Nálunk lehet lazulni, izgulni, minden csak szemszög kérdése.
Még hozzá harci helyzet, amiben a feszültség fokozódik, pedig Magyarországon ma a lakosságnak legalább a kétharmada unja a politikát. Az alaptörvény újbóli módosításával azonban végleg pontot tehetünk ennek a szánalmas demokráciának a végére. Mari annyira izgatott volt emiatt, hogy még bugyit is elfelejtett felvenni a banánszoknyája alá, amikor ajtót nyitott a 4 Metró főkapujánál. A meglepetéstől felsikoltott.
Több mint egy tucat komoly férfi, talárban, aktatáskával a kezükben nyugodtan ácsorogtak, és csak azért kopogtak be hozzánk, hátha van hamutartónk, és rágyújtanának egy cigire, ha nem zavar minket a füst.
– Hát ez égés, aminek nem nagyobb a füstje, mint a lángja. Mindjárt szólok a fiúknak – válaszolta Mari, és lelkendezve újságolta el nekünk, hogy az egész magyar alkotmánybíróság ott áll az ajtónk előtt, és legálisan drogozni szeretnének.
De vajon miért nem jönnek beljebb? Cigarettánk nekünk is van, Gyurinak meg van orvosi célból termesztett füve, amcsiból hozta az egyik cimbije diplomáciai futárként. Nálunk lehet lazulni, izgulni, minden csak szemszög kérdése. De Máté, aki nemcsak a szegényekkel foglalkozik, hanem a gazdagok lelkével is, rájött, hogy az alkotmánybírók várakoznak valamire. Húzzák az időt. Érthető, az ő döntésük végleges. Az Alaptörvény meg nem, minden héten beleírnak valami újat. Most valami olyasmit, hogy ami az Alkotmány Bíróság szerint alkotmányellenes, az nem az, mert benne van az Alaptörvényben.
Azonnal fölfogtam a problémát. Először is, momentán ekkora bírói kart nem is tudunk elhelyezni kényelmesen a föld alatt. Igaz, az Etele tér alatt van még hely, de jó részét már elfoglalták a nyugdíjazott bírók. De ha ennyi bíró sűrűsödne össze ilyen kicsi ponton, félő, hogy a kritikus tömeg miatt beomlana a föld. A várakozásuk oka egyszerű. Megvárják Áder Jánost, köztársasági elnökünket, miként dönt az Alkotmány Bíróság sorsáról? Két dolog lehetséges. Vagy (morálisan) jól, de (politikailag) rosszul dönt,- akkor a bírók a saját kismackójukkal alszanak az otthoni ágyukban, igaz, ebben az esetben Áder János elnöki elhelyezését kell megoldanunk a szuperlúzerek között. Most eldől, mi erősebb benne? A barátság vagy a nép szeretete? Profi vagy lúzer?
Ha (morálisan) rosszul, de (politikailag) helyesen dönt, és aláírja az Alaptörvényt, a Sándor Palota budija marad továbbra is a legszemélyesebb élettere. Akkor a demokráciának, hál istennek, papíron is vége, az alkotmánybírók elhelyezését megoldjuk majd a szellőző csatornában.
Ekkor újra megverte valaki erőszakosan a vasajtót. Hát, persze, amíg mi elemeztük Áder János rókafogtacsuka helyzetét, nem vittünk ki nekik küblit a csikkeknek. Fölkaptam az egyik vödröt, amibe Jeszi a lyukas zoknijait tartja, és rohantam ajtót nyitni. Elképzelhetitek mekkora volt a meglepetésem, még a számat is tátva hagytam. A bírók helyett egy szőke lány állt előttem, alig ismertem meg. Janics Natasa volt az.
– Hazajöttem újra. Beengedsz?
– Téged mindig, legkedvesebb lúzerem.
Amíg sírt, teát főztem neki, és meghagytam a Gyurinak, hogy zavarja el a bejárat előtt dohányzókat a pitlibe.
