Attila? Gordon? Megőrültetek? Azon vitatkoztok, hogy ki vegye át Viki Vezértől a hivatalt? Nem mindegy?
Ma reggel feldíszítettük a 4 Metró kelenföldi állomásának hűlt helye alatti gödröt. Két oka is van. Az egyik, hogy Tarlós István megígérte, hogy még idő előtt átadják. Emiatt száraz virágokat vettünk, hogy ha pár év múlva tényleg felavatják, teljes díszében pompázzon. A másik ok volt a fontosabb, miniszterelnök jelöltek jöttek le hozzánk háztűznézőbe.
Bajnai Gordon, és Mesterházy Attila látogatása nem volt meglepetés. Már régóta figyeltük őket, mint lehetséges vezetőket a szuperlúzerek élére. A Szárszói konferencia meggyőzött minket, hogy egy speciális politikusi állatfajtáról van szó, a szuperlúzer duóról. Egyik a másik nélkül el sem képzelhető, ennek ellenére ők azt hiszik, hogy egyedül többet érnek, mint ketten. Amikor beléptek, akkor is azon vitatkoztak, melyikük mutat jobban a miniszterelnöki bársonyszékben? Azonnal behívtam őket a hálókamrámba – itt lehetetlen a lehallgatás, mert Hajdú mosógépet üzemeltetek 24 órában, centrifugálásos programon – és mindkettő szemébe néztem egyszerre, ami nem volt könnyű.
– Attila? Gordon? Megőrültetek? Azon vitatkoztok, hogy ki vegye át Viki Vezértől a hivatalt? Nem mindegy?
Gordon nyugodt volt, halkan válaszolt.
– Nem akarok még egyszer Internacionálét énekelni ilyen hamis kórussal. Mesterházy képtelen elviselni, hogy ne ő diktáljon. Most is felállított minket Horn Gyula halála miatt. Horn soha nem tett volna ilyet velünk, ő profi volt.
– Hornt ti, politikai brókerek, hajszoltátok a halálba. Igaz, hogy felálltatok, de még így sem értek fel hozzá, pedig ő kis termetű volt. Kisebb Orbánnál, mégis nagyobb.
Itt közbevágtam, mert láttam, hogy Gordon sápad, Attila feje vörösödik.
– Üljetek le, és kapjatok be egy kis Sanaxot, rátok fér. Úgy érzem, megzavarodtatok.
Ezek után jó két órába telt, amíg megértették, ha nem győznek a választásokon, akkor nem lesz belőlük, egyikükből sem, miniszterelnök. Nem fogadtam el kifogásnak, hogy a választási időkben szeretnének miniszterelnök jelöltek lenni, mert már előre kinyomtatták a névjegyeiket, és mindegyiknek tetszik a dombornyomású kártyácska. Kétségbeesésembe hipnotizáltam őket, hogy keressék meg egymásban a közös pontot. A Gyurcsók módszert használtam, és az eredmény katasztrofális lett: kiderült, hogy az egyetlen közös pont bennünk, mindketten utálják Gyurcsány Ferencet. Annyira, hogy a több százezer szavazatot is a kukába dobnának, csak ne kelljen hallgatniuk azt az okos tojás fejét a parlamenti büfében.
Szomorú voltam este, mert én is megértettem, szeretett vezérem, Viki, ilyen ellenzék mellett soha nem lesz szuperlúzer. Soha nem fog lejönni közénk a föld alá. Valóban igaz, hogy ennyi vak komondor között a félszemű Jumurdzsák a király.
