Erdei Zsoltnak, persze, eszébe se jutott, ha megveri az ellenfelét, veszíthet.
Amióta Mari rákapott a banános muffinra, kigömbölyödött egy kissé, amitől határozottan jobban néz ki, de ő elégedetlen önmagával. Ekkor döntöttünk úgy, hogy felveszünk neki egy személyi edzőt. Erdei Madár Zsolt most éppen szabad, ezért azonnal küldtünk füstjeleket Monte-Carlóba. Meghívása már úgy is időszerű volt, mert már évek óta a szuperlúzerek göröngyös útján jár. Ideje, hogy megtiszteljen bennünk, és mi is őt.
Hosszú az út hazáig – szól a mondás, és ez nála is igaz. Két éven át nem vívott címmeccset, mert vagy a keze lett bibis, vagy a bordája csikart, de az is lehet, hogy folyt az orra, mindegy, a bunyósok között anyámasszony katonája az, aki nem hal meg a ringben. Ráadásul a szerelme is dobta, visszavette, vagyis tipikus boksz karrier az övé, a vége mindenképp túlsúly, ami az orvosok szerint rizikó faktor akkor, ha az ember békés öregkorra vágyik. Ráadásul az őt foglalkoztató egyesület is csődbe ment, hiába halmozta a világbajnokokat. Mégsem tudtuk volna jó szívvel elfogadni földalatti lakónak, mert egészen Monte-Carlóig nem vesztett meccset.
Monte-Carlóba minden szegény és gazdag ember vágyik, ami érthető, mert mindenki kíváncsi a földi paradicsomra, és nem kell hozzá erkölcsi bizonyítvány, vagy Isten kegyelme. Azért azt nehéz megérteni, hogy Madár egy olyan városban kívánt visszatérni a ring kötelei közé, ami a kaszinóiról, a tenisz versenyeiről, és az adókerüléséről híres. Az egy millió eurós díjazású négyes boksz verseny már a plakáton is bűzlött. Nehéz volt elhinni, hogy ezt a pénzt egy japán muksónak, egy volt kick-box világbajnoknak, vagy Madárnak írták volna ki. Főleg, hogy a negyedik versenyző, Golovkin támogatói rendezték a bulit. Nyilvánvalóan ravasznak érezték magukat, amikor Gracsovnak megtalálták Madárt, mert messziről úgy tűnt, hogy két „hibátlan” mérlegű öklöző csap össze, vagyis irdatlan küzdelem lesz, hisz ezen a tinglitangli tornán mégiscsak a renomé múlik. (Oké, Gracsov mérlege szart sem ér, hisz alig több, mint egy tucat vívott, egyszer kikapott, egyszer döntetlen, de legalább világbajnok volt, igaz, egészen más sportágban.) Azt még a pénzemberek sem tudták kibulizni, hogy övért történő címmeccs legyen – ekkorát hazudni még ebben a világban sem lehet – de azt bátran hazudhatták, hogy ennek győztese a jövő bajnoka lehet. Nincs ebben semmi rendkívüli, minden hazug politikus (most nem találok rá jó példát, de van) azt hazudja, hogy a közeljövőben mindenkinek jó lesz, csak várni és hinni kell, lehetőleg az élet végéig. Utána mindenki feltámad!
Erdei Zsoltnak, persze, eszébe se jutott, ha megveri az ellenfelét, veszíthet. Ez azért lúzerség, főleg, ha valaki bokxoló, és tudja, miképpen megy a gladiátorok felemelése, és a pokolba süllyesztése a szórakoztató ipar e fura ágában. Tulajdonképpen soha nem jövünk rá arra, hogy kinek volt az a zseniális ötlete, hogy a befagyott Madár tündöklő mérlegét dobják a szemétkosárba? Madárnak mindenképpen veszítenie kellett, hisz győzelme esetén nagy lett volna a rizikó, hogy Golovkint úgy pofán vágja, hogy a pár száz méterre lévő rulett asztal adja a másikat. Ez a harminc éves Gracsov viszont elég lomha, és nem is túl technikás ahhoz, hogy probléma legyen Golovkin számára. Madár a szuperlúzerek koronáját tette a fejére, amikor azt nyilatkozta, hogy ő nem bán semmit, mert jól bokxolt, legyőzte ellenfelét, a hibát a pontozó bírák követték el. Ezzel az a baj, hogy a jegyzőkönyvekből ez hiányzik, vagyis Monte Carlo nem Budapest, ahol minden hónapban kiadják az Alaptörvény javított és bőrbe kötött kiadványát. Azért madárnak még sincs vége, várja őt a 4 Metró lakói, még ha kemény fába is vágja majd a fejszéjét, hisz Marival akar a csúcsra érni.
Ma este kultúrprogram lesz a hatos keszonban. Koncert, énekelhető dalok, latin hangulat. Gerendás Péter várjuk, aki az egész családját magával hozza. Megpróbáljuk rábeszélni, hogy a koncert után se menjen sehova, van itt hely bőven olyanoknak, mint ő.
