Az év lúzere

Na ja, kellett a kóla titkos alapanyaga a varázsláshoz, és most annyi van neki, amivel még a magyar koronán lévő ferde keresztet is kiegyenesítheti csupán szellemi erejének koncentrálásával.

Már csak pár nap van hátra ebből az évből, ami az elrugaszkodás éve volt, ezután jön a szakadék, és végre zuhanunk. Úgy döntöttünk, hogy titkos szavazással – amit én összesítek – eldöntjük, hogy ki volt az Év Lúzere. Matolcsy Gyuri benne van a zsűriben, összeférhetetlenség miatt nem indulhat, amitől kétségtelenül szegényebb a mezőny. Bárkire lehet javaslatot tenni, mindegy, hogy politikus, állat, vagy civil. A 4 metróban illegalitásban élő összes pancser szavazott, Jeszi kétszer is, de nem szóltunk neki, hogy úgy érvénytelen. Hamar kialakult az élmezőny.

Schmidt Pál hamar bekerült a döntőbe, mégis csak köztársasági elnök volt, alatta megszűnt a köztársaság, és ő is elnöknek lenni, két ócska betű miatt. Dr. Bubó hozzá képest egy dörzsölt zsivány.

Mari is kapott jelölést a vesztett perei miatt, de ez is összeférhetetlen volt. Hiába, a legjobbak már itt vannak a föld alatt. Ángyán József vigaszágon, de bepréselte magát a legjobb hat közé. Elfogadtuk, hogy büntetésként kétszázötvenezer forint KP-ban is karcos, főleg, hogy azt gondolta, amit mondott, és fordítva. Giró-Szász döntős helyezése mindenkit meglepett. Sokan emlékeznek rá, hogy volt olyan, hogy értelmesen beszélt, és nézett egyszerre, ehhez képest fél év alatt már csak nézni képes. Ilyen rohamos leépülés a retorikában értékelendő, örülök, hogy ő is ott van a döntőben, amit, ha valaki megnyer, kap egy álomnyaralást a jövendőbeli Etele téri metró megálló alá, és minden hónapban három krumplit. A projekt a Gyurié, sószobát, jégkamrát, és aroma gödröt alakított ki, ahol a hangszóróból halkan Enya szól.

 

Fej-fej mellett párbajoztak a közösségek. A Videoton azért volt esélyes, mert rettenetesen nehéz lehet úgy focizni a szar magyar bajnokságban, hogy minden feltétel, és kérés teljesül, mégis a szar magyar bajnokság elhódítása sem sikerül. Ezt egy ország, és ami rosszabb, Szeretett Vezérünk, Viki is nézi. Európa meg undorító. Ahelyett, hogy meghódítatta volna magát a vezér kedvenc csapatával, kiverte az első körben. Ráadásul mindenki kúrvára örült, hogy végre van egy csapatunk, amelyik nem kap gólt. Hát, ennyit a lúzer magyarokról, emlékszem, volt olyan idő, amikor nem voltunk lúzerek, és akkor az ment, hogy mindig lőttünk egy góllal többet. Nem tudom, hogy igaz- e a legenda, de tartják szavahihetők, hogy Puskás odament a Real Madridban a Di Stefanóhoz, aki addig a csapat gólkirálya volt, és megkérdezte tőle, mi a titka? „Mindig lövök meccseként legalább három gólt. Ennyi.” Puskas Pancho megköszönte, és innentől kezdve minden meccsen lőtt négy gólt. Azt mondják, fantasztikus volt az a bajnokság, amikor ez a két zseni harcolt egymással egy csapatban. Úgy, hogy passzoltak egymásnak. A többiek adták a díszletet. De ez régen volt, a magyar csoda most Felcsúton nyugszik, Viki magán múzeumában. Nem véletlenül. Egy éjszaka rájöttem.

 

Amíg a világ, és az undorító Európa nem hajlandó vereséget szenvedni labdarúgóinktól, addig csak a sámán módszerek hatékonyak. Nem véletlenül van Felcsúton az ország közepe.  Viki még azt is elérte, hogy Magyarország legyen az egyik legnagyobb dobozos kóla feltöltő Európában. Na ja, kellett a kóla titkos alapanyaga a varázsláshoz, és most annyi van neki, amivel még a magyar koronán lévő ferde keresztet is kiegyenesítheti csupán szellemi erejének koncentrálásával. Közben dakota, és fél-ázsiai varázsszavakat mormol, mint például kolbász, vagy Azerbajdzsán. Aki látta varázslás közben, az soha el nem felejtheti kisfiús mosolyát, ami egy-két év után idegösszeomláshoz vezet. Csak beavatottak lehetnek jelen, senki nem ismeri őket, csak annyit tudunk, hogy a pólójukon az van, Hajrá, Közgép! Biztos focisták ők is.

 

A másik közösség Felcsút, maga. Végül simán nyertek, mert annál nincs nagyobb pech, hogy pont azon a településen él valaki, ahol a Vezér. Hogy vesz pironkodás nélkül vonatjegyet hazafelé?