A baj a táblával volt, illetve azzal, hogy az illető még élt.
A 4 Metró Rákóczi téri aluljárójában filmvetítést rendeztünk, aminek díszvendégei is voltak, Habis László egri polgármester (KDNP), Nyitrai Zsolt képviselő (Fidesz), Csákvári Antal helyi lakos, aki nem tehet az egészről semmit, az egri országzászló és a város emlékei felett erős kézzel őrködött, most mégis megremegett. Társai magára hagyták, mert azok is a cipőjüket bámulták. A baj a táblával volt, illetve azzal, hogy az illető még élt, és ezt láthatta azon az emléktáblán, amin ott volt a neve, születési ideje, majd két vonás, zárójel. Törőcsik Mari, aki született 1935, és két vonás, vagyis a vakokon kívül bárki láthatta, olvashatta, kódfejthette, hogy még nem halt meg, de ez is csak idő kérdése. Szörnyű igazságokat rejt élő ember esetében az emléktábla avatás, nem véletlen, hogy a morbid sztoriban a sírköves az első a sorban, aki csak a hétköznapi gyakorlatot követte. Meghalt Pista bácsi, Mari néni még húzza egy darabig, felírjuk előre, a kiegészítés csak pár véső csapás.
Törőcsik Mari, a nemzet színésze, nem hatódott meg annyira, mint a hatalom, amely ennyire gondoskodó a művészeivel szemben. Úgy is mondhatnám, tökös egy néni, én például saját szememmel láttam, hogy leköpött egy híres magyar filmrendezőt, mert nem beszélt vele tisztességesen. Ha nézed a Körhintában, nem hiszed el róla, hogy valaha megöregszik, de ő még a saját életművét is túlélte, azért kénytelen ezekkel egy tábla alatt várakozni. Mire is? A hallhatatlanság nem a halállal kezdődik, de csak azután van mörcsendájzer. És csak szerencséjük lehet azoknak, akiknek a neve emiatt a balfaszság miatt mégis fennmarad. Mint Horger Antal úr, ki sokat köszönhet József Attilának, annak ellenére, hogy nyelvtudósként elég közepes volt. Ezek az urak meg politikusak, vagy politikusok, mindegy, látszik róluk, hogy valaha volt nevük is, mamelukok, de ma már senki nem olvas Mikszáthot.
Ma Milos Forman Tűz van babám című filmjét vetítjük, mert úgy érezzük itt lent, hogy ott fönt már megütik azt a kulturális tahósági szintet, amiért jár az ingyen vetítés és a perec. Emlékszünk arra a jelenetre, amikor az idős tűzoltót meg akarják lepni egy bányászfokossal, de csak egy üres dobozt kap, mert a tartalmát kilopták belőle. A filmből kiderül, hogy a szülinaposnak ilyenkor a leghelyesebb azonnal a koporsóba feküdnie, mert akkor nem zavarja az ünneplőket. Amikor leég a háza, és lánglovag barátai végignézik, eszembe jutott Törőcsik Mari, mert én is azt mondtam volna neki, amit a filmben a vigasztalók a szerencsétlennek. Tessék hátat fordítani, nem kell nézni, úgy nem fáj annyira. Amúgy nem rossz ötlet, még most közölni a hírességekkel, hogy emléktábla formájában jobban szerethetők. Aki meg sokáig húzza, az gyanús. Nevetségesen kapaszkodik az életbe. Csak a színpadon megy neki a nagyhalál.
