ő is a felcsútiak közé tartozik, miután Mészáros Lőrinc nyakára kívánták, igaz, nem a falúból, hanem Budapestről. Történt vala, hogy Mesterházy kampánynyitóján egy őszinte és faragatlan hang szerette volna megcsomózni a kendert Viktor spanjának a nyakán. Na, neki ebből elege van, elképesztőnek tartja, hogy a kötélről csak negatíve emlékeznek meg, holott ő gatyamadzagként fontos társadalmi és esztétikai szerepet tölt be. Próbáltam vele vitatkozni, mert vannak olyan történelmi idők (Lásd Szállasi Ferenc fellógatása) és helyek (Kína), ahol simán felhúzzák törvénykönyvi alapokon azokat, akik szétrabolják a közösség vagyonát. Én nem vagyok a halálbüntetés híve, de ezer örömmel gúzsba kötném a haverjaival, miközben a stadion lelátóin a nép örömében hullámzik.
Valami kataklizma van a levegőben, érzem. A múltkor egy angyal szállt le közénk, hogy tisztázza magát, ő nem azonos a magyarokkal. Most meg ez a kötél! Félek, egyszer csak megszólal majd a Kalasnyikov is, és kevesen értik majd. (Én egy kicsit beszélek oroszul.)























