Ennyi pénzért én is meglátom a hó alatt cseperedő ibolyát, a stadionok homokjában fészkelő gólyát.
Egyre nehezebb az élet a 4 Metró vájataiban, mert folyamatosan illetéktelenek járkálnak le föntről, és hangos munkálkodásaikkal zavarják a nyugalmunkat. Gyuri képtelen kialudni magát, ami azzal a veszéllyel fenyeget, hogy megint 300 forint fölé megy a forint. Nem estünk pánikba, a választásokig még van pár hónap, és addigra kész lesz a Széles féle teleportációs kapcsolótábla, ami világszenzáció lesz, ha kipróbáljuk. A táblán különböző színű gombok vannak, hogy könnyebben lehessen megkülönböztetni a földrészeket. Afrika fekete, Amerika kék, Ausztrália zöld, Oroszország vörös, Felcsút arany. Sajnos, még nem tökéletes a gravitációt semmissé tevő készülék, mert csak oda felé működik, a visszaútra kénytelen az ember a hagyományos közlekedési eszközöket igénybe venni. De már így a hülyének is megéri, a költség elfeleződik. Persze, vannak némi nemzetbiztonsági kockázatok is, mert mi van akkor, ha a fiatal, pályakezdő teleportálóknak nem lesz kedvük visszajönni?
Elsápadva olvasom, hogy szeretett Vezérem kormány közeli magazint indít, és már a neve is szenzációs, Magyar Krónika. Holott lehetett volna Szittya-, Hun-, Videoton-, Közgép-, vagy Mutyi Krónika, de választások előtt helyes a középre állás. Ha valaki nincs benne a centrális nemzeti erőtérben, és aki nem olvassa az ingyenes (hmmm, mit is mondjak erre?) magyarok krónikáit, ne csodálkozzon, hogy idegen testként leszakad róla. A sápadtságot a flekk díj (50-200 ezer forint között) okozta. Emlékszem, jó tíz évvel ezelőtt az én flekk díjam is ötvenezer volt, aminél magasabbról nem is tudtam. Oké, azóta volt egy kis világválság, meg fülkeforradalom, ráadásul én még a megtermelt javak újraelosztásának szubjektív értelmezését is megszívtam, de 200 ezer forintról még nem is álmodtam. Ennyi pénzért én is meglátom a hó alatt cseperedő ibolyát, a stadionok homokjában fészkelő gólyát, és bármikor írók könnyfacsaró riportot gyöngén látó komondorokról. Négyszáz ezerért két flekkben megdicsérem Andrew Vajna feleségének bármelyik filmjét, akár olyat is, amiben nem kapott szerepet. Esetleg hosszabban, egy fél millióért, bármelyik Tarr Béla filmet ízekre szedem. Öt oldalon azt kérhetnek tőlem, amit akarnak, bárkit lebuziliberálisköcsögözök, nemcsak a Gyurcsányt. Ha hosszabb tanulmányra kérnének fel, olyanra, ami biztosítja majd békés öregkorom, még azt is bebizonyítom az ostoba népnek, hogy Orbán szociáldemokrata, Semjén meg hívő keresztény.
Hogy szuperlúzer vagyok, azt onnan tudom, hogy nem régiben felhívott telefonon az ellenzéktől valaki, és arra kért, hogy vegyek részt a most alakuló, kormányváltásra készülő rádiós csapatban, ingyé! Zavaromban azonnal igent mondtam, pedig ha tudtam volna, hogy a Magyarok Krónikája jobban fizet, elgondolkodtam volna. Most már mindegy, inkább a markom legyen üres, mint a fejem. Különben is, a szakmában mindenki tudja, hogy a legmagasabb flekkdíj az, amit azért fizetnek ki, hogy az ember ne írja meg azt, amit tud. A Magyarok Krónikájában ilyen díjazás nincs is, mert akkor egy hónap alatt tönkremenne, még akkor is, ha az adófizetők pénzéből szponzorálnák. Így viszont nem lesz kidobott pénz olvasni Bencsiket, Kerényit, Bayert. 