Soha nem gondoltuk volna, hogy egy ország szívében ugyanaz a fáradt olaj van, ami bennünk, és ez erőt ad nekünk a holnap bénázásaira.
Szia, Sanyi! ByeAlex! Zdravo Sale! És utána röpül a mancs a másik markába, a csípő berezeg, a szemek huncutul mosolyognak. Rég volt már ilyen jókedvünk a 4 Metró vájataiban, aminek az egyszerű oka, hogy a Dal versenyt a mi fiúnk, egy virtigli szuperlúzer, Márta Alex nyerte meg. Soha nem gondoltuk volna, hogy egy ország szívében ugyanaz a fáradt olaj van, ami bennünk, és ez erőt ad nekünk a holnap bénázásaira.
Először is féltünk Kállay Sanders Andrástól, mert az ő produkciója valóban esélyes lehetett volna Svédországban. A hangja egyedi, kitűnően tiszta, tele van játékkal, hajlítással, ritmusérzéke kitűnő, ráadásul félig néger, ami ilyen zivataros időben jól jött volna imidzsként egy rasszista országnak. Még a semmit mondásában következetesen unalmas zsűri is őt szerette volna küldeni az európai kifutóra.
Talán, ez is hatott kuruczos lelkű népünkre, aki ha szavaz, akkor mindig protestál a fennálló rendszerrel szemben. Ebben az esetben Rátkay Philip a mi beépített emberünk, csak meg ne tudja, mert itt a föld alatt semmi szükség egy intendánsra. Föld felett ez nem okoz problémát, könnyen eltűnik a tömegben egy DJ, még ha ő is a közszolgálat vezetője.
Radics Gigi szép lány, Vastag Csaba szép fiú, vagyis szóba se jöhetett nálunk, míg a görögös nevű Sanyi kötött sapkájában pont úgy nézet ki, mint egy utóvizsgákon elhasalt másodéves paleontológus, szép jövőjű közmunkás Matolcsy foglalkoztatási projektjéből.
Mari, akinek harisnyáján felszaladt a szem, amikor a betonkeverőben lekvárt főzött, szeretett először bele. Persze, ő érzékeny a külső megjelenésre, így azonnal kiszúrta azt a férfias bokazoknit, amibe a fiatalember a vastag pantallóját kényszeresen betűrte. Mari összekiabálta a csapatot, még Jeszi is abbahagyta orrszőr gyantázását, hogy lássa az alteros dalos pacsirtát. Amikor belekezdett az éneklésbe, tökéletes csend lett a metróba. Már rég halottunk ennyire szürke, jellegtelen hangot. Igaz, ritkán volt hamis, de erről nem tehetett, hisz sem magasság, sem mélység nem volt három akkordos szerzeményében. Azért izgultunk érte rendesen, mert a dal nem volt annyira szörnyű, mint az előadása. Jó ötletnek tartottuk, hogy majdnem acapella énekelt, így legalább senkinek nem lehetett illúziója arra vonatkozóan, hogy a hangjával akar karriert csinálni. Azért mégis csak van tétje az ő Eurovíziós útjának, ha összeszedi magát, utolsó is lehet. A Compact Disco tavalyi tündökléséhez képest ez mindenképpen fejlődés.
Azonnal ki is néztünk neki egy vackot a Rákóczi tér alatti keszonban. Tojásdobozokkal szigeteltük le, hátha itt is eszébe jutna dalra fakadni, ami beláthatatlan következményekkel járna, hisz a metró veszélyes üzem.
Tudtam én mindig is, hogy eljön az idő, amikor egy egész ország próbál menedéket lelni a föld alatt. Költőink már rég megjósolták („ …hol egy nemzet süllyed el,…hol sírjaink domborulnak,), de mindig azt hittük, hogy a nemzetközi helyzet fokozódása miatt pusztulunk el. Amikor Alexet megszavazta az ő népe, hogy képviselje őt a világ előtt, tudtuk, nincs messze már a kataklizma, amikor saját magunk hülyesége betakar minket örökre. Amikor lefeküdtem a hibás IKEA darabokból összeszögelt ágyamra, félhangosan ki is mondtam: jó érzés volt ezen az estén magyarnak lenni.