Nincs semmi transzcendencia a boncolásban, sőt, amatőrök lepték el a telepet, amióta kijött az új törvény, hogy mindenki ássa el magát, vagy a szeretteit.
Őrült hajnalra riadtunk a 4 Metró alagútjaiban. Farkasüvöltés volt, mindenki hallotta, ezért meg voltunk döbbenve, hogy egy fehér köpenyes orvos, egy boncnok áll szikével a kezében, hadonászott, és azonnal egy lúzerrel akart beszélni, különben felvágja a hasát, pedig nem szamuráj, hanem patológus, de ezt maguk úgy sem értik, maguk is laikusok.
Az utolsó mondatából arra következettem, hogy lehangolt, antropológiai értelemben depressziós, de mit várjunk el olyantól, aki a halottakat faggatja.
Kiderült, most nincs semmi transzcendencia a boncolásban, sőt, amatőrök lepték el a telepet, amióta kijött az új törvény, hogy mindenki ássa el magát, vagy a szeretteit. Nincs pénz, oké, de ott a két marok, magyar ember, ha szegény is, ásni azt tud, hát nosza…, meg ha már együtt éltek, igazán felöltöztetheti utoljára, de ezt előre megmondják, hogy a pszichológust a TB nem fizeti, ki kell aludni az egészet, és akkor jobban teljesítünk.
Ottó – így hívták a Kis Tibi frizurát, és csontkeretes szemüveget viselő orvost – arról panaszkodott, hogy kitört a patológián a káosz.
Mindenféle ember jön-megy az alagsori folyosókon, már ő is megijedt, amikor egy szikár kubikus a hátán hozta halott anyját. Boncolásközben benyitnak, és hülyeségeket kérdeznek, hogy azt, akit belezek, az nem véletlenül az unokaöccsük? Fogom a srác máját, legszívesebben hozzájuk vágnám, mert semmit nem tisztelnek, múltkor is cigi hamut találtam az egyik urnában. Én, mint boncok, nem érthetek egyet a szegények egyetlen hatalmas gödörben való eltemetésében, ellenkezik orvosi eskümmel. Talán, nem tudták ott fönt, hogy ez veszélyes üzem? Hullaméreg szivárog a büdös Dániában, kedves Hamletom, minden lúzerek hercege!
Ezt már én tettem hozzá mondandójához, és megértettem, hogy a kék nyakkendős fiúk kicsit bekavartak a dimenzión kívüli halottaknak is, amely babonás népek esetében rosszat jelent. Amúgy nem lehet érteni, mit is akarnak a szegények, különösen akkor, ha már meghaltak. Hülyék ezek, örüljenek, hogy kapnak egy falat földet, amibe eláshatják lúzer családtagjukat, oszt kalap, kabát, mindenki jól járt, ásót adunk. Zene, tombolával, nem kéne?
Oké, vannak olyan dél-amerikai országok, ahol ha ilyen történik, kimegy egy millió ember az utcára, mert az ő halott kultuszukkal még a fél katonai halálbrigádok sem mernek baszakodni. Az is oké, hogy minek a cirkusz, kell hozni egy törvényt, az ásó és lapát piacot koncentrálni, nemzeti temetés minden magyarnak, közös fotó a sír körül a Fideszes politikussal.
Egész éjjel ezen törtem a fejem. Mi lesz azokkal a halottakkal, akiket nem akarnak majd elásni a rokonai? Bedobják a tóba, vagy egy parkoló autóba, mindegy, inkább hagyja a nagyit a nappaliban a tévé előtt oszlani, hogy hatvanezerért koporsót vegyen. Meg még húsz az ásás. Öt ezer a virág. Igazság szerint kurva drága egy szerettünk föld alá gyömöszölése. Az állam sem egy krőzus, így is segít mindenben, ha befizeted előbb a temetés áfáját. A szerencsésebbeknek diófa jut.
Elaludtam, de hamar rémálmok gyötörtek. Zombik és szatírok törtek fel a temető kertjéből, és megjelent egy vörös szemű ordas. Felcsút felől érdeklődött.