Megfigyeltem, hogy a milliárdosok zsebében még véletlenül sincs apró, amiből adhatnának a homlesseknek, vagy bedobhatnának a parkoló órába. Ha milliárdos lennék, én sem váltanám aprópénzre a tehetségem.
Hála, Istennek, a magyar gazdaság robog, és ennek a jó eredménynek tudható be, hogy underground csapatunk megkapta a régóta várt hivatali gépkocsiját, egy fekete matt színű Rolls-Royce Phantomot. A gépjármű sok mindenre alkalmas, hatalmas csomagterébe belefér simán Jeszi manikűr készlete, Gyuri medicín labdája, az én guminőm, ha bármit kifogásolhatok benne, hogy alulról egy tucat kerékbilincs lóg rajtuk, aminek piros színe elüt a vajszínű kárpittól, és emiatt menet közben kattog.

Fürst Gyurinak köszönhetünk mindent, mert végre belátta, hogy ő is egy igazi lúzer. Első látásra a Centrum Parkoló milliárdosa nem tűnik vesztes amatőrnek, hisz ha belegondolunk, hogy a parkolási büntetésekből soha egyetlen petákot nem fizetett a NAV-nak, akkor elképzelhető, hogy maradt mit aprítani a tejbe. Vagyis az egy milliárdot, ami hiányzik, gondolom, kiköhögi a mellényzsebéből, nem szokott ő szarozni semmiségeken. Még azt sem tartom furcsának, hogy olyan autót vett, amiből nincs még egy Magyarországon. Igaz, emiatt még a legbénább magánnyomozó irodák is gond nélkül tudták követni őt.
A százmilliós vételár a hülyének is megéri. Főleg, hogy a garancia idő alatt mindig feltöltik neki az ablakmosót. A furcsa az, hogy az autó kesztyűtartójában nem tartott magánál egy marék százast. Mármint parkoláshoz, de erre is van magyarázat. Megfigyeltem, hogy a milliárdosok zsebében még véletlenül sincs apró, amiből adhatnának a homlesseknek, vagy bedobhatnának a parkoló órába. Ha milliárdos lennék, én sem váltanám aprópénzre a tehetségem.
Amit nem értek, hogy képtelen volt elintézni korábbi cégénél a büntetéseket, illetve nem vett a stexből magának egy hideg vagy lángvágót. Kár, hogy amikor örökösen forgalmi akadályt képezett a belvárosban a baszom nagy kocsijával, nem nekem szólt, mert én esetenként 10 ezer forint +áfáért elintéztem volna neki. (Persze, ha két évre aláír egy hűségnyilatkozatot, hogy csak az én cégemmel dolgoztat: Ez most kisbetűs apróság a szerződés alján, spongya rá.)
Fejlettebb demokráciákban a járókeretes nyugdíjasok is agyon verték volna Gyurit, hogy a pártfinanszírozás e titkos emlékművét provokálóan közszemlére tette. Még jó, hogy miénk nem ilyen, hanem unortodox királyság, ahol a Centrumról még mindig azt hiszik, széles választékú üzletház. Vagyis az, de nem úgy, ahogy Mari néni a gangon képzeli, és emiatt az unokáját szalajtja le oda dianás cukorkáért. Sőt, azt sem értem, miért csak a parkolásért, és az út használatért kell fizetni, amikor az autó belseje kiválóan alkalmas kisállattartásra is. Hiába, a ravasz magyar paraszt mindig megússza a törvényt.

Az új autó miatt mindenki izgatott volt, takarodó után sem tudott elaludni. Máté korai érésű cseresznye magokat köpdösött, Gyuri jódlizott, Jeszi beatboxolt, Natasa a lapátjával pókokat üldözött a sarkokban. Kénytelen voltam elővenni az Öszödi beszéd eredeti kiadását, és belőle felolvasni. Fél óra múlva már mindenki aludt ebben a kurva metróban.
