Ma estére kultúrprogramot szerveztünk a föld alá.
Ha már úgy is ott van, akkor miért ne élnénk vele? Palcsó Tamást hívtuk, mert ennyire mélyen senki nem tud olyan magas c-ét énekelni, mint ő. A trafikáriát nem lehet megunni. Persze, azt is értékeltük benne, hogy az elsők között van, akik bebukták ezt a tuti jó kis bizniszt. A srác tényleg nem kezdő a szuperlúzerek piacán, hisz ha belegondolunk a 10% árrésbe, még egy botfülű, fahangú srác is össze tudna énekelni magának egy kis dohányt. De ő nem a pénzért énekel, és úgy látszik, a trafikot is művészi szenvedélyből működteti. A szenvedély viszont nagyon fárasztó lehet, mert nemcsak akkor nem volt jelen, amikor a DK. tüntetett a nemzeti drog kereskedése előtt, hanem máskor sem. Igaz, van még neki négy mutyija, és azok lehet, hogy jobban teljesítenek. Csak ez lehet az oka, mert azóta nem hallhattuk pártrendezvényen énekelni, de az is lehet, hogy Ákos igényt tart a gázsijára. Ő ugyanis bagóért még Istennek sem lépne fel.

Utána Bozsik Yvett táncolt, körülötte negyven kisbaba gőgicsélt. Mindenkinek nagyon tetszett a 4 Metró vájataiban az a Hír tévés interjúja, amiben minden alákérdezésnek ő fölé hajolt. Próbáltam belesni a dekoltázsán, nem ment, de ez az operatőr hibája volt, nem az övé. Egy kicsit gyalázta az alternatív kultúrát, ami érthető, hisz ő is onnan jött. Ma már csak trendi dolgokat csinál, – a trendi szó a szájában egészen trendinek hatott – vagyis kisbaba színházat, és csak azt sajnálja, hogy itthon ez még nem honosodott meg. A riporter állványnak szerencsére nem jutott eszébe, hogy egyre kevesebb a kisbaba, a szülőknek meg egyre kevesebb a pénzük, habár megtehetné a kormány, hogy bevattázza nemzeti érzelmű kisbabákkal az előadásait. Sajnos, elfelejtettek neki gratulálni, hogy hozzájárult a Trafó igazgatójának kinyírásához, most helyettük megteszem én.

Kerényi Imre magyar verseket mondott egy órán át, amiben az volt a szép, hogy nem volt köztük zsidó. Így azért már Guiness rekord volt, főleg úgy, hogy József Attilát sem vállalhatta be, mert ő proletár költő. Kihagyta a buzikat, a drogosokat is, a depressziósakat, így végül is elég sok Csoóri, Kalász, Weöres verset hallhattunk. (Weöres Sándor kakukktojás, de nem mert szólni senki.) Amikor Lackfi Jánost kezdett el kántálni, a föld mélyén a szuperlúzerek őrjöngeni kezdtek. Tök avantgarde volt, a máról is szólt, csak meg ne tudja Fekete Gyuri.

Végül meghallgattuk Ákos legújabb lemezét, amin ő énekelt, ezért külön nem is hívtuk meg. A koncertjein sem képes másra, mint a stúdióban, így jelentősen spóroltunk a büdzsén, amikor csak egy CD lejátszót, és róla egy posztert világítottunk be helyette. Élőben is fasza srácnak tűnik, de két dimenzióban sokkal inkább tűnik konzervatív ikonnak. Jeszi le is térdelt imára elé, de rászóltunk.

Szerencsére a kultúrprogramok között volt szünet, így mindenki megkóstolhatta a büfében Matolcsy Gyuri koktélját. Éva vermutba csalánt áztat, majd két csepp citrom után nyakon önti egy kis fáradt gázolajjal. A tetejébe egy szem mogyorót ejtett, majd vágott kamatlábakkal díszítette. Unortodox Magic a neve, igen erős egy ital, én ittam belőle egy felet, de még másnap reggel is éreztem az izét. Most jöttem rá, hogy korábban is ennek a szagát éreztem rajta, pedig azt hittem, hogy ezt a Nemzeti Bankból hozza haza. Csodálkoztam is, hisz úgy tudtam, a pénznek nincs szaga.
A végén volt tombola is, annak az olasz pasinak a BMV 6-osát sorsoltuk ki, amit harminc millióért vett, mégis összetörte baltával a Frankfurti Autó Kiállítás bejáratánál. Elégedetlen volt vele, na. Palcsó Tomi nyerte, hiába, mert úgy eltűnt se perc alatt a föld felett, hogy azóta is kiabáljuk a csillagos magyar éjszakába: Tomi, hol vagy?




























